"Most van Tolkien 114-ik születésnapja, ezúttal a Millenáris parkban. A téli szürkeséggel sújtott felvonulási terepen leginkább a Csodák Palotája vonzza szemmel láthatólag a vasárnap délutáni bóklászókat, de a szomszédos épületben végül sikerül megtalálni a születésnapot. Belépve már itt is sokan vannak.

A falakon kiállítás van az ilyenkor esedékes Tolkien-rajzverseny legjobb alkotásaiból. Próbálok elmerülni bennük, kapásból valami számomra értelmezhetetlen non-figuratív képet fogok ki, ami ráadásul a gyermekkategória egyik helyezettje - lassan kisiskolás evidenciává válik az avantgárd. Mellettem egy tizenegynéhányéves, elégedett kisgömbőc nézegeti a képeket kvázi-intellektuális fejjel, a halántékára fekete indák vannak festve.

Körbenézve a korosztály meglehetősen vegyes, van itt minden, de a közönség gerincét a 10-15 éves kiskamaszok alkotják.

A színházteremben a program szerint táncház van, valójában elkeseredett küzdelem folyik, leginkább épp egy kisfiú kardozik bottal egy szakállas-hosszúhajú beöltözött harcossal, de mindenfelé harcias férfiak serénykednek különböző eszközökkel, időnként megcsap a pállott izzadtságszag. (Ez még " A fekete kapu kitárul " program.) Aztán közben fenn a színpadon elkezdődik a tánc, igazság szerint - a korcsoport sajátosságainak megfelelően - csak lányok táncolnak - oh, azok a kiskamasz házibulik!

Fenn a színpadon táncolnak, előtte harcolnak, amúgy meg folyik a nyüzsi a teremben. Egy szemüveges, lófarkas srác épp mellettem mondja elő tündéül egy bájosan felöltözött ifjú hölgynek a tévénézőknek szóló üdvözlést. A lány valamit nem ért, a csávó magyarázólag hozzáteszi: "... (vmi tünde izé) a tévé". Aszta*****. Már mondják is a kamera előtt, de olyan karótnyelten, mintha legalábbis az állami tévék hőskorában lennénk. A színpadon közben gyakorolnak a lányok, ők szebbek. Hoppá, most sétál el előttem az egyik, akit korábban megcsodáltam már innen a távolból, mennyire kecsesen meg erőteljesen meg légiesen meg minden ilyesmi módon mozog - és egy ***** nagy acélbetétes bakancsban van. Ámulatom percről percre fokozódik. Egyébként is feltűnően sok az idősebb korosztályba tartozóknál a bakancs, erősítve az általános tapasztalatot, miszerint a fantasy és a heavy metal szubkultúra ezer sebből vérzik át egymásba.

Aztán vannak ilyen trottyant öregurak is, az van szó szerint rájuk írva, hogy "Védelem", nem valami angolszász megfelelő. Kicsit frusztrált a fejük, mindenféle fegyverrel felszerelt fiatal férfiak sietnek el föl-alá előttük. Kis magyar abszurd.

Fent a galérián megtalálom az arcfestést, kár, pedig már elképzeltem a legelején kiszúrt dundi kisfiút, ahogy otthon izgatottan festi magát a tükör előtt, hogy autentikusan jelenhessen meg a Tolkien-napon. Itt fenn az öregebb urak fején is mindenféle zöld indák kígyóznak. Amúgy az arcfestést is egy tinilány csinálja nagy komolysággal. Ez is olyan üdítő látvány a nyári fesztiválok hasonló szolgáltatást nyújtó, sokat tapasztalt, roppantjófej csajai után.

Bábelőadás kezdődik, de egész egyszerűen nem férek oda. A galéria tele van társasjátékokkal, vannak, akik játszanak, kisgyerekek, felnőttek. Tényleg flash a hangulat. Kár hogy csak úgy idefújt a szél, és nem tudom átkapcsolni magam.

A mégfentebbi emeleten szemináriumi hangulatban folyik egy sterilen komoly megbeszélés a fordítási problémákról, meg egy quenya nyelvtanfolyam. A színházteremben mindjárt jön Ted Nasmith világhírű Tolkien illusztrátor és aktuális díszvendég, de arra már nem maradok.

Egyszer voltam korábban ilyen Tolkien napon, az a Corvin moziban volt, sokkal nagyobb volt a tömegnyomor, kevesebb a kisgyerek, több a popcorn, és persze sokkal kevésbé volt az egész otthonos. Bár persze az még a második film bemutatása körül volt. Most hogy eldübörgött a filmtrilógia, és Peter Jackson is t-rexekkel meg majmokkal bajlódik, ez a szubkultúra egy kicsit kisebb lett, letisztultabb, emberszabásúbb és úgy összességében csodálatosan kivirágzott."



Istvánffy András

Forrás: FESZTIVAL.NET