Ted Nasmith, a J.R.R. Tolkien illusztrációiról ismert világhírű illusztrátor nemrég Magyarországon tett látogatást. A főként A gyűrűk ura-rajongók, és a fantasy-szubkultúrában jártas fiatalok körében népszerű grafikus a Magyar Tolkien Társaság meghívásának tett eleget azzal, hogy részt vett a társaság immár rendszeresnek mondható éves rendezvényén, melyet az elmúlt évekhez hasonlóan idén is jelentős érdeklődés övezett.
Az idei, január 8-án, a Millenáris Park "Átjáró Nap" című eseménysorozata keretein belül megszervezett "Tolkien Születésnap" rendezvényen a hangsúly a hagyományosan sok érdeklődőt vonzó ismeretterjesztő előadások, beszélgetések mellett a Tolkien világa által ihletett vizuális, zenei és színházi előadásokon volt.

Elmondhatjuk, hogy a programok tökéletes keretet jelentettek Ted Nasmith előadásához. A grafikus egy órás, saját diáival illusztrált előadást tartott, melynek a végére az érkelődő ízelítőt kapott a művész képi világából. Az előadás, csakúgy, mint az azt követő számos kérdés nemcsak a leggyakrabban megragadott motívumokra világított rá, hanem kitért a Tolkieni szereplők vizuális definiálására és újradefiniálására, csakúgy, mint a természeti és építészeti háttér pontos megragadásának fontosságára is. Számos kérdés hangozott el arra vonatkozóan, hogy a művész hogyan képes homogén képi világot alkotni egy olyan világ képeiből, melyet megálmodója - J.R.R. Tolkien a legnagyobb változatossággal festett le. Találunk kalligráfusokra jellemző aprólékos pontossággal megfestett történeteket, csakúgy, mint szinte csak az eseményeket vázoló mítosz-töredékeket is, melyek meglehetősen nagy teret hagynak a virtuálisan Középföldére utazó képzelőerejének. Az előadás tehát éppoly érdekfeszítő volt, mint amilyen jó hangulatban telt.


Ez utóbbit csak tovább fokozta, hogy hála Ted Nasmith és a Magyar Tolkien Társaság közti baráti viszonynak, a művész egy kis meglepetéssel is készült, és előadását megtoldotta egy több mint fél órás akusztikus-gitárral kísért koncerttel is. Az előadásban egyrészt Középfölde mítoszai, legendái ihlette művek, másrészt a tényleges Tolkien művekben található versek, énekek hangzottak el. A mindenki által szeretett, és ismert történetek ihlette dalok, vagy a szövegeiben is ismerős művek, valamint a jól megragadott, Tolkienre oly sokak által jellemzőnek tartott melankóliába-hajló szépség zenei megfogalmazása nagy tetszést aratott a közönség soraiban.

Ted Nasmith összesen három napot töltött Budapesten, s legnagyobb örömünkre, őt is megérintette a város szépsége, illetve a Kogart étteremben feltálalt magyar gasztrónómiai különlegességek. A mi számunkra is tanulságos volt olyan művésszel körbejárni a város nevezetességeit, aki nemcsak a történelem iránt érdeklődik, hanem egyrészt az építész, másrészt az alkotó szemével figyeli annak lenyomatát; nyitott az újra, fenntartás nélkül befogadja az eltérőt, és mindenütt meglátja azokat a részleteket, amik tovább lendíthetik a munkásságát.

Mint mindenkire, rá is nagy hatással volt az UNESCO Világörökség-listáján szereplő védett értékek közé sorolt budapesti panoráma, amelybe a rakpart ugyanúgy beletartozik, mint a Parlament, a Várnegyed épületegyüttese, a Halászbástya vagy a Mátyás-templom. Mivel ez volt az első útja Magyarországon, érdeklődését nagyon felkeltette történelmünk, melynek bemutatására a Hősök terén, valamint a parlamenti látogatás alkalmával nyílt remek alkalom. A kivilágított Budapest látványa Ted Nasmith-t is megérintette, amiről sokat elárul, hogy a Mátyás-templomot, és az azt övező Halászbástyát a maguk éjszakai selymes, aranyszínű megvilágításában tündérmeséhez hasonlította. Ez volt az oka annak, hogy a búcsúestére a Magyar Tolkien Társaság esti (jobban mondva, éjszakai) sétát szervezett a Várba.

Ezt azonban megelőzte az ilyenkor szokásos, amúgy idén is fergeteges hangulatúra sikerült "rendezvénybúcsúztató" találkozó. Az e pár napban felvonultatott magyar ételkülönlegességeken túl (melyek közül talán a "klasszikusok", a gulyásleves, hortobágyi húsos palacsinta valamint a somlói galuska nyerte meg a legjobban tetszését) a búcsútalálkozón lehetősége volt a repertoár számottevő bővítésére.

Vendégünk megadóan "tűrte" a számos forrásból elő-előkerülő, pogácsa és túrórúdi-áradatot. A hangulat emeléséhez természetesen legjobban mégis annak a bizonyos akusztikus-gitárnak az előkerülése járult hozzá, ami Ted Nasmith részéről számos, már az előadás alkalmával elhangzott dal megismétlését, a Magyar Tolkien Társaság muzikális (és kevésbé muzikális) tagjai részéről pedig egy-két MTT-táboros sláger előadását ugyanúgy maga után vonta, mint magyar népdalok éneklését (és tanítását). Aztán a gitár és az ének szerepét egy idő után átvette a beszélgetés, zenéről, illusztrációkról, vagy akár Tolkien művének fordításáról.




Az utolsó este azonban, mint másnap kiderült, korántsem az utolsó lett, mivel kedden koradélután műszaki okok miatt nem indult el Ted Nasmith gépe haza, Torontóba. Ez alkalmat adott arra, hogy este a Mongolian Barbecue étteremben az Átjáró Nap szervezőivel is eltöltsön egy vacsorát. Itt aztán kiderült, hogy pár nap választja csak el születésnapjától, ezért aztán rögtönzött születésnapi köszöntővel leptük meg, amelyben az étterem remek partner volt.



Ted Nasmith közvetlensége, és a közte, valamint a Magyar Tolkien Társaság tagjai között kialakult baráti viszony nagyban hozzájárult nemcsak az Átjáró Nap - "Tolkien Születésnap" sikeréhez, hanem az imént pár szóval lefestett, igazán emlékezetes találkozóhoz is. Csak remélni tudjuk, hogy e jó hangulatban eltöltött, élménydús pár nappal viszonozni tudtunk valamit Ted Nasmith számára, amiért legközelebb is érdemes lesz ellátogatnia Magyarországra. Mi minden esetre visszavárjuk.

S.K.