ELSŐ FELVONÁS

1. kép

Helyszín: Húrin háza előtt. Állókép: egyszerű emberek, akik mindennapi teendőikkel foglalkoznak. Mindenki dermedt, senki sem mozdul. Az előtérben egy ember áll, a mesélő.

MESÉLŐ Aranyhajú Hador nagyúr volt az emberek között, s igen kedvelt az eldák körében. Napjai fogytáig Fingolfinnak volt hűbérese, aki tágas földeket adományozott neki Hithlumnak azon a részén, amelyet Dor-Lóminnak neveznek.
Hador fiának, Galdornak két fia született: Húrin és Huor. Húrinnak Morwen lett a hitvese, aki magas volt és sötét hajú, és szépséges arca, ragyogó szeme miatt az emberek Eledhwennek, tünde-szépnek nevezték el; de természete büszke volt és komorságra hajló.
Húrin és Morwen elsőszülött gyermeke fiú volt, és Túrinnak hívták; abban az évben született, amelyben Beren Doriathba érkezett, és rátalált Lúthien Tinúvielre. Morwen leányt is szült Húrinnak; őt Urwennek nevezték, de akik csak ismerték rövid életében, Lalaithnak, Nevetősnek szólították.
Huor Morwen unokahúgát, Ríant vette nőül, aki a kegyetlen sors rendeléséből született ily nehéz időkben, mivelhogy szíve csupa gyengédség volt, és irtózott a vadászattól és a háborúskodástól. A vadon nőtt fákat, virágokat szerette, szívesen énekelt, maga is szerzett dalokat. Alig két hónapja volt még csak Huor hitvese, amikor az bátyjával együtt elindult a Megszámlálhatatlan Könnyek Csatájába, és Rían soha többé nem látta viszont.
A Váratlan Láng Csatáját és Fingolfin elestét követő években Morgoth, a Világ Fekete Ellenségének rettegett árnyéka egyre hosszabbra nyúlt. Ám négyszázhatvankilenc esztendővel azután, hogy a noldák visszatértek Középföldére, tündék és emberek között egyszer csak felébredt a remény.
A háttérben állók elkezdenek mozogni, teszik mindennapi dolgukat, majd kis idő múlva összegyűlnek egy körbe. Egy falubeli rohan a csoportosulók felé, hírt hoz:

ELSŐ FALUBELI Örvendjetek! Morgoth Bauglir megszégyenült! Beren és Lúthien lejutottak a Thangorodrim tárnáiba, és visszaszereztek egy szilmarilt! (csodálkozó kiáltások)
Életben vannak, és visszatértek Doriathba, visszatértek Thingol királyhoz!

MÁSODIK FALUBELI Maedhros nagytanácsa is összeült! Az eldák és az emberek egyesítették erőiket, és most véget érhet minden szenvedésünk! Kiűzték az orkokat egész Beleriandból! Most megfizetünk a Láng Csatájáért! Ha Maedhros vezeti a hadakat, a föld alá szorítja Morgothot, és talán örökre bezárulnak Angband kapui!

HARMADIK FALUBELI (eleinte távolabb tőlük, és most közelebb megy a csoporthoz) Vigyázzatok, barátaim! Vigyázzatok! Maedhros hibázott. Az eldák túl korán mutatták meg újjászülető erejüket. Még nem elég erősek ahhoz, hogy felvehessék a harcot Angband minden erejével. Maedhros elsiette a támadást, és Morgothnak lesz rá elég ideje, hogy újabb terveket kovácsoljon ellenünk!

NEGYEDIK FALUBELI Valami olyasmi készül itt, amit sem tünde, sem ember nem sejthet. A Sötét Úr iszonyatos ármányt forral!

Falubeliek el.

2. kép

Húrin háza. Húrin, Morwen, Túrin. Erősen fúj a szél, mindent beborít a köd. Húrin az asztalnál ül, összekulcsolt kezeit az asztalra fekteti, és csendben ül. Néha felnéz, és a kert felé tekinget. Túrin ágyban, néha kiabál, félrebeszél. Morwen mellette ül, de nem ér hozzá, csak nézi.
Húrin feláll, lassan kisétál a kertbe. Azon a helyen áll, ahonnan az előző jelenetben Lalaithot figyelte. Kicsit tűnődik, majd visszasétál a helyére, és ugyanúgy leül.

3. kép

Húrin háza. Húrin az asztalnál, ugyanúgy. Egy hárfa áll a falnak támasztva. Az asztalon étel. Túrin dajkája a szoba középen áll. Túrin belép.

Morwen belép. Túrin odamegy hozzá, és megáll előtte.

TÚRIN Édesanyám, immár meggyógyultam, és szeretném látni Lalaithot.

MORWEN Húgodat nem nevezheted többé Lalaithnak, mert ő már halott, és ebben a házban elnémult a nevetés. (kis ideig Túrinra mered) De te élsz, Morwen fia; és él az Ellenség is, aki ezt művelte velünk.

Húrin feláll az asztaltól, magához veszi a hárfát, és visszaül. Többször nekikezd az éneklésnek, de leteszi a hangszert. Még egyszer megpróbál siratódalt énekelni, de elcsuklik a hangja. Végül sírva feláll, és elhajítja a hangszert. Az ajtó felé indul (háttér felé).

HÚRIN (kiált) Ó, Középfölde elpusztítója, bárcsak szemtől szembe küzdhetnék meg veled, és olyan sebet ejthetnék rajtad, mint azt az én uram, Fingolfin tette!

Mindenki lassan kimegy, csak Túrin marad a majdnem teljes sötétségben. Leül a földre, és kifejezéstelen arccal, kicsit töprengően néz maga elé.
(halk zene)
Ezután Túrin is feltápászkodik, magához vesz egy kenyeret és egy kést az asztalról, és elmegy.




4. kép

Húrin háza előtt. Sador a szabad ég alatt farag egy fadarabot. Túrin érkezik.

TÚRIN Sador! Ugrilábú!

SADOR Túrin! Örülök, hogy megint eljöttél. Nézd, ezt neked csináltam. (odaadja Túrinnak, amit faragott)

TÚRIN Köszönöm, Sador. Hoztam neked kenyeret és egy kést, hogy tudj faragni.

SADOR (elmosolyodik) Köszönöm, fiam, de tanuld meg: adakozz bőkezűen, de mindig csak a magadéból.

TÚRIN (lelkesen, kíváncsian letelepszik Sador mellé a földre) Mondd, Sador, valóban olyan volt-e Lalaith, mint egy tündegyermek, ahogy apám mondta? És mit jelent az, hogy neki kurtább az ideje?

SADOR Bizony olyan volt, merthogy zsenge korban az emberek és a tündék gyermekei nagyon hasonlatosak egymáshoz. De az ember gyermekei gyorsabban nőnek, és ifjúságuk hamar elszáll; ez a mi sorsunk.

TÚRIN Mi az, hogy sors?

SADOR Ami az emberek sorsát illeti, fordulj olyanokhoz, akik bölcsebbek nálam. De annyit mindenki láthat magától is, hogy mi, emberek hamar elfáradunk és meghalunk, sőt sokakra ennél is korábban tör rá a halál. A tündék azonban nem fáradnak el, és meg sem halnak, csak ha súlyos sebesülés éri őket. De az olyan sebekből és kínokból, amelyek az emberrel bizton végeznének, ők felépülhetnek. Velünk, emberekkel mindez egészen másként áll.

TÚRIN Akkor Lalaith sem tér vissza? Hát hová lett?

SADOR (lassan rázza a fejét) Nem, nem jön vissza. Hogy hová lett, azt nem tudja ember; én legalábbis biztosan nem.

TÚRIN Ez mindig is így volt? Vagy talán a kegyetlen király átkozott meg, mint ahogy ránk küldte a Gonosz Leheletet is?

SADOR Azt nem tudom. Mögöttünk mély a sötétség; csak néhány rege tört át rajta. Lehet, hogy apáink apái mondhattak volna egyet-mást; de ők hallgattak. Még a nevüket is feledés borítja. Senki sem tudja, mi elől menekültek, s miféle életből jöhettek, köztünk s köztük ott álltak a hegyek.

TÚRIN Talán féltek?

SADOR Lehetséges. Meglehet, hogy a sötétség elől menekültünk, csak azért, hogy aztán szembetaláljuk magunkat vele.

TÚRIN (büszkén) Mi már nem félünk – azaz nem mindnyájan. Az apám nem fél, és én sem fogok félni; vagy ha mégis, úgy teszek majd, mint az anyám, és nem mutatom ki.

SADOR (Vizsgálgatja Túrint, mélyen a szemébe néz. Sóhajtva, maga elé:) A kemény szívet csak edzi a bánat. (fennhangon, Túrinnak) Hogy miféle érzések lakoznak majd benned, Húrin és Morwen fia, azt én nem tudhatom; de kevesen lesznek, akik előtt valaha is feltárod őket.

TÚRIN Talán bölcsebb hallgatni vágyainkról, ha úgysem teljesülhetnek. Én azonban, Sador, azt szeretném, ha magam is tünde lehetnék. Akkor Lalaith is visszatérhetne, és akármilyen hosszúra nyúlt is távolléte, engem még mindig itt találna. Mihelyt tehetem, beállok katonának valamelyik tünde királyhoz, úgy, ahogy azt valaha te is tetted.

SADOR (felsóhajt) Való igaz, sokat tanulhatsz tőlük. Küllemre csodálatos nép a tünde, és nagy az ő hatalmuk az emberek szívén. És mégis, néha arra gondolok, hogy jobb lett volna, ha sohasem találkozunk velük, és megmaradunk a magunk alacsonyabb köreiben. Mert ősi az ő bölcsességük, büszkék és állhatatosak, mi pedig elhomályosodunk fényükben, vagy lángra kapunk, és időnek előtte elégünk, és végzetünk súlya még nyomasztóbban nehezedik ránk.

TÚRIN De apám szereti őket, és bánat emészti, ha nem lehet közöttük. Azt mondja, ők tanítottak mindenre, amit tudunk, és általuk vált az ember is nemesebbé.

SADOR Ez így igaz, legalábbis jó néhányukra. De a felfelé vezető út csupa gyötrelem, és a magasból könnyű lezuhanni.


5. kép

Húrin háza, éjszaka. Húrin, Morwen.

HÚRIN Morwen, a tündék új háborúra készülnek. Nincs olyan erő Középföldén, amely megdönthetné hatalmukat, Morgothot végre örökre be fogják börtönözni Angband mélységeibe! Ők látták a nyugati fényt, és a sötétségnek végül meg kell futamodnia láttukon.

MORWEN (elkomorul, de reménykedőnek tűnik; maga elé:) De lám, nem hagyták-e el mégis a fényt, és nincsenek-e most ők is kizárva belőle? Meglehet, a Nyugat Urai már kivetették őket gondolataikból, és ha így volna, akkor még az Elsőszülöttek sem győzhetik le az erők egyikét.

HÚRIN (komorabban) Ha harcba szólítanak, Morwen Eledhwen, gondjaidra bízom Hador házának örökösét, mert rövid az emberi élet, és még béke idején is sok balszerencse környékezi.

MORWEN Ez így volt minden időkben. De mi rejlik mostani szavaid mögött?

HÚRIN Nem a kétség, pusztán az elővigyázat. Aki előre néz, annak tudnia kell: ahogy most állnak a dolgok, úgy nem maradhatnak. Az egyik oldalnak mindenképp mélyebbre kell süllyednie. Ha a dolgok rosszra fordulnának, én nem mondom azt tenéked, hogy ne félj. Mert tudom, hogy te csak attól félsz, ami valóban félnivaló, és még félelmedben sem veszíted el a fejed. Csak annyit mondok: ne várj! Induljatok délre, amilyen hamar csak lehet, én pedig majd követlek, s megtalállak akkor is, ha egész Beleriandot kellene tűvé tennem értetek.

MORWEN Beleriand nagy, és a száműzötteknek ott nincs fedél. Hová meneküljünk?

HÚRIN (töpreng) A Brethil-vidéken ott van anyám rokonsága. Bár kevesen vannak, bátorságukban nem kételkedem. Ha bennük nem, ugyan ki másban bízhatnánk?

MORWEN Gondolint nem említetted.

HÚRIN Nem, ez a név soha nem hagyta el ajkamat. Ám halld most, amit senki nem hallott tőlem eddig, és ezután sem hall soha: én nem tudom, hol van a Rejtett Város.

MORWEN De sejteni sejted, és aligha tévedsz nagyot.

HÚRIN Meglehet, de amíg maga Turgon király fel nem old esküm alól, sejtésem még veled sem oszthatom meg. Ám ha gyalázatomra megszólalnék is, ha odatalálnál, zárt kapukba ütköznél csupán. Mert hacsak maga Turgon elő nem jön, hogy részt vegyen a háborúban, akkor be sem léphet senki azon a kapun.

MORWEN Ha tehát rokonaidban nem bízhatom, és barátaid megtagadnak, nincs más hátra, magamnak kell gondoskodnom magamról, és egyetlen név ötlik fel bennem: Doriath.

HÚRIN Az én szívem nem hajlik Thingol király felé. Ha Doriathnak csak a nevét hallom, máris valami ismeretlen árnyék borul lelkemre.
(szünet, elgondolkozik)
Csak ülünk itt, és vitatkozunk olyan kérdésekről, amelyek fölött nincs hatalmunk, és árnyékokról, amelyet csak álmaink vetnek. Nem fordulhat a helyzet ily kedvezőtlenre; de ha mégis, bátorságod és józan eszed majd megmutatja az utat. Tégy majd, ahogy szíved sugallja, de sietve tedd!


6. kép

Reggel: Húrin, Morwen, Túrin.

HÚRIN (Túrinhoz, és egy tünde acél kést nyújt át neki) Hador házának örököse, íme az ajándék születésed napjának reggelén. De jól vigyázz, mert ádáz a pengéje, és csak annak szolgál, aki bánni tud vele. Nem válogat: a kezed éppúgy elvágja, mint bármi mást.
(felülteti Túrint az asztalra, és homlokon csókolja) Lám, máris a fejemre nőttél, fiam; de nemsokára a földön állva is éppily magas leszel. Azt kívánom, hogyha eljön ez az idő, sokan rettegjenek késedtől.

Túrin mély boldogságtól áthatva rohan ki, közben sietve azt mondogatja: Adakozz hát bőkezűen, de mindig csak a magadéból!

(lendületesebb zene, kis szünet)

Túrin visszatér, de a kés nélkül.

MORWEN (Túrinhoz) Hát ennyire becsülöd apád ajándékát?

TÚRIN Nem, anyám, de Sadort szeretem, és szívemből szánom.

HÚRIN Szeretet, szánalom és harmadiknak a kés: tiéd mindhárom, fiam, és tetszésed szerint adhatod bárkinek.

MORWEN De Sador éppen nem szolgált rájuk. Ha nyomorék, csak önnön ügyetlenségét hibáztathatja.

HÚRIN Akkor is szánnod kell. A becsületes kéz és az igaz szív könnyen véti el a csapást, és az ilyen sebet néha nehezebb elviselni, mintha ellenség vágta volna.

MORWEN Most aztán várhatsz egy ideig, amíg újabb kést kapsz. De legalább a magad kárán tanulod meg igazán becsülni az ajándékot.


7. kép

Húrin háza előtt. Trombitaszó, a sereg sorakozik. A Sárkánysisakot viselő Húrin parancsokat osztogat, Morwen a kapuban áll, komoran. Túrin kirohan a házból, és csodálattal néz a díszes fegyverzetű harcosokra.

MORWEN (szilárdan) Megőrzöm, amit gondjaimra bíztál: azt, ami van – és azt is, ami lesz. (hasára teszi a kezét)

HÚRIN Segítsen a szerencse, Dor-Lómin úrnője; mi olyan reménnyel kelünk útra, amilyen még soha nem lakozott bennünk. Higgyük hát, hogy még e tél derekán minden korábbinál vígabb lakomát ülünk, és a következő tavasszal már senki sem tudja, mi a félelem.
(vállára emeli Túrint, a katonákhoz:) Hadd lássa Hador házának örököse, hogyan fénylik a kardotok!

A SEREG EGYÜTT (csatakiáltás) Lacho calad! Drego morn!

Húrin még utoljára Túrinra és Morwenre néz, majd elindul a sereggel. Sereg, Húrin el. Szünet. Morwen és Túrin mereven néznek utánuk. Elnyújtott kürtszó.

Szünet. Később lassú zene, csatazaj, egy férfi siratódalt énekel.


[DÍSZLETCSERE]

8. kép

Angband legmélyebb csarnoka, majd a csatamező, végül a Thangorodrim csúcsa. Két feketeruhás szolga megláncolva Morgoth elé vezeti Húrint. Morgoth meggörnyed vaskoronája súlya alatt, amelyen már csak két szilmaril van.

MORGOTH Láthattad, a győzelmem hatalmas volt. Már csak egyetlen birodalom van, amely ellenáll nekem, de azt is meg fogom találni, és többé semmi sem szegülhet szembe az akaratommal! Áruld el, mit tudsz a Rejtett Városról. Ha megteszed, szabadon engedlek – vagy akár első is lehetsz minden kapitányaim közül.

HÚRIN (Morgoth szemébe néz; gúnnyal) Bizony vak vagy te, Morgoth, akit Bauglirnak neveznek, és vak is maradsz, hiszen nem látsz mást, csak a sötétet. Nem tudod te, mi kormányozza az emberek szívét, és ha tudnád, te akkor sem forgathatnád azt a kereket. Bolond, aki igent mond az ajánlatodra. Ha megmondanám, amit tudni akarsz, akkor is csak a halál lenne osztályrészem.

MORGOTH (megvetően nevet) A végén könyörögsz te még a halálért, mint becses jutalomért!

Morgoth megragadja és kivonszolja Húrint. Kis szünet, sötétség, közben a színpadon megjelenik a csatamező, körös-körül holttestek, középen egy trón. Morgoth és Húrin érkezik.

MORGOTH (elengedi Húrint, és odataszítja a trónhoz) Ülj fel a trónra, és tekints nyugatra, Hithlum felé! Gondolj a családodra, rokonaidra – fiadra… Mert ők most már mind az én birodalmamban élnek, és én irgalmam szerint bánok velük.

HÚRIN Irgalmat te nem ismersz; de Turgonhoz általuk sem juthatsz el, mert Turgon titkai előttük is mélyen rejtve vannak.

MORGOTH (kitörő haraggal) Akkor is hatalmamba keríthetlek egész átkozott házaddal együtt; és ha mind acélból volnátok, az én akaratom akkor is megtör! Megátkozlak benneteket! Nézd és lásd! Mostantól bárhová mennek, gondolatom árnyéka rájuk borul, és gyűlöletem a világ végéig is nyomukban lesz!

HÚRIN Hiába vesztegeted a szót. A távolból nem láthatod őket és nem uralkodhatsz rajtuk; nem, ameddig megőrzöd ezt az alakot, és földi királyként látható akarsz maradni alattvalóid előtt.

MORGOTH Ó, te ostoba, aki csekély vagy az emberek között, láttad-e már a valákat? Felismerted-e Manwe és Varda hatalmát? Ismered-e gondolatuk határait? Vagy tán azt képzeled, hogy épp veled törődnek, és a távolból pajzsot tarthatnak eléd?

HÚRIN Nem tudom; de ha nekik úgy tetszik, bizonyára megtehetik. Mert amíg a világ áll, az Első Király nem veszítheti el trónját.

MORGOTH Te mondtad; mert az Első Király én vagyok, első és leghatalmasabb minden valák között, aki idősebb a világnál, melyet ő teremtett. Minden, ami a világon él, lassan, de tévedhetetlenül hajlik szándékomhoz. Mindazokra, akik kedvesek neked, a Végzet felhőjeként súlyosodik majd gondolatom. Bárhová menjenek, bármit tegyenek, minden ellenükre fordul, és reményüket vesztve halnak meg, életet és halált is elátkozva.
HÚRIN Elfelejtetted tán, kihez beszélsz? Ilyesmivel fenyegetted valaha atyáinkat is, de mi kibújtunk árnyékod alól. Most már mindent tudunk rólad, mert belenéztünk azokba a szemekbe, amelyek látták a fényt, és hallottuk azok hangját, akik szóltak Manwéval. Való igaz, hogy éltél már, mielőtt a világ létezett, de éltek mások is; és nem igaz, hogy te alkottad. A legfőbb hatalom sem a tiéd, mert erőd önmagadra fecsérelted, és az elszáradt saját ürességedben.

MORGOTH (gúnyosan, odavetve) Betéve fújod gazdáid tanításait.

HÚRIN Akkor hadd mondjak neked még valamit, Morgoth; és ez nem tünde rege, hanem ebben az órában született meg lelkemben. Ha az egész mennyet és földet megkaparintod is, akkor sem vagy az emberek ura, és nem is leszel az soha. Azokat, akik megtagadják hatalmad, nem üldözheted a Világ Körein túl.

MORGOTH Nincs is szándékomban, hogy a Világ Körein túl üldözzem őket; mert azon túl a Semmi van.

HÚRIN (húsba vágóan) Hazudsz.

MORGOTH Majd meglátod, és meg is vallod, hogy igazat mondok. (kacag)

Sötétség, süvöltő szél. A Thangorodrim csúcsa, rajta egy kőtrónus. Morgoth felülteti Húrint, és nyugat felé fordítja a fejét. Húrin megpróbál mozogni, de nem bír. Morgoth mellé lép.

MORGOTH Ülj hát itt; és nézd a földeket, ahol vész és csüggedés lepi majd el mindazokat, akiket kezemre adtál. Mert gúnyolódni merészeltél velem, és kételkedtél Melkornak, a Világ Urának hatalmában. Ezért mostantól az én szememmel látsz, az én fülemmel hallasz majd, és semmi sem marad rejtve előtted.


[DÍSZLETCSERE]

9. kép

Húrin háza. Az előtérben (ahol korábban a kert volt) most keletlakók hurcolnak el és vernek meg embereket. Néhány nyomorékot megölnek vagy elkergetnek. Méregetik Húrin házát, de nem mernek betörni. Benn a házban Morwen, Túrin, Sador és néhány öreg szolga. Morwen gyermeket vár, Túrin mellette áll. A többiek egy sarokban, a földön ülnek.
Brodda, a keletlakók vezére érkezik néhány harcossal. Betörnek Húrin házába az ajtón át [a színpad hátsó részén], de Morwen szó nélkül szembeáll velük, és merőn néz Broddára. A harcosai is megtorpannak mögötte. (Túrin közben bemenekül az ágy mögé; Brodda és emberei nem látják meg.) Brodda megremeg Morwen tekintetétől, és visszaparancsolja embereit; távoznak. Túrin előjön, Morwen magához szorítja.

TÚRIN Mikor jön már vissza apám, hogy elkergesse ezeket a förtelmes tolvajokat? Hol késlekedik ennyi ideig?

MORWEN Nem tudom. Talán életét vesztette a csatában, talán fogságba esett, és az is lehet, hogy messzire űzték, de még nem jöhet haza, hiszen körülöttünk mindenütt ellenség áll.

TÚRIN (sírását elfojtva) Én pedig azt mondom, hogy meghalt, mert ha élne, senki őt vissza nem tarthatná, hogy segítségünkre jöjjön.

MORWEN Azt hiszem, fiam, ebben is, abban is csalatkozol.

(szünet, sötétség, zene; Túrin és a szolgák el, csak Morwen marad)

Félhomály, köd. Morwen az asztalhoz megy, és leül, tépelődik. Kezét gömbölyödő hasára teszi.

HÚRIN HANGJA Énrám ne várj! Gyorsan cselekedj! (Húrin lovának hangja és hazatérő harcosok üdvözlése hallatszik tompán; lassan elnyomja az éles, rikoltó zene és dobszó.)

MORWEN (hosszú tépelődés után, kínlódva, mintha fia látomásképéhez beszélne) Fiam, nem állíthatsz be koldusként Doriathba, Thingol királyhoz. Egyelőre maradnod kell.

Morwen elhallgat, leszegi a fejét. A ház még egy fokkal sötétebb lesz. Zúgó szél. A ház körül keletlakók ólálkodnak, leskelődnek az ablakon. Túrin közben visszatér.

MORWEN Apád már nem jön, tehát neked kell elmenned, méghozzá minél hamarabb. Ő maga is ezt kívánná.

TÚRIN (felkiált, Morwen csendre inti) Menjünk el! De hová? A hegyeken túlra?

MORWEN Igen, a hegyeken túlra. Délre… ott még talán van remény. De nem magunkról beszéltem, fiam, hanem csak rólad. Én nem mehetek.

TÚRIN Egyedül nem indulhatok el. Nem hagyhatlak magadra. Miért ne mehetnénk együtt?

MORWEN Nekem itt kell maradnom. De nem kell egyedül utaznod; melléd adom Gethront.

TÚRIN És Sadort nem?

MORWEN Nem, mert Sador nyomorék; ez az út pedig nehéz lesz. És mert súlyos időket élünk, te pedig az én fiam vagy, nem cifrázom a szót: lehet, hogy oda is veszel útközben. De ha itt maradsz, gonoszabb vég vár rád: rabszolga leszel.

TÚRIN De hát hagyjalak itt Sador, a vak Ragnir meg néhány öregasszony között? Nem Hador örökösének mondott-e apám? Az örökösnek pedig Hador házában kell maradnia, hogy megvédelmezze. Bárcsak megtartottam volna azt a kést!

MORWEN Az örökösnek valóban itt kellene maradnia; de hiába, nem teheti. Egy napon azonban majd visszatérhet. Légy most erős, fiam! Doriathba küldelek, Thingol királyhoz. Király vendégének lenni mégiscsak jobb, mint rabszolgának, nem igaz?

TÚRIN (tétován, elgondolkodva) Azt nem tudom; nem tudom, milyen rabszolgának lenni.

MORWEN Azért küldelek el, hogy soha ne is kelljen megtudnod. (magához szorítja Túrint, és mélyen a szemébe néz) Nehéz sors ez, fiam; és nemcsak te érzed a terhét. Ezekben a gonosz napokban az én szívemet is súlyos kétség gyötri: vajon hogy lenne a legjobb? De úgy teszel, ahogy helyesnek gondolom; másképp hogyan is válnék meg a legkedvesebbtől, ami megmaradt számomra? (elengedi Túrint, és gondterhelten leül az asztalhoz – ugyanúgy, mint Húrin Lalaith betegsége idején)

Még egy fokkal sötétebb lesz, már csaknem teljesen. Szolgák a hátsó ajtón be, körbe leülnek az egyik sarokba, Túrin és Sador a másikba.

SADOR Fel kell áldoznunk a nagy széket, amit apádnak faragtam. Ezekben az időkben az ember csak a puszta szükséggel törődhet.

TÚRIN Ne törd még össze. Talán hazajön még, és akkor örül majd, ha látja, mit készítettél számára, amíg távol volt.

SADOR A hiú remény veszélyesebb a félelemnél. (elmereng) Jóleső munka volt, mégis csak az időt vesztegettem rá. Habár a tárgyak úgysem élnek soká, azt hiszem, az az igazi céljuk, hogy a mestert munka közben boldoggá tegyék. Most pedig itt az ideje, hogy visszaadjam a tőled kapott ajándékot.

TÚRIN Ajándékot nem szokás visszavenni.

SADOR De hiszen most már az enyém. Miért ne ajándékozhatnám el kedvem szerint?

TÚRIN Bárkinek elajándékozhatod, csak nekem nem. Különben is, miért akarsz megválni tőle?

SADOR Mert nem remélhetem, hogy valaha is méltóképp használhatnám. Rám az eljövendő időkben csak rabszolgamunka vár.

TÚRIN Mi a rabszolga voltaképpen?

SADOR Olyasvalaki, aki valaha ember volt, de immár úgy bánnak vele, mint az állattal. Csak annyit kap enni, hogy meg ne haljon, csak azért hagyják életben, hogy dolgozzon, és csak azért dolgozik, mert fél a kínzástól vagy a haláltól. De ezek a rablók gyakran szórakozásból is megkínozzák vagy megölik. Azt beszélik, néha kiválasztanak egy-egy gyors lábú fickót, és kutyákkal veszik űzőbe. Szorgalmasabban tanultak ezek az orkoktól, mint mi a Szépek Népétől.

TÚRIN Most már tisztábban látok. Értem már, miért küld el anyám a háztól. (sírni kezd)

SADOR Vagy úgy! (magában) De miért várt vele ilyen sokáig? (Túrinhoz) Szerintem ez nem ok a sírásra. De anyád tervéről még nekem se kellene szólnod, nehogy másnak is beszélj róla!

TÚRIN De hát kell, hogy beszéljek valakivel! Neked mindig mindent elmondhattam. Nem akarlak elhagyni; és anyámtól meg a házunktól sem akarok megválni. (Túrin sírva Sadorra borul)

SADOR Ejnye már! Hát hová lett Húrin fia? Vagy nem tőle hallottam nemrég a fogadalmat: mihelyt elég erős leszek, beállok valamelyik tünde királyhoz? Ha vonakodsz, akkor Hador háza mindörökre kipusztul, ezt most már magad is tudod.

TÚRIN Hát jó. Ha Húrin fia így beszélt, akkor meg is kell hogy tartsa fogadalmát. Csakhogy úgy van az, hogy hiába fogadok meg ezt meg azt, amikor itt az idő, minden egészen másként fest. Legközelebb vigyáznom kell, mielőtt fogadkoznék.

SADOR Ez bizony bölcs elhatározás. A legtöbb ember szívesen tanít másokat, de kevesen vannak, akik hajlandók tanulni is. De most legyen elég a mai napból. Jöjjön a többi, amelyről nem tudhatjuk, mit hoz.

Teljes sötétség, lassú zene. Rövidesen fokozatosan félhomályossá világosodik, eközben Túrin a hátsó ajtón kimegy a házból, és csatakozik a színpad előterében várakozó két felfegyverzett idős férfihoz, Túrin és a férfiak el. Morwen közben feláll az asztaltól, az ajtóhoz megy, és görcsösen markolja az ajtófélfát. Túrin már egy ideje nincs a színpadon, amikor a hangja hallatszik:

TÚRIN HANGJA (kétségbeesetten kiált) Morwen, anyám, mikor látlak viszont?

Morwenbe belehasít a fájdalom, görcsösen megrándul, közben erősen kapaszkodik – megtartja magát. Mereven néz maga elé.


10. kép

Húrin háza, világosság, lassan szertefoszlik a köd. Morwen és a szolgálók. Morwen a terem közepén áll, kezében újszülöttje.

MORWEN (sokáig gondolkozik, nézi a csecsemőt) Legyen a neved Nienor, gyász leánya.

Nyugalmasabb, harmonikusabb zene, lassan sötétbe fordul. Újra megjelenik a köd, egyre sűrűbb.


11. kép

Doriath határvidéke, szinte átláthatatlan köd. Túrin és a két férfi vándorol.

GETHRON Már nincs tovább, minden élelmünk elfogyott. Átjutottunk az Árnyékhegységen, a Sirion folyón, Brethil erdején, de Melian védelmező öve, Doriath határa számukra áthatolhatatlan. Nincs más választásunk; fogadjuk a halált méltósággal.

Mindannyian leülnek, fáznak. Grithnir épp készül tüzet gyújtani, amikor elnyújtott kürtszó hallatszik többször egymás után. A vándorok felfigyelnek. Egy magas, ragyogó fehér köpenyes tünde érkezik.

BELEG Üdvözöllek benneteket. Beleg Cúthalion vagyok, az Erősíjú. Kik vagytok ti és miért jártok Doriath határán?

TÚRIN (előlép) Húrin fia Túrin vagyok, és Morgoth és szolgái gonoszsága miatt kellett elhagynom szülőhazámat. Anyám a leghűségesebb katonáját, Gethront adta mellém kíséretül, ő viszont úgy döntött, még Dor-Lóminban kell maradnia.

BELEG (csodálattal néz végig Túrinon, majd a kísérőkhöz) Gethron, köszönettel tartozom neked, és remélem, lesz is módom meghálálni hűséged. És te, Túrin, miféle kegyet kérnél Thingol királytól?

TÚRIN A lovagjai közé szeretnék lépni, hogy Morgoth ellen vonuljak, és bosszút álljak apámért.

BELEG Ezt talán elérheted, ha majd az évek megnövesztenek. Mert ha most még kicsi vagy is, látszik, hogy kemény fából faragtak, és ha valaki rászolgálhat, hogy Húrin, a Rendíthetetlen fia legyen, úgy te vagy az. Gyertek, elvezetlek titeket Thingol király elé. Menegroth termeit Beren kivételével még nem látták előttetek halandó szemek.

Mindannyian el.


12. kép

Menegroth, Thingol és Melian palotája. Thingol és Melian a trónon, az udvar népe sorfalat áll. [Köztük Saeros, Mablung, stb.] A színpad szélén ajtónálló őrködik. Beleg, Túrin, Gethron és Grithnir érkeznek.

AJTÓNÁLLÓ (a királyhoz) Beleg Cúthalion kér bebocsátást.

BELEG Üdvözöllek, királyom! Be szeretném mutatni a királynak Túrint, Húrin fiát, aki Doriath földjén keres oltalmat.

A király egy intéssel bebocsátja az érkezetteket. Gethron egy levelet ad át Thingolnak.

GETHRON (meghajol) Morwen úrnő levele, felséges uram.

THINGOL (figyelmesen olvassa a levelet, fesztült csend, majd megenyhül) Túrin, gyere ide hozzám. (Kedvesen megfogja, és a térdére ülteti Túrint. A jelenlévők csodálkoznak.) Mostantól, Húrin fia, ez lesz a te otthonod, és ha ember vagy is, amíg csak élsz, fiamnak tekintsen mindenki. Gondoskodunk róla, hogy nagyobb tudásra tégy szert a halandókénál, és kezedbe adjuk a tündék fegyvereit. Talán még eljön a nap, amikor visszaszerzed apád földjeit, de addig itt lakozol közöttünk, igaz szeretetben.

TÚRIN Hálásan köszönöm, Thingol király és Melian királyné, én is második apámnak és anyámnak tekintelek titeket ezután; de a szívem szülőházam felé húz, és mindennél jobban kívánom, bárcsak itt lehetne velem édesanyám is.

MELIAN Rendben, fiam. Ha így kívánod, üzenetet küldünk Morwen úrnőnek. Gethron, hajlandó lennél-e Túrin üzenetét elvinni?

GETHRON Elviszem az üzenetet, felséges királyné.

THINGOL Gethron, melléd kíséretet rendelek, hogy biztonságban eljuss Dor-Lómin földjére. A valák áldása legyen rajtad!

Gethron és Grithnir két különböző irányba el. Rövid sötétség, közben senki más nem mozdul, Túrin még mindig Thingol térdén.

TÚRIN (leugrik a trónról, és izgatottan szaladgál) Mikor jön már a küldöttség? És édesanyám?

MELIAN (odamegy Túrinhoz) Várj türelemmel, fiam. Mindennek eljön a maga ideje.

A küldöttség érkezik; Túrin odarohan hozzájuk, és faggatni kezdi őket, de Morwen nincs velük. Gethron átadja Morwen válaszlevelét Meliannak. Amikor Túrin meglátja, hogy anyja nem jött, csalódottan elszalad a terem egy távoli sarkába, és leül, lehajtja a fejét. Gethron letesz egy díszes arany sisakot Thingol és Melian elé.

GETHRON Morwen elküldte Dor-Lómin Sárkánysisakját, Hador fiainak örökségét.

THINGOL (lelép a trónról, és tisztelettel megáll a sisak előtt) Raktáraimban halomban áll minden tünde ékszer, a legnagyobb mesterek munkái, sokuk Feanor kezének nyomát viseli magán, márpedig Feanornál nagyszerűbb mester nem termett, mióta világ a világ; de Hador sisakja mindennél nagyobb kincs számomra. (felemeli, nézegeti) Büszkén hordhatja fejét bárki e sisak alatt, amelyet Húrin ősei viseltek. Túrin, gyere, nézd! Anyád hatalmas erejű ajándékot küldött számodra, mely egykor apáid tulajdona volt, és most téged illet. Vedd most át Észak sárkányfej-sisakját, és viseld méltóképp, ha eljön az ideje.

Túrin nemtörődöm módon odamegy. Megpróbálja megemelni, de nem sikerül. Nem próbálja újra, hanem mereven áll és nézi a sisakot. Mindenki a sisakra mered, egyedül Melian néz óvatosan Túrinra.
Lezáró zene.
















MÁSODIK FELVONÁS


1. kép

Menegroth trónterme, üresen. A mesélő áll az előtérben.

MESÉLŐ Doriath királyságában töltött gyermekévei során Túrinra Melian királyné felügyelt, ha a fiú szemtől szemben nem is látta őt gyakran. Élt azonban az erdőben egy Nellas nevű hajadon leány, aki Melian parancsára követte Túrint, ha az messzebbre kóborolt a fák között; és néha úgy rendezte, hogy mintegy véletlenszerűen összetalálkozzanak. Túrin sok mindent megtudott Nellastól a doriathi szokásokról és az erdő vadjairól, és a lány megtanította a nemesebb és szép szavakban gazdag sinda nyelvre is. Így egy időre Túrin borongós kedve megenyhült, míg aztán ismét árnyék borult lelkére. Ahogy gyermekévei tovatűntek, és gondolatait egyre inkább a férfiak cselekedetei foglalkoztatták, úgy találkozott Nellasszal egyre ritkábban, míg végül már nem is kereste többé. A lány azonban továbbra is vigyázta lépteit, de immár csak lopva, rejtekhelyről.
Kilenc éven át élt Túrin Menegroth csarnokaiban, de szíve és gondolatai egyre csak családja felé szálltak. Thingol amilyen sűrűn csak tehette, követeket küldött Morwenhez, aki általuk üzent fiának. Így tudta meg Túrin, hogy húga, Nienor egyre szebbé serdül, igazi virággá a szürke északon, Morwen sanyarú helyzete pedig jobbra fordult. Túrin eközben egyre nőtt, míg végül a férfiak közt is magasnak számított, erejéről és vakmerőségéről pedig ismert volt Thingol egész birodalmában. Ezekben az években sokat elsajátított a tündék tanaiból és hagyományaiból, mohón szívta magába a régi idők történetét. Keveset beszélt, de annál többet gondolkodott. Erősíjú Beleg gyakran látogatott el hozzá Menegrothba, és magával vitte messze vidékekre, hogy megismertesse a vadászmesterséggel, az íjászattal és a kardforgatással.

2. kép

Menegroth trónterme. A trónon Thingol és Melian, A trón alatt Saeros, a teremben az udvar népe. Túrin érkezik. Thingol meglepetten, Saeros undorral, Melian különös figyelemmel néz rá.

TÚRIN Királyom, eljöttem hozzád, mert úgy érzem, elég idős vagyok már ahhoz, hogy teljesítsem fogadalmam, és harcba induljak Morgoth ellen; ezért most vértet, kardot és pajzsot kérek tőled. És úgy érzem, birtokba vehetem Dor-Lómin Sárkánysisakját is.

THINGOL Úgy lesz, fiam, ahogy kívánod. A te fegyvered bizonnyal a kard lesz, tehát karddal vívó lovagjaim között jelölöm ki a helyed. A mocsarak között körükben te is belekóstolhatsz a háborúskodásba, ha valóban ez az óhajod.

TÚRIN Szívem messzebbre hajt engem Doriath mocsarainál. Nem a határvidék őrzésére vágyom, hanem ki akarok törni, hogy lecsapjak az Ellenségre.

THINGOL Ha így van, egyedül kell menned, Húrin fia Túrin. Mert hogy népem miképpen vesz részt a Morgoth elleni háborúban, azt magam döntöm el, belátásom szerint, és sem most, sem az ésszel felfogható jövőben nem óhajtok fegyveres hadat kibocsátani Doriathból.

MELIAN Neked azonban, Morwen fia, szabadságodban áll, hogy elmenj. Melian Öve nem zárja el a kijáratot azok előtt, akik engedélyünkkel léptek országunkba.

THINGOL Feltéve, hogy süket maradsz a jó tanácsra.

TÚRIN Hogy szól hát tanácsod, én uram?

THINGOL Termetedre már férfit formázol; ám férfikorod teljét még nem érted el. Ha majd ennek is eljön az ideje, talán megemlékezhetsz nemzetségedről, ám egyelőre – és ki tudja, meddig még – egyetlen ember aligha érhet el többet a Fekete Úr ellenében, mint hogy a tünde nagyurak mellé áll, és segíti védekezésüket.

TÚRIN Rokonom, Beren többet tett tennél.

MELIAN (bólint) Beren és Lúthien. Úgy van. De igencsak vakmerő vagy, ha éppen Lúthien apja előtt szólsz erről. Sorsod ugyan jóban-rosszban összefonódott a tündenépével, mégis úgy vélem, Morwen fia Túrin, hogy a te sorsod nem szárnyal ilyen magasságokba. Magadtól óvakodj mindenekelőtt, különben nagy veszély fenyeget. (elhallgat, rövid szünet; Túrin zavartan néz, hol maga elé, hol Melianra) Menj most, fiam, de vésd eszedbe a király tanácsát, és emlékezz Melian szavára: szíved heve és fagyossága egyaránt bajt hozhat rád.

Túrin meghajol, távozik. Felölti a kijáratnál elhelyezett fegyverzetet és a Sárkánysisakot, és kimegy a teremből.
Rövid szünet, zene.


[részleges DÍSZLETCSERE]

3. kép

Menegroth egyik terme, a terem közepén hosszú/kerek asztal, körülötte a birodalom köztiszteletben álló urai. Az asztalnál ott ül Mablung, a király vadásza. Egymással szemben két hely üres. Túrin érkezik teljes fegyverzetben, külseje ápolatlan, haja torzonborz. Lefoglalják saját gondolatai, ezért szinte öntudatlanul jár és ül le az asztalhoz. (Az asztalnál ülők beszélgetnek.) Kisvártatva Saeros érkezik, és a saját helyét keresi, és dühösen néz Túrinra, aki azt elfoglalta; de aztán egykedvűséget színlel, és leül Túrinnal szemben.
SAEROS (gúnnyal) Bizony ritkán tisztel meg bennünket látogatásával a mocsarak őre; és én örömest mondok le megszokott helyemről, cserébe az alkalomért, hogy szólhatok vele. (Túrinhoz) Mondd csak, mi a helyzet a határvidéken?

TÚRIN (egy ideig csendben ül, elgondolkozik – aztán felnéz, és látja, hogy válaszra várnak: távolságtartóan, hidegen) Az utóbbi időben nem történt komolyabb támadás, a kisebb ork csapatokat pedig veszteségek nélkül visszavertük. Kívánsz még valamit tudni?

SAEROS Nem, nem… Bizonyára sietős volt a dolgod, hithlumi ember, és ezért megbocsátható, hogy rongyos köpenyben ültél le ehhez az asztalhoz, de hajad ápolatlanságán még segíthetünk (kis szünet, egy fésűt vesz elő, és Túrin elé löki); nem kell, hogy tüskés bozótot viselj fejeden. No meg ekképp füled is szabaddá tehetnéd, és talán jobban hallanád, ha szólnak hozzád. (Túrin hirtelen dühösen felnéz Saerosra, majd újra magába mélyed. Saeros kajánul vigyorogva viszonozza a pillantását.) Ha Hithlumban ilyen vadak és faragatlanok a férfiak, mifélék lehetnek arrafelé a nők? Talán úgy járnak, mint az erdei állatok, csak a hajukba öltözve? (gonoszul nevet)

Túrin felpattan, felkap egy ivókupát, és Saeroshoz vágja. Saeros hanyatt esik. Az asztalnál ülők felállnak, Túrin kardot ránt, és neki akar menni Saerosnak, de Mablung lefogja. Saeros feltápászkodik, vért köp, majd dühösen kifakad:

SAEROS Meddig pátyolgatjuk még itt ezt a fanyűvőt? Ki parancsol itt ma este? A király törvénye súlyosan hullik azokra, akik hűbéreseire e termekben kezet mernek emelni, és aki fegyvert ránt, annak a száműzetés a legenyhébb büntetése. E termeken kívül bezzeg megfelelnék neked, te fanyűvő!

Túrin indulatai lehűlnek, újra tétován néz maga elé, majd kitépi magát Mablung szorításából, és szó nélkül távozik. A többiek egy ideig még döbbenten állnak, majd lassan távoznak. Mablung félrevonja Saerost.

MABLUNG (Saeroshoz) Mi ütött beléd ma este? Mert én kimondom: magad felelsz e súlyos esetért, és meglehet, hogy a király törvénye úgy ítél majd: felhasadt ajkad méltó fizetség csúfolódásodért.

SAEROS Ha a pimasz tacskó úgy érzi, sérelem érte, vigye csak a király ítélőszéke elé. De efféle ok sem menti tettét, hogy e falak közt kardot rántott. Ha e termen kívül támad rám karddal az a fanyűvő, megölöm.

MABLUNG Én nem vagyok ennyire biztos benne. Ám bármelyiktek vérezne is el, sötét gaztett lenne az, méltóbb Angbandhoz, mint Doriathhoz, és még sötétebb baj fakadna belőle. Azt mondom én, északról nyúlt felénk ma este valami árnyék, hogy megérintsen. Jól vigyázz, Saeros, nehogy dölyfödben Morgoth eszközévé válj, és idézd eszedbe, hogy a tündék közé tartozol.

SAEROS Felesleges, hogy emlékeztess rá.

Mindketten el.


[DÍSZLETCSERE]

4. kép

Az erdőben. Túrin úton van, Saeros sunnyog hátulról, kivont karddal. Nellas a színpad egy rejtett szegletéből figyel, de senki sem veszi észre. Saeros hátulról rajtaüt Túrinon. Túrin észreveszi, gyorsan megfordul, kirántja a kardját, és fogadja. Vívnak.

TÚRIN (kiált) Morwen! Becsmérlőd most megfizet gúnyos szavaiért! (Túrin megsebzi Saerost, annak kezéből kiesik a kard.) Hosszú futás áll előtted, Saeros, és ruházatod csak akadályozna, érd be hát a hajaddal! (Túrin a földre teperi Saerost, és lehúzza róla a ruhát, majd megvárja, amíg felkel. Saeros futni kezd, Túrin karddal a nyomában.)

Saeros segítségért kiabál, Saeros és Túrin elfutnak. Mablung érkezik, futva.

MABLUNG Állj meg, Túrin, állj meg! Orkok munkálnak itt az erdőben! (szétnéz, figyel, majd tovább fut)

TÚRIN HANGJA Orkok bosszulják meg az erdőben, amit orkok a csarnokban vétettek!

Saeros velőtrázó ordítása hallatszik. [megpróbált átugrani a szakadékon, de belezuhant] Túrin érkezik, lassú léptekkel.

TÚRIN Ó, a szerencsétlen bolond! Innen már visszaengedtem volna Menegrothba. Most pedig bűnössé bélyegzett, pedig nem érdemeltem. (megáll, tétován mered maga elé)

Mablung érkezik, később néhány fegyveres tünde is. Túrin sötéten néz rájuk.

MABLUNG Jaj nekünk, hogy így történt! De most vissza kell jönnöd velünk, Túrin, hadd ítéljen a király mindezekről.

TÚRIN (tisztán) A király, ha igazságos lenne, bűntelennek ítélne. De tán nem volt Saeros a tanácsnoka? Igazságos király sosem választ barátjának elvetemült, ármányos lelkeket. Így hát megtagadom e királynak mind törvényét, mind ítéletét.

MABLUNG Oktalanul szólsz. Nem szökhetsz meg a törvény elől. Felszólítalak, mint jó barát, hogy kövess. Vannak egyéb tanúk is. Ha a király előtt fény derül az igazságra, reménykedhetsz bocsánatában.

TÚRIN Hiába szólítasz fel, nem engedelmeskedem. Semmit nem vétettem, így hát nincs rá okom, hogy Thingol király bocsánatáért esengjek. Elmegyek oda, ahol ítélete nem érhet utol, és te csak kettőt tehetsz: elengedsz, vagy ha törvényeteknek így tetszik, e helyütt levágsz. Mert ahhoz, hogy élve fogjatok el, nem vagytok elegen.

MABLUNG (lemondóan int a katonáknak, mindannyian elteszik kardjukat) Elég volt egyetlen halott.

TÚRIN Nem én akartam halálát, de meg nem siratom. Mandos mondjon fölötte igazságos ítéletet. (szünet) Ég veletek, éljetek jó egészségben.

MABLUNG Te pedig szabadságban, hiszen ez szíved leghőbb vágya. De bárcsak te sem maradnál az eddigi úton, mert érzem, nem sok jót tartogat számodra. A szíveden árnyék van. Bárcsak, mire újra látjuk egymást, ne válna még sötétebbé.

Túrin szó nélkül el. Zene. Besötétedik.


[DÍSZLETCSERE]

5. kép

Menegroth trónterme. A trónon Thingol és Melian, előttük Mablung, oldalt a fegyveresek és az udvar népe.

MABLUNG Hát, így történt, királyom.

THINGOL (töpreng) Miért lopakodhatott birodalmamba ez az árnyék? Saerost bölcs és igaz hívemnek ítéltem, ám ha élne még, érezhetné haragom súlyát, mert ingerkedése gonosz szándékból eredt, és mindazért, ami itt, a palotában történt, őt hibáztatom, Túrinnak pedig ugyanezekért megbocsátok. De Saerost bosszúból halába kergetni bűn volt, ami fölött nem hunyhatok szemet. (kis szünetet tart)
Túrin mint gyámfiam hálátlannak, mint ember, helyzetéhez mérten túl büszkének bizonyult. Hogy is adhatnék menedéket annak, aki személyem és törvényeim semmibe veszi? Hogyan részesíthetném megbocsátásban azt, aki maga nem érez bűnbánatot? Ezért hát Húrin fia Túrint ezennel száműzöm Doriath királyságából, és ameddig nem esdekel térden állva bocsánatért, nem tekintem többé fiamnak. És ha bárki úgy érzi, jogtalanul cselekszem, szólaljon meg.

Nagy csend, Thingol lassan felemeli a kezét, és szólni akar, de épp ekkor érkezik futva Beleg.

BELEG Szabad.-e még szólnom, én uram?

THINGOL Késve jössz. Nem ért-e el hívó szavam, mint a többieket?

BELEG Elért, királyom, de nem voltam ura időmnek. Meg kellett keresnem valakit. Most végre olyan tanút állíthatok, akit meg kell hallgatnod, mielőtt ítéleted elhangoznék.

THINGOL Akinek mondanivalója lehetett, mind iderendeltem. Kinek a szava nyomhatna többet a latban, mint azoké, akiket meghallgattam?

BELEG Erről magad ítélsz majd, ha őt is meghallgattad. Ha valaha rászolgáltam kegyedre, ne tagadd meg tőlem ezt a kérést.

THINGOL Neked nem mondok nemet. (Beleg kisiet, és kezénél fogva bevezeti Nellast, aki ámulva tekint körbe a ragyogó csarnokban.)

NELLAS Egy fán ültem, királyom… (megilletődötten elhallgat, lesüti a fejét)

THINGOL (bátorítóan mosolyogva) Ez már másokkal is megesett, mégsem érezték szükségét, hogy jelentsék nekem. (Az udvar népe nevet.)

NELLAS Valóban, királyom. Meg Lúthien is. Én pedig ma reggel őrá gondoltam, meg az emberre, akit Berennek neveztek. (Thingol elkomorul.) Mert Túrinról mindig is Beren jutott eszembe. Úgy mondták nekem, rokonok ők, és aki akarja, és kinyitja szemét, láthatja is, hogy valóban így van.
THINGOL (ingerülten) Lehet, hogy így van, de Húrin fia Túrin semmibe vett engem, neked pedig nem lesz többé módod rá, hogy kutasd az arcát, kire hasonlít. Mert immár kimondom, amit ítéltem róla.

NELLAS (felsikolt) Uram királyom! Légy még türelemmel, és hallgass előbb végig. Egy fán ültem, és onnan néztem Túrint, amikor útnak indult, és láttam Saerost, ahogy pajzzsal karján, kivont karddal jött elő az erdőből, és hátulról támadt rá Túrinra. (A jelenlevők felmorajlanak.)

THINGOL (felemeli a kezét) Szavaid súlyosabbak, mint hittem volna, de fontold meg őket jól, mert ítélőszék előtt állsz.

NELLAS Beleg már tudtomra adta ezt; és én csakis ezért merészkedtem ide, mert nem akarom, hogy Túrin tetteiről hamisan ítéljenek. Keményen csatáztak ők ketten, királyom, amíg csak Túrin meg nem fosztotta Saerost kardtól is, pajzstól is, de mégsem ölte meg. Így hát nem hihetem, hogy végül mégis halálra szánta volna. Ha Saeros megszégyenült, maga kereste magának.

THINGOL (Mablunghoz) Különösnek tartom, hogy Túrin nem szólt neked erről.

MABLUNG Pedig így történt. Ha szól, én is más szavakkal váltam volna el tőle.

THINGOL És más lesz immár ítéletem is. Ím halljátok! Ami hibát Túrin vétett, ezennel megbocsátom, mivelhogy sérelem érte, és erővel kényszerítették harcra. Nem kell bocsánatomért folyamodnia; magam üzenem meg neki, bárhol időzzék is, és tisztességben visszahívom palotámba.

NELLAS (sírva fakad) De vajon hol időzik? Országunkat elhagyta, és Doriathon túl tágas a világ.

BELEG (lehajol a térdre esett Nellas mellé, és vigasztalja) Ne sírj, mert ha Túrin él, és senki nem leli nyomát, én rátalálok, bárhol is járjon. (felnéz a királyi párra) Addig keresem majd Túrint, míg rá nem találok, és ha tehetem, visszahozom Menegrothba, mert az én szívemnek is kedves ő.

Beleg el. Lassan az udvar népe is, közben fokozatosan félhomályossá válik, csak a királyi pár marad a háttérben.


[DÍSZLETCSERE]

6. kép

Túrin egyedül vándorol a sötét erdőben. Áthatolhatatlan köd veszi körül, ami fokozatosan feloszlik. Túrin megáll, szétnéz. Két útonálló jelenik meg, Túrin nem látja őket. Hirtelen legalább tízen jelennek meg, és körbeveszik Túrint, rá szegezik fegyvereiket. Túrin hátrahőköl.

TÚRIN Kik vagytok? Eddig úgy hittem, csak orkok ütnek rajta az embereken, de látom már, hogy tévedtem.

FORWEG Még megfizethetsz tévedésedért; mert ez itt a mi vadászterületünk, és más ember ide be nem hatolhat. Aki nem tudja megváltani életét, az életével váltja meg óvatlanságát.

TÚRIN (felnevet) Tőlem bizony ne várjatok váltságdíjat, hiszen magam is törvényen kívül, számkivetve élek. A holttestemet majd átkutathatjátok, de addig még drága árat fizettek.

Az egyik bandita rá akar támadni, de Túrin villámgyorsan lehajol, és [elhajít egy követ a bandita mellé, a kő csattanásakor a bandita összeesik].

TÚRIN Élve több hasznomat vehetnétek, ha e szerencsétlen helyébe állnék. Ha te vagy itt a vezér, rosszul teszed, hogy parancsszó nélkül hagyod lövöldözni embereidet.

FORWEG Nem is szokásom – de ha most egyikőjük mégis megtette, ugyancsak hamar utolérte a büntetés. Ha te kész vagy jobban hallgatni szavamra, a helyére léphetsz.

A Forweg mellett álló bandita, Andróg és egy másik Túrin felé lép.

ANDRÓG Furcsán váltja meg a belépést az, aki a csapat egyik legjobb emberének vérét ontja.

TÚRIN Nem a magam jószántából tettem; de gyertek csak! Mindkettőtökkel felveszem a harcot, fegyveresen vagy puszta kézzel, ahogy tetszik, és akkor majd meglátjátok, méltó vagyok-e rá, hogy legjobb emberetek helyébe lépjek. (megindul feléjük)

ANDRÓG (eldobja a fegyverét) Nem mérkőzhetem veled erőben. És úgy nézem, más sem lenne méltó ellenfeled. Ami engem illet, nem bánom: közénk léphetsz. De furcsa fény bujkál szemedben, te veszedelmes ember vagy. Mi a neved?

TÚRIN Én vagyok Neithan, a Sértett; magam adtam magamnak ezt a nevet.

Félhomály, csend. Félhangos beszélgetés, a banditák Túrin köré gyűlnek, kérdezgetik, nézegetik a fegyvereit. Túrin eleinte vonakodik, de később már ő mesél, mutat.


7. kép

A banditák és Túrin megmerevednek, hátul sötétség. Az előtérben áll a mesélő. A mesélés közben a banditák egymás után el, csak Túrin marad. Leül a tábortűz mellé, melegszik, lehajtja a fejét.

MESÉLŐ Túrint eztán Neithannak szólították a törvényen kívüliek. Annyit elárult nekik, hogy súlyos igazságtalanság érte, ám ennél többet sem életéről, sem származásáról nem volt hajlandó mondani. Túrin hamarosan kivívta mindük elismerését, mert merész volt és erős, és az erdei életben is sokkal jobban eligazodott náluk. Bizalommal voltak iránta, mert nem volt mohó, és önmagára alig volt gondja; ám féltek is tőle indulatának hirtelen kitörései miatt, amelyek eredetét csak ritkán láthatták át. Doriathba Túrin nem térhetett vissza, s ha tehette volna, büszkesége akkor sem engedi, a megszállt és szigorúan őrzött Dor-Lóminba pedig nem merészkedhetett. Így hát beletörődött, hogy itt marad a törvényen kívüliekkel, mert hiszen emberek között, bármilyenek legyenek is, könnyebb elviselni az erdei élet ridegségét. Így élte meg az esztendő végét, átvergődve a tél ínségén és nélkülözésein.
Amikor kitavaszodott, a törvényen kívüliek számára egyre kockázatosabbá vált, hogy az erdei lakók házai körül ólálkodjanak, mivel azok, ha összeverődnek, kézre keríthették volna őket.

Kivilágosodik. Túrin felemeli a fejét, körülnéz – sehol senki, a tűz kialudt. Ráragad egy koszos rongy, dühösen lerázza magáról.


8. kép

Túrin egyedül kószál az erdőben. Néha lehajol, megnézi a virágokat, és sindául mondja a virágneveket, élvezi a szavak ízét. Lepihen. Kiáltozás hallatszik. Egy fiatal lány rohan keresztül a színpadon zihálva, majd a túlsó végében összeesik. Túrin felpattan, kirántja a kardját – épp ekkor érkezik az üldöző. Túrin egyetlen mozdulattal levágja. Andróg érkezik futva.

ANDRÓG Forweg… Ez gonosz munka volt, Neithan! (kardot ránt)

TÚRIN Hol vannak hát az orkok? Ti voltatok a gyorsabbak, hogy megmentsétek ezt a lányt?

ANDRÓG Orkok? Te bolond! És még te mondod magad törvényen kívülinek? Aki törvényen kívül él, annak csak a maga szüksége szab törvényt. Törődj a magad dolgával, és ne ártsd magad a miénkbe.

TÚRIN Ezentúl így teszek. De a mai napon útjaink keresztezték egymást. Hagyd meg nekem ezt a lányt, vagy ha nem, úgy követed Forweget.

ANDRÓG (felnevet) Csak töltsd a kedved, ha úgy akarod. Egyedül nem szállhatok harcba veled, de a cimborák zokon veszik majd ezt a mészárlást.
A lány feltápászkodik, majd odamegy Túrinhoz, és a karjára teszi a kezét.

LÁNY Öld meg őt is, uram – öld csak meg, és aztán kövess. Ha magaddal hozod a fejüket, apám, Larnach szívesen lát majd.

TÚRIN (Andróghoz) Messzire lakik ez a lány?

ANDRÓG Jó mérföldnyire, amarra, egy körülkerített tanyán. Csak elcsatangolt a háztól.

TÚRIN (a lányhoz) Akkor hát menj, de szaporán – és mondd meg apádnak, hogy jobban vigyázzon rád. De sem az ő kegyét, sem másokét nem fogom társaim fejével megvásárolni. (elteszi a kardját; Andróghoz) Gyere, visszamegyünk a többiekhez. Ám ha előbb el akarod földelni vezéred, tedd csak, de nélkülem. És gyorsan, mielőtt még riadót fújnának. A fegyvereit pedig hozd magaddal. (el)

Andróg nem tudja, mit tegyen. Töprengve néz Túrin után.


9. kép

A tábor. A banditák zúgolódnak Forweg ellen. Túrin érkezik – mindenki elhallgat.

BANDITA (hangosan) Forweg a mi bőrünkre kockáztat – aztán mások fizetnek meg az ő mulatságáért.

TÚRIN Válasszatok akkor új vezért magatoknak! Ő már úgysem vezethet tovább, mivelhogy meghalt.

ULDOR Honnan tudod? Talán te is abban a kaptárban kutattál méz után? Csak nem csípték meg a méhek?

TÚRIN Nem – megtette egyetlen fullánk is. Az én kardom végzett vele.

Andróg érkezik gyors léptekkel, magával hozza Forweg fegyvereit.

ANDRÓG (már messziről kiált) No lásd, Neithan! Nem támadt semmiféle zenebona! Úgy lehet, a leányzó azt reméli, hogy még viszontláthat!

TÚRIN Ha tréfálkozni mersz velem, még megbánom, hogy a te fejedtől megfosztottam őt. Most add elő a mondókád, de röviden.

ANDRÓG Hogy mit keresett arra Neithan, magam sem értem. Annyi bizonyos: nem azt, amit mi. Mert mire én odaértem, ő már levágta Forweget. A lánynak ez nagyon is kedvére volt, és felajánlotta, hogy hozzászegődik; csak a kettőnk fejét kérte jegyajándékul. Neithannak azonban nem kellett a lány, és elkergette; így hát valóban fel nem foghatom, miért neheztelt meg a vezérre. Az én fejem meghagyta a nyakamon, ezért hálával tartozom neki, de a lelkébe nem tudok belelátni.

TÚRIN (a többiekhez fordul) Halljátok most szavam! Választást kínálok: vagy elfogadtok vezérül Forweg helyett vagy utamra engedtek. Ha egyik sem tetszik, és a vérem szomjazzátok, csak rajta! Mindenkivel felveszem a harcot, amíg csak élet van bennem… vagy bennetek.

Sokan fegyverükhöz kapnak, de Andróg leinti őket.

ANDRÓG Ne! Ha vívni kezdünk, először többen is haszontalanul elesünk, míg végül megöljük azt, aki köztünk a legértékesebb.

ÖREG BANDITA Ő ér a legtöbbet közülünk. Hátha még végül hazavezérel bennünket.

TÚRIN (merengve néz fel az égre) Haza, azt mondod? Köztünk és otthonunk között magasan és fagyosan mered fel az Árnyékhegység, mögötte pedig ott les Uldor népe, és körülöttük Angband hadai. Ha ez sem rettent vissza benneteket, akkor talán elindulhattok majd nyomomban hazafelé. De vajon meddig jutunk mielőtt egy szálig odaveszünk? (a többiek hallgatnak)
Elfogadtok hát vezéretekül? Akkor először is messzire vezetlek a vadonba, minél távolabbra az emberek házaitól. Ott talán jobb szerencse vár ránk, ha pedig nem, legalább kevesebb gyűlöletet szítunk fel a magunk fajtájában.

A Hador népéből valók köréje gyűlnek, és kikiáltják vezérré. A többiek kelletlenül beleegyeznek. Túrin elindul a csapat élén, mindenki egy irányba el.

(zene, kis szünet)

10. kép

Az erdei emberek faluja. Beleg a falubeliek gyűrűjében.

LARNACH LÁNYA (Beleghez) Igen büszke férfiú volt – a szeme ragyogott, de alig méltatott csak egy pillantásra is. Ám a farkas-embereket mégis társainak mondta, és megkímélte életét a másiknak, aki ismerte a nevét, Neithannak szólítva azt, aki engem megmentett.

LARNACH Meg tudod-e fejteni ezt a talányt?

BELEG A balsors akaratából bizony igen. Éppen őt keresem, akiről beszéltek. De hallgassatok rám: nemsokára ezt a vidéket is feldúlják az orkok olyan nagy számban, hogy nem állhattok ellen nekik. Eljött immár az év, midőn a szabadságról, vagy az életről le kell mondanotok. Fussatok a Brethilbe, amíg nem késő!

Beleg gyors léptekkel el. Az erdei emberek kérdőn néznek utána. Beleg kutatja Túrin nyomait.

BELEG Ó jaj! Túl alaposan oktattam ki ezt az emberkölyköt az erdei-mezei élet fortélyaira! Már-már úgy fest, mintha tünde csapatot kergetnék.


11. kép

Egy barlangban. A törvényen kívüliek tábora. Körben ülnek. Andróg a barlang szájánál, egy mélyedésben áll (úgy, hogy az érkező ne láthassa), egy kötelet babrál. Egy ideig félhangosan vitatkoznak, ezt elnyomja a zene. Aztán fokozatosan halkul, és érthetővé válik a beszéd.

BANDITA Már harmadik napja lapulunk itt, mint a nyulak, és Neithan még mindig sehol! Azt mondom, ideje továbbindulnunk!

ANDRÓG Nyugodjatok meg, vissza fog térni. És egyébként sem jutnánk messzire nélküle. Vigyáznunk kell – érzem, hogy valaki fáradhatatlanul követ minket.

Beleg érkezik feltartott kézzel, íját eldobja. Andróg hátulról hurkot vet rá, és megkötözi.

BELEG Ha nem látjátok szívesen a vendéget, máskor éberebben őrködjetek. De miért e rideg fogadtatás? Jó barátként jöttem, és csupán egy jó barátot szeretnék viszontlátni; mint hallom, Neithannak hívjátok őt.

BANDITA Nincs itt, de úgy látszik, régóta leskelődsz már utánunk, ha ismered ezt a nevet!

ANDRÓG (kiált) Persze, hogy régóta leskelődik! Ő az az árnyék, amely oly csökönyösen zaklat bennünket. Most majd legalább kiderül, mi az igazi célja.

Szorosan odakötözik egy fához, és vallatni kezdik. Beleg ezt feleli:

BELEG Barátja vagyok ennek a Neithannak azóta, hogy még mint gyereket először megláttam az erdőben. Csak a szeretet vezérelt idáig, és jó hírt hozok számára.

ANDRÓG (dühösen, gúnyosan) Öljük meg, legalább nem kémkedik utánunk többé! (sóvárogva néz Beleg hatalmas íjára)

MÁSIK BANDITA Megálljatok! A vezér még megjöhet, s ha megtudja, hogy egyszerre fosztottad meg egy jó baráttól meg valamilyen örvendetes üzenettől, bizony megkereserülheted hirtelenséged.

ANDRÓG Én nem hiszek az ilyen tünde locsogásnak. Doriath királyának kémje ő, nem egyéb. Ha pedig mégis hozott valamilyen üzenetet, adja át nekünk; utána majd mi eldöntjük, hogy érdemes-e meghagyni az életét.

BELEG Megvárom, amíg a vezéretek visszajön.

ANDRÓG Én pedig azt mondom: addig állsz így, amíg meg nem szólalsz. (a többiekhez) Hagyjuk ezt itt, inkább együnk!

Leülnek lakmározni. Besötétedik, egyre sötétebb lesz, csak a tábortűz és a fáklyák világítanak. Beleg egy szót sem szól. A törvényen kívüliek hangosan beszégetnek, ordítoznak, stb. Egy ideig így megy, aztán kivilágosodik.

ANDRÓG (feláll) Szerintem ki kellene végeznünk ezt a tündét! (a többiek helyeselnek)

Beleg köré gyűlnek. Ulrad hoz egy fáklyát. Vizsgálgatják Beleget a kevés fénynél. Túrin érkezik nesztelenül. A többiektől távolabb megáll, és figyeli őket. Hirtelen beléhasít a felismerés.

TÚRIN (elérzékenyülve) Beleg! Beleg! (a többiek hirtelen megfordulnak) Hogy kerültél ide? Miért vagy megkötözve? (eloldozza a köteleit, Beleg a karjaiba omlik, lefekteti, ápolja)

Szó nélkül néz szembe Túrin először Andróggal, aztán másokkal.

TÚRIN Kegyetlenkedtetek, méghozzá ok nélkül. Soha eddig még foglyot meg nem kínoztunk, de lám, az élet, amelyet folytatunk, az orkokhoz tett bennünket hasonlatossá. Törvénytelen és haszontalan volt minden tettünk, és közben szívünkben nagyra nőtt a gyűlölet.

ANDRÓG Kinek a javát nézzük, ha nem a magunkét? Kit szeressünk, amikor bennünket mindenki gyűlöl?

TÚRIN Egyet tudok: én többé nem emelek kezet sem tündére, sem emberre. A gonosznak így is épp elegen szolgálnak. És ha senki más nem vállalja velem ezt a fogadalmat, ezentúl magamban járok.

BELEG (felül) Nem egymagadban jársz majd! Most végre elmondhatom, miféle hírrel jöttem. Nem állsz törvényen kívül, s a Neithan név nem illik rád. Ami hibát elkövettél, felmentett terhétől a király. Egy esztendeje kutatunk már utánad, hogy tisztességben visszahívjunk a király szolgálatára. Erős hiányát érezzük bizony a Sárkánysisaknak.

TÚRIN (dermedt arccal, töprengve áll, majd leül Beleggel szemben, és egy ideig hallgat) Múljon el ez az éjszaka. Holnap majd eldöntöm, mit tegyek. De akármint lesz is, ezt a tanyát el kell hagynunk, mert nem csupán jó barátok követik nyomunkat.


12. kép

A barlangban. Túrin és Beleg külön, a többiek a tűz körül esznek. (Beleg már meggyógyult.)

BELEG Azt reméltem, nagyobb örömmel fogadod híreimet. De most már visszajössz Doriathba, igaz? (körülnéz, jelentőségteljesen a többiekre pillant) Akkor továbbra is büszkén magasodna fejeden a sisak, és nem kellene ilyen mélyre süllyedve élned.

TÚRIN Ha ezt süllyedésnek mondod, úgy tán igazad van. Lehetett volna másképp, de így lett. Jól mondta a tünde király: büszke emberszívem van. És ez a szív most is a régi, Beleg Cúthalion. Még nem engedi, hogy visszatérjek Menegrothba, és elviseljem, hogy úgy nézzenek rám, szánakozva és megbocsátón, mint egy elbitangolt kölyökre, aki végre javulást fogadott. Ha valakit, itt csakis engem illet a megbocsátás joga. Kölyök sem vagyok már, hanem férfi, fajtám mércéje szerint; és kemény férfi, mert ilyenné edzett a sorsom.

BELEG (elcsüggedve) Akkor most mitévő leszel?

TÚRIN Élek tovább szabadságban. Épp ezt kívánta nekem Mablung, amikor elváltunk. Úgy vélem, Thingol kegyelme nem terjed odáig, hogy befogadja azokat, akik társaim voltak a süllyedésben; ám ha ők nem akarnak elhagyni engem, én sem hagyom el most őket. A magam módján szeretem ezeket a fickókat, valamennyire még a leggaládabbat is. Az én fajtám ők, és mindben van valami jó, ami talán még szárba szökkenhet.

BELEG Más szemmel tekintesz rájuk, mint én. Vigyázz, mert ha le akarnád szoktatni őket a gonoszról, cserbenhagynak. Én nem bízom bennük, és egyikükben a legkevésbé.

TÚRIN Hogyan ítélhet tünde az emberekről?

BELEG Ahogyan minden cselekedetről, bárki követte is el. (Andrógra pillant, majd hallgat) Szabadságban akarsz hát élni, Túrin barátom. Vajon mit jelent számodra ez a szó?

TÚRIN A saját embereim élén mennék harcba, és a magam törvényei szerint háborúznék. De azért van, ami felől már másképp gondolkodom: megbántam kardom minden suhintását, amely nem az emberek és tündék ellenségeit vette célba. És ami a legfőbb: szeretném, ha magam mellett tudhatnálak. Maradj velem, kérlek!

BELEG Ha így tennék, csak a szeretet vezérelne, és nem a bölcsesség. A szívem arra int, hogy mindkettőnknek vissza kellene térnünk Doriathba.

TÚRIN Én akkor sem megyek.

BELEG (mélyen Túrin szemébe néz) Kemény férfinak mondtad magad, Túrin, és az vagy valóban: keményszívű és csökönyös. Most rajtam a sor. Ha valóban oldaladon kívánsz látni, keress meg Dimbarban; mert én visszamegyek.

TÚRIN (magában tépelődik hosszan, majd felriad) Igaz is, az a tünde lány, akiről beszéltél, és aki oly jókor tanúskodott ügyemben… Nagy hálával tartozom neki, de már nem emlékszem rá. Vajon miért figyelte lépteimet? (Beleg különös pillantást vet rá) Vajon miért?

BELEG Ó, Túrin, hát úgy éltél köztünk, hogy a szíved és az eszed felét máshol hagytad? Talán nem Nellasszal jártad Doriath erdeit kislegény korodban?

TÚRIN Rég volt már az. Nekem legalábbis úgy tűnik, mintha egész gyermekkorom a múltba veszett volna, és köd borítaná. Egyedül csak apám dor-lómini házára emlékszem még. Ugyan miért sétálgattam volna én egy tündelánnyal?

BELEG Talán azért, hogy megtanítson mindarra, amit tud. Ó jaj, emberek fia, te! Van más szomorúság is Középföldén, mint a te szomorúságod, és más seb is, mint amit karddal ejtenek. Már-már valóban úgy érzem, kár tündének és embernek egymással találkoznia.

Túrin fürkészi Beleg arcát, így ér véget a kép.

Félhomály. Beleg elmegy. Túrin mozdulatlanul áll, majd ő is elindul a másik irányba – a többiek követik, elvonulnak.

Lezáró zene.

HARMADIK FELVONÁS


1. kép

Erdei díszlet, elöl a mesélő, egyedül.

MESÉLŐ Túrin és csapata hamarosan útra kelt, és nyugat felé vándoroltak, mígnem az erdőben rátaláltak három különös, apró termetű törpre. Ketten közülük futásnak eredtek, és Andróg elhamarkodottan cselekedett, íjával a menekülőkre lőtt. A harmadikat elfogták, és kivallatták – Mîmnek nevezte magát, és megfogadta, hogy elvezeti házához a törvényen kívülieket, ha cserébe meghagyják az életét.
Úgy is történt; de Andróg nyila végzett az egyik törppel, aki pedig nem volt más, mint Mîm fia, Khîm. Túrin ezért ígéretet tett, hogy nehéz aranyakban rója le a váltságdíjat gyásza jeléül. Mîmet ezzel, ha nem is vigasztalta meg, legalább lecsillapította haragját – és a házat ezért azután a Váltságdíj Házának nevezték.
És Angband ereje ismét megmozdult; akár a tapogató kéz ujjai, úgy próbálgatták seregének előőrsei Beleriand útjait. Átkeltek a hágókon, és az övék lett Doriath összes északi határvidéke. Onnan az út az Őrzött Síkságra vitt, ám az orkok egyelőre nem jutottak tovább, mert a pusztaságban ott még egy ismeretlen rém lakott, és a vörös hegyen éber szemek várták őket, amelyekről nem tudtak. Mert Túrin ismét fölvette Hador sisakját, és Beleriandban szállt a szó fák alatt és folyókon át és a hegyek hágóin keresztül, hogy a Sisak meg az Íj, most, amikor már remény sem volt, ismét küzdenek. Akkor sokan, akiknek nem volt ura és vezére, de nem veszítették el a bátorságukat, újra remélni kezdtek, és fölkeresték a Két Kapitányt. Az Íj és a Sisak Földjének nevezték akkoriban az egész vidéket a Teiglin és Doriath nyugati határa között; és Túrin is új nevet vett, a Gorthol, Rettegett Sisak nevet, és szíve ismét szárnyalt. Menegrothban, Nargothrond mélységes csarnokaiban, még Gondolin rejtett birodalmában is hallották a Két Kapitány tetteinek hírét, és Angbandban is tudtak róluk. És Morgoth kacagott, mert a Sárkánysisak elárulta neki Húrin fiát, és Mîm házának hegyét hamarosan kémek vették körül.
Az év vége felé Mîm, meg Ibun, a fia lementek Bar-en-Danwedhből, hogy gyökereket gyűjtsenek télire, és az orkok elfogták őket. Akkor tett ígéretet Mîm másodszor is, hogy elvezeti ellenségeit a titkos ösvényeken az otthonába.
Így hát Bar-en-Danwedhet elárulták, és az orkok éjszaka ütöttek rajta, Mîm vezetésével. Túrin csapatának számos tagját álmában gyilkolták meg, ám akik a belső lépcsőn elmenekültek, kijutottak a hegytetőre, és ott küzdöttek halálukig. Túrinra pedig harc közben hálót dobtak, így aztán megfogták, és elvezették.




2. kép

Az erdőben. Beleg keresi Túrin nyomát. Észreveszi, hogy az egyik fa tövében egy meggyötört tünde alszik.

BELEG (föléhajol) Ki vagy? Hogy kerülsz ide? (felülteti, lembast ad neki)

GWINDOR Guilin fia Gwindor a nevem. Láthatod, eltűnt egykori hetykeségem; a Nirnaeth Arnoediadban fogtak el, Angband kapui előtt. Csak kevéssel végeztek közülünk. Engem a bányákban dolgoztattak, de a titkos alagutakon keresztül sikerült elmenekülnöm. Azóta itt bolyongok az erdő útvesztőjében, fáradtan és reménytelenül.

BELEG Láttál erre vonulni egy ork csapatot? Foglyot is vezettek.

GWINDOR A fák között bujkálva láttam egy nagyobb csapatot északnak tartani. Farkasok is voltak velük; és volt köztük egy ember, megláncolt kézzel, akit korbáccsal hajtottak tovább. Nagyon magas volt – mint a Hithlum ködös hegyeiből jött emberek.

BELEG Épp őt keresem. Ki kell szabadítanunk.

GWINDOR Hagyd őt. Legfeljebb csak osztozhatsz a sorsában.

BELEG Nem hagyhatjuk, hogy Morgoth foglya legyen. Szükség van a te vitézségedre is, Guilin fia, Gwindor. Siessünk, mielőtt elveszítjük a nyomukat! (Beleg felsegíti Gwindort, és elindulnak.)


3. kép

Az ork tábor. Túrin a földön fekszik eszméletlenül, kezei-lábai összekötözve. Gyorsan odamennek hozzá, felemelik és kijjebb viszik. Dörög az ég. Kicsivel távolabb lefektetik Túrint, és Beleg el akarja vágni a köteleit (Gwindor távolabb őrködik), a karján sikerült, de a lábánál a penge megcsúszik, és megsebzi Túrint. Túrin feleszmél, felugrik, eszelős, rémült kiáltással kirántja a kardot Beleg kezéből, és megöli Beleget. Ezután várja a vélt ellenséget. Villámlik. Túrin megpillantja Beleg arcát, és megdermed. Gwindor már korábban közelebb jött, most lekuporodik Beleg holtteste mellé, és nem néz fel Túrinra. A vihar erősödik, már tombol. Az orkok fegyvereinek csörgése hallatszik.

GWINDOR Túrin! Gyere, meneküljünk, az orkok téged keresnek!

Túrin mozdulatlanul áll Beleg mellett. Gwindor figyeli az orkokat. Így ér véget a kép.
Teljes sötétség. A vihar hangjai. Aztán elcsendesedik, kivilágosodik. Túrin és Gwindor ugyanúgy.

GWINDOR Temessük el.
Túrin úgy mozog, mint egy alvajáró. Gwindor elteszi Beleg kardját. Együtt kiviszik Beleget. Néma csend.

[részleges DÍSZLETCSERE]

4. kép

Ivrin tavánál. Túrin és Gwindor érkezik. Még mindig teljes csend.

GWINDOR Ébredj, Húrin fia Túrin