Kevesen ismernek téged a Társaságból, mondanál magadról pár dolgot?
Jelenleg egy nagykereskedelmi kft-t vezetek, egy másiknak meg "csak ügyvezetője" vagyok - cégbírósági tévedésből kénytelen vagyok az időm által megengedettnél aktívabban részt venni az adminisztratív életében.
Amúgy - ha jól tudom - a társaság második legvénebb tagja lennék a magam 40+ évével. Jelenleg Veresegyházon élek egy tó partján, és tökéletesen megértem Tolkient, hogy fájt a szíve a természet után...
Hogy ismerkedtél meg Tolkien műveivel?
Nem tudom, mikor találkoztam először Tolkien nevével, csak azt, hogy valamikor 1980 táján lehetett, vagy talán még előbb. Az IPM (Interpress Magazin) egyik számában volt egy cikk (emlékszem, hogy a "híres" pipás JRRT portréval) a spleen-es angolokról, akik mindenféle fantáziaszülte világokba képzelik magukat, és az amerikaiakról, akik jelmezes összejöveteleken olvasnak fel egy elszállt professzor minden szocialista öntudatot nélkülöző meséjéből. A cikk nagyon lekezelő volt, én meg nem értettem, miért? Teljesen jó ötletnek tetszett az egész. Aztán amikor a Gyűrűk Ura első kiadása megjelent, és megláttam az Oktogonon egy könyvesbódéban, eszembe jutott a név, és hazarohantam pénzért, majd vissza, hogy megvegyem a könyvet. Négy napig nem is láttam mást a világból.
Hány éves voltál akkor?
Húha, mikor is volt ez, '80-ban, '81-ben? '81 kellett legyen, mert akkor jelent meg a GYU. Hol egy számológép...? 17 voltam, igen.
Tolkien más műveit is olvastad utána?
Hát akkor még sokáig nem volt erre lehetőség. Valamikor a 90-es évek elején találtam rá a Bestsellers-re, és akkor vettem meg a ... nem emlékszem a pontos címére, Letters of Father Christmas? - egy ismerősömnek, és "természetesen" el kellett olvassam, mielőtt átadtam volna.
Később a Silmarillion-t és a The Hobbit-ot is így, angol kiadásban olvastam, aztán a kezembe került egy réges-régi Móra-féle kiadású Babó, ami eléggé elkeserített.
Mit is olvastam még? Sok mindent, de legjobban a Sonkádi Egyed gazda és a Wootoni kovácsmester fogott meg - no persze a Gyűrűk Ura után.
Apropó, még egy pikáns (?) történet fűződik a romló kapitalizmushoz és Gyűrűk Urához: valamikor 1983 táján az angol követségen vetítették a GYU Ralph Bakshi-féle rajzfilmváltozatát. Két osztálytársammal, akiket sikerült a gimiben megfertőznöm, szabályosan elszöktem rá, mindenféle szülői tiltás ellenére. Édesapám akkor a Kohó- és Gépipari Minisztériumban volt középvezető, (vagy lehet, hogy akkor már Ipari Minisztérium volt), és komoly gondjai lehettek volna belőle, hogy a fiacskája az angol követség mételyező rendezvényeit látogatja. Szerencsére nem lett belőle semmi baj, de akkor ez reális veszély volt. Kaptam is érte! :)
Mi keserített el a Babóban?
Hát, a Gyűrűk Ura után végtelenül gyermeteg volt a magyar fordítás. Az angol változatnál is éreztem ezt a különbséget, de a magyar verzió az túltett minden várakozásomon. És az, hogy a gollum-gollum! "lefordult" "nyalom-nyelem"-re, az betette a kaput.
Igazság szerint a Babó mesébb lett az eredeti mesénél. Angolul is pontosan érzékeltem (bár akkor még nagyon gyengusz voltam a nyelvben), hogy a célközönség egy tízessel fiatalabb nálam, de a magyar... Nem is tudom, hogy mondjam, mert nem az a gügyögős gagyi gyerekkönyv volt, amivel ma tele vannak bizonyos polcok, de valahogy nem passzolt a képbe.
Mi az ami annyira megfogott téged a Gyűrűk Urában?
Eleve az a tudat, még mielőtt a könyvet kiadták volna, hogy ez egy olyan fantáziavilág, amiért lelkesedni lehet. Akkoriban még nem volt szerepjáték (legalábbis itthon), ha csak azt nem veszem figyelembe, ahogy az emberek igyekeztek megfelelni az akkori elvárásoknak. (A mai átgázolósabb világban egyébként ez néha már hiányzik!)
És erre ott van egy könyv, egy remekül felépített világgal, amit el lehet képzelni, és ott van egy történet, ami epikus méreteket öltött, mégis közelebb áll valamiért, mint az Iliász felfoghatatlan észjárású hősei. (Persze ezt egy tizenéves szemével nézve mondom.) Mindig nagyon szerettem a régi szövegeket, történeteket - a családi hagyomány szerint, ha kisgyermekként rossz voltam, és a sarokba állítottak, akkor magamban motyogtam, meséltem magamnak. Egyszer, amikor Édesanyám "ott felejtett" a büntiben, vagy két óra elteltével odajött, hogy kiengeszteljen. Aztán rájött, hogy az pedagógiai szempontból nem 100%-os megoldás, és nagy kegyesen közölte, hogy most már kijöhetek a sarokból. Én meg, kb. 4 évesen, azt válaszoltam, hogy még maradnék egy kicsit. Az oka az volt, bár nem árultam el nekik: tetszett a mese, amit kitaláltam magamnak!
Nos tehát, ott tartottam, hogy szerettem a történeteket. Nem is annyira a meséket, Andersenéket például a mai napig nem tudom szeretni. (Főleg az olyan horrormeséket, mint a Féllábú ólomkatona.) Viszont szerettem a görög mondákat, később a sumer és akkád eposzokat, történeteket bújtam - valahol ez vezetett el Egyiptomhoz is, bár abban sok más is közrejátszott.
És a Gyűrűk Ura teljesen beleillett ezek sorába. Nem éreztem rajta egy percig sem, hogy ezt egy "mai" író írta, ez nekem ízig-vérig egy "régi" történet volt.
Hogyan kerültél kapcsolatba az MTT-vel?
Volt egyszer, hol nem volt... Keresgéltem a neten, és valahogy rábukkantam a Völgyzugolyra. Nézegettem az oldalakat, és belenéztem a Fórumba, ami még eléggé induló fázisában volt. Dúalonnal és Gandalffal váltottam pár levelet is, stb... És valahogy ott kaptam az infókat arról, hogy készül a film, meg hogy létezik a TolkienHU. Aztán áttévedtem ide is, és itt találkoztam Skarlát James (Dín?) felvetésével, meg Lamorak konkrétabb javaslataival, hogy kéne csinálni egy magyar Tolkienes társaságot. Lamorakkal egy-két gondolatot is váltottunk, hogy vajh mennyi realitása van egy ilyennek. Persze (rossz) szokásom szerint akkor is az ördög ügyvédjét játszottam...
Lényeg az, hogy valamikor az első ötletek táján már kapcsolatba kerültem a társasággal, és ott voltam az alapító közgyűlésen is, meg az azt megelőző összejöveteleken Battiékkal. Úgyhogy a rövid válasz: természetes egyszerűséggel. :)
Honnan ered a Sötét Úr neved?
A Völgyzugoly fórumán egyszer csak látom Dúalon hirdetményét, hogy a Fórumon járt a 666. látogató. Mellette az IP-cím, amiről kiderítettem, hogy az enyém.
És mivel Dúalon betette azt a bizonyos verset a sírbuckából (hogy is van? vegyem elő a könyvet?) - tudod, a "világvégi szélvihar / mit a Sötét Úr kavar" - nos, onnantól felvettem a Sötét Úr nevet
Az alakuló ülésen beválasztottak a vezetőségbe. Milyen emlékeid vannak erről az időszakról?
Nagyon kettős. Már a kezdetek kezdetén megvolt az a problémám, hogy ezt nekem nem lett volna szabad elvállalnom. Akkor már javában csináltuk a KEMET-et, és látszott, hogy elég sok időmet elveszi a munka is. Batti és Lamorak is bíztatott, ha jól emlékszem, hogy nem lesz annyira időigényes a dolog, és bevállaltam. Utána meg csomószor éreztem úgy, hogy többet kellene foglalkoznom a dologgal. A másik probléma meg az volt, hogy rettenetesen megbízhatatlan volt az információ-áramlás a vezetőségen belül. Nagyon sok esetben nem kaptam meg leveleket, fontos dolgokat, máskor az én leveleim nem jutottak célhoz, és ez nem csak zavaró, de elkeserítő is volt.
Pedig belülről nézve azt kell mondjam, hogy mindenki igyekezett jól csinálni a dolgát, és Batti is mindent beleadott, hogy keményen kézben tartsa a dolgokat.
Én meg reménykedtem, hogy egyszer vége lesz a hajtásnak a munkahelyemen (ami sohasem következett be), és azt vettem észre, hogy az MTT-n belül nem tudok lépést tartani dolgokkal.
A legmegrázóbb számomra az első LEP volt, ilyen szempontból. Rengeteget dolgoztam én is rajta, de mivel csak a végén tudtam belekapcsolódni a szervezésbe, folyamatosan az volt az érzésem, hogy belekotnyeleskedem abba, amit mások már elkezdtek és csinálnak.
Milyennek látod most az MTT-t? Sokat változott a bő 3 év alatt?
Az az elkeserítő helyzet, hogy most nem látom az MTT-t. Eljött az életemben egy olyan szakasz, hogy több mint egy évre teljesen kiszakadtam az MTT vérkeringéséből, és még most sem vettem fel a fonalat.
Nem igazán örültem annak, hogy maga a társaság egy szervezet lett, de hát ennyi taggal ez szükségszerű. Igaz, nem igazán örültem anno annak sem, hogy a társaság szervezetlen, amikor még szervezetlenebb volt, de számomra az volt az igazi feeling. Másoktól is hallottam hasonlót, de azt be kell látni, hogy ha működni akar a társaság, akkor a mostani forma valószínűleg alkalmasabb.
Ugyanakkor bejött az is, amitől tartottam egy kicsit: ahogy távolodnak a filmek, mi is távolodunk Tolkientől. Egy kicsit széttartunk, ami nem biztos, hogy baj, csak időben meg kell látni, hol a határ. De ne kérdezd, hogy hol van, mert nem tudom. Még azt sem, hogy van-e ott útlevélvizsgálat...
Tudod, ez egy szomorú dolog. Annak idején volt egy nagyon jó kis IRC-s csapatunk, ami ragyogóan üzemelt három-négy-öt évig. Összejártunk bulikra is, és több napos lazulások, maratoni Activity-partik dúltak, aztán egyszer csak elkezdtek kikopni az emberek. Egyik a főiskola miatt, a másik azért, mert másik barátja/barátnője lett, és sokan azért, mert a megélhetésük hirtelen sokkal többe került. Nem pénzben, hanem időben. És a társaság széthullott. Ma, ha megpróbáljuk összecsődíteni, legfeljebb, ha öt-hat ember eljön, a hajdani harmincegynéhányból. És igazán nem tudom, hogy van-e különbség ez, és a MTT között. Elég erős-e az összetartó kapocs - ti. Tolkien és a művei -, hogy megtartsa a társaságot, és ne hulljon darabjaira? Az egy természetes dolog, hogy elmennek egyesek és jönnek mások, de nagyon oda kellene figyelni a mértékre. Ezért is sajnálom annyira, hogy ilyen hosszú időre én is kiszakadtam, és ezért igyekszem most annyira visszakapaszkodni - igaz, egyelőre csak a verses topicot bosszantom az okoskodásaimmal.
Híres vagy a fórumon a verseidről és a humoros írásaidról. Mióta írsz?
Amióta rájöttem, hogy is működik az írás. Talán négy vagy ötéves korom óta, amikor felfedeztem, hogy a rádióújság címében és egy másik újság címében ugyanazok a kriksz-krakszok ugyanazoknak a hangoknak a helyén állnak.
Még csak egyes szavakat tudtam leírni, amikor már megpróbáltam verset írni. Aztán az iskolában, gimiben, mindenhol előkerültek a humoros dolgaim, később a komolyabbak is. Még a hajdani, Kucka Péter-féle Galaktikában is megjelent két novellám - ez aztán olyan sokk volt, hogy azóta nem is adtam be sehova semmit Illetve dehogynem. Akárhogy nézzük is, a KEMET is egyfajta publikálás. És épp most van bent egy novellám egy pályázaton - drukkoljatok, hogy megnyerjem a fődíjat: egy egyiptomi utat!
A KEMET a gyermekem. Egy, az ókori Egyiptomról szóló honlap, amit ÉSzAH-hal csinálunk közösen (ő időközben egyiptológus diplomát szerzett), immár több, mint hat éve. Sikerült vele elérnünk, hogy az ország legnépszerűbb egyiptomos honlapja lettünk, és segítenek benne az egyiptológia szakmában ismert nevek is, tanáccsal, kritikával - sőt, néha konkrétabban is. És néha még támadnak is minket, ami a mai világban a legnagyobb elismerés. (Számításba vesznek, a maguk módján.)
Egyébként akit érdekel, a Fórumon a signature-ömben megtalálja a linket.
Mit gondolsz, mire kell az MTT közösségének odafigyelnie?
Rengeteget gondolkodom, miért is fontos még mindig Tolkien számomra, és miért fontos még az MTT számomra, és van-e kapcsolat a kettő között.
Valójában nem tudom a választ, bár mindig van rá valami válaszom . De mindig más.
Viszont szerintem ez egy olyan kérdés, amit mindenkinek érdemes magában feltennie időnként, és ha nem talál választ valamelyikre, akkor megnézni, hogy MTT-s-e még. Nem a tagdíjakra és nem a részvételre gondolok, hanem ott belül.
Egy olyan jó kis csapat volt ez az elmúlt három évben, hogy jó lenne megtartani.
És ez azzal is jár, hogy észre kellene venni, akik a lemorzsolódás közelébe jutottak, és megpróbálni visszahozni őket.
Ez persze egy nagyon nehéz és kényes ügy, de két dolog miatt látom értelmét. Az egyik, ahogy semmi jelét nem kaptam annak, hogy hiányoznék, amikor eltűntem. A másik, ahogy mindenféle jelét kaptam annak, hogy hiányoztam, amikor előkerültem. Az a fogadtatás, amit a verses topicban kaptam, nagyon jól esett, és nagyon hálás vagyok érte.
Hát még mi, hogy észrevette: hiányzik nekünk...
Készült: 2005. december
Sándor Éva (Brisa)
