A megmozdulást sokan tüntetésnek szokták titulálni, ami valahol igaz, de inkább mondanám egy különleges hangulatú eseménynek, ahol sok fiatal közösen ad hangot véleményének miközben jól érzik magukat. Természetesen látványosságnak sem utolsó, a fáklyák fényében még azt is elfelejti az ember, hogy mennyire hideg van már az órák óta tartó ácsorgásban. Mindehhez hozzájárul még a kellemes zene, a "Békeceremónia" már- már spirituális töltete és a mutatványosok, zsonglőrök förgetege.
A média érdeklődése évről évre egyre jobban felhívja rá a figyelmet, így elősegítve azt, hogy talán az illetékesekhez is eljut az üzenet: "A békéhez nem vezet út - a béke maga az út".
Kis csapatunk a hatalmas forgatagban két szektort is magáénak tudhatott, vagyis 30 fős létszámban képviseltettük magunkat, plusz még néhányan az utolsó pillanatban csatlakozva a jel más részein tartották a fáklyájukat. A tüzek negyed 7 körül gyúltak fel először és egy órán keresztül égtek, kitartóan. Természetesen nem hazudtoltuk meg az MTT szellemiségét és mi is hozzájárultunk a bágyadtság legyőzéséhez egy kis CUCUJE oktatással (ősi afrikai béke illetve esőtánc) a szomszédos szektorok lelkesedését látván. Egy valami lehet az oka annak, hogy ezek után nem árasztotta el kis hazánkat a záporok és zivatarok hada, hogy a fáklyával való tánc kioltja annak mellékhatásait!
Én a magam részéről élveztem, hogy a részese lehettem. Köszönet érte Kriszanának, hogy szektorfelelősként magára vállalta a toborzás feladatát.
Remélem jövőre is lesz Békejel és ott leszünk mi is!
Bp., 2006. 03. 23.
Készítette:
Timona
(Kurucz Gabriella)
(Fotók by Timona és www.bekejel.net)
