Mau Rauser: Erdei futás

Ugrok előbb, lépések utóbb:

Fenn a magasban szél dala száll,
Merre halandó lény sose' jár.
Dobban a talpam alatt a talaj,
Zengve zizeg szét lenn az avar.
Büszke fuvallat versenye vár,
Bíztatom lábam a gyorsra: tovább!

Ritmusa végre galoppba hajol:

Futva, míg a szív kibírja
Csak rohanni puszta tájon!
Át a lelkek erdején is,
Túl sötét, gonosz világon.
Zöldre vált az ég felettem:
Összefolyt levél a fákon.
Bár sajog bokám, rohanni!
Merre lépek, úgyse' látom.

S egyszerre lépésbe lassítok:

Lassan lépdelnek lábaim,
Hang talpam sosem hagyja el
Toppanván fák tört ágain,
Élvezvén, nem lát senki sem.
Arcom megtépik szárnyaik,
Hajlok bár tőlük messzire.
Bújtatnak sűrű árnyaik,
Bokroknak mélyén rejtezek.
Úgy maradnék órákat is
Nyugtot tán itt csak lelhetek.

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

Kategória:: MTT , Kreatív alkotások, Más művészeti ágak

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Vissza a tetejére

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security