A Magyar Tolkien Társaság kommunikációja

Absztrakt

Több, mint két éve, 2004. január elsején csatlakoztam a Magyar Tolkien Társasághoz, amely közösségi, társasági szempontból akkoriban élte virágkorát. A Peter Jackson rendezte A Gyűrűk Ura -filmek hatására a Társaság addig sosem látott tempóban kezdett növekedni; a létszám ilyen mértékű megugrásával pedig az egykor kicsiny baráti csoportosulásból alakított hivatalos Társaság hosszú távon nem volt képes boldogulni. Éretlen bürokráciája, tizenöt-húszfős csoporthoz szokott kommunikációs mintái sorra problémákba ütköztek, ahogy a 2004-es év végére már 200 fő fölé duzzadt a tagság. A problémák közül néhány egyszerű és gyorsan tisztázott félreértés volt, mások ellenben a Társaság bizonyos frakciói között kialakuló markáns véleménykülönbségek hatására léptek fel, és nem egyszer csak igen hosszú, ráadásul érdemi megoldást nem hozó vita után kerültek ki az érdeklődés homlokteréből.
A Tolkien Társaság mindazonáltal hosszú időn keresztül elsiklott ezen problémák távlati jelentősége fölött, és rossz úton indultak el 2005. őszén is, amikor tudatára ébredtek annak, hogy immár mind a nagybetűs, hivatalos Társaság, mind a kisbetűs, baráti társaság létezése veszélyben forog. A problémákat nem tünetnek, hanem a konkrét betegségnek vélték, és így is próbálták meg kezelni őket - a mélyben meghúzódó indítóokoknak, problémaforrásoknak a közelébe sem jutottak, és az eredménytelenséget látva hamarosan fel is hagytak a próbálkozással.
Ebben a dolgozatban egyrészt szeretném bemutatni a Magyar Tolkien Társaságra jellemző, speciális kommunikációs jelenségeket, másrészt pedig a következő kérdésekre keresek választ:
- milyen kommunikációs problémákkal kénytelen jelenleg szembenézni a Társaság?
- minek hatására bukkantak fel a Társaságban a fenti problémák?
- mi lenne ezen problémák felbukkanásakor a megfelelő eljárás, és hogy lehetne őket véglegesen megszüntetni?
Munkám során az induktív megközelítés elvét alkalmazva vettem sorra mindazon jelenségeket, melyeknek az elmúlt két év alatt a Társaság soraiban tanúja, olykor aktív résztvevője voltam. Megpróbáltam csoportosítani a hasonló leképeződéssel és/vagy háttérrel rendelkező anomáliákat, és olyan megoldási mechanizmusokat keresni, amelyek átfogóan képesek kezelni egy-egy problémacsoportot.

Bevezetés

A világ huszonhét országában működik hivatalosan bejegyzett, az eredeti nagy-britanniai Tolkien Society-vel kapcsolatban álló Tolkien Társaság (Gesellschaft, Sociedad, Societá, Association, Forening, stb.), melyek általános célja John Ronald Reuel Tolkien (1892-1973) műveinek az adott országban történő ismertetése, terjesztése, népszerűsítése.
Az író 1892. január 3-án született a dél-afrikai Bloemfontein városában. Édesapja, az eredetileg német bevándorló családból származó Arthur Reuel Tolkien és édesanyja, a midlands-i Mabel Suffield két évvel korábban költöztek Dél-Afrikába, ott is házasodtak össze. Arthur Tolkien 1896. február 15-én váratlanul elhunyt; Mabel ekkor két gyermekével, John-nal és öccsével, Hilaryval, éppen Angliában volt, a birminghami Suffield-rokonoknál, és nem is tértek vissza Dél-Afrikába. 1900-ban Tolkien anyja és nagynénje, May áttért a római katolikus hitre. Ez a fordulat meghatározóvá vált az író életében; a katolikus hithez és egyházhoz való ragaszkodás Tolkien életének fontos és alapvető pontja volt, a vallásos élmény nem csak életét, hanem irodalmi munkáját is nagyon erősen meghatározta.
Alapfokú iskoláit a birminghami King Edward's Schoolban kezdte meg. A klasszikus nyelveken (a kötelező latin és görög) kívül itt fordult érdeklődése a középkori nyelvek, az óangol és középangol, a gót és az óészaki felé. Először csak fordításban, majd az eredeti nyelveken is olvasni kezdte a Beowulfot , Chaucert, a Sir Gawain és a Zöld Lovag ot, az izlandi sagákat és az Eddá kat. A finn és a walesi is nagy hatást tettek rá: a walesi nyelv hangzását mindig kiemelten csodálta, és a finn nyelv és a Kalevala jelentős szerepet játszott saját nyelveinek alakulásában, írásai formálásában. Saját nyelveit, a Qenyát (később Quenya) és a Gnomish-t (később Sindarin) is ennek a két nyelvnek a hangzásvilágára építette (a finnre a Quenyát, a walesire a Sindarint).
1904-ben derült ki, hogy Mabel Suffield az akkoriban még gyógyíthatatlan cukorbetegségben szenved, amibe néhány hónappal később bele is halt. Ez a második csapás immár teljesen egyedül hagyta a 12 éves John-t és Hilary-t. Gondviselőjük édesanyjuk gyóntatópapja, Francis Morgan atya lett; ő gondoskodott szállásukról, megélhetésükről, és természetesen taníttatásukról is. Tolkien ekkor már a King Edward's tanulója volt, egyre határozottabb érdeklődéssel a nyelvek (különösen a középkori és korábbi nyelvek) irányában. John ekkoriban ismerkedett meg a nála 3 évvel idősebb Edith Bratt-tel. A két fiatal hamar rájött, hogy nagyon jól megértik egymást, és hamarosan (Humphrey Carpenter megfogalmazásában) "úgy döntöttek, hogy szerelmesek". A kapcsolat azonban Morgan atya tudomására jutott, aki több ízben eltiltotta Tolkient Edith-től. Tolkien feladata, mondta gondviselője, most a tanulás és jövendőbeli egzisztenciájának megalapozása: 21 éves kora után, mikor már nagykorú lesz és nem gondviselője felügyelete alatt, majd gondolhat a házasságra.
A tizenéves Tolkien továbbra is a nyelvek és a korai irodalmak, kultúrák, mitológiák iránt érdeklődött. Nyelvérzéke és tudása tanárai nagy örömére és sokszor elképedésére is vált. Már tinédzserként kiválóan ismerte a tudomány két "hivatalos" nyelvét, a latint és a görögöt; a középangolt "anyanyelvként értette", óangolul, óészakiul és gótul is korán elkezdett tanulni. A világ egyetlen gót nyelven írott verse J. R. R. Tolkien műve. A King Edward's elvégzése után, 1911-ben Oxfordba került; itt először klasszika-filológiát, 1913-tól pedig összehasonlító filológiát és angol irodalmat tanult.
Edith Bratt-tel 21. születésnapja után azonnal felvette a kapcsolatot, és 1916-ban össze is házasodtak (a következő években sorra születtek gyermekeik: John, Michael, Christopher, és Priscilla). Ekkor Tolkien már katonai kiképzését folytatta oxfordi tanulmányainak befejezése után; nem sokkal később az európai hadszíntér nyugati frontjára vezényelték. Részt vett a somme-i csatában, de a lövészárkokban hamarosan úgy megbetegedett, hogy a háború végéig különböző angliai állomáshelyeken lábadozott. Felépülése után visszatért Oxfordba, ahol az akkor készülő Oxford English Dictionary szerkesztőségében dolgozott, majd 1920-ban megpályázott egy állást a leedsi egyetemen. 4 év múlva már professzorrá nevezték ki Leedsben, ő azonban 1925-ben visszatért Oxfordba, tanulmányai helyszínére, ahol az óangol nyelv professzoraként tanított egészen 1959-es nyugdíjba vonulásáig.
Az oxfordi évek során egy különös csoport, az Inklings csapata gyűlt Tolkien köré. Az eredetileg hallgatókat összefogó csoport célja az önképzés, az irodalmi és nyelvi kérdésekről való beszélgetés volt; a hallgatók azonban gyorsan kiestek belőle, és Tolkien, két másik kiemelkedően fontos társával együtt meghatározó alakká vált. C.S. Lewis (középkori és reneszánsz irodalomtörténész, ateistából lett protestáns teológus) és Charles Williams (az Oxford University Press munkatársa, író) a két legismertebb Inklings-alak; a körhöz azonban jelentősen többen tartoztak, olyanok is, mint Owen Barfield (irodalom- és kultúraelméleti írásai a mai napig befolyásosak), Nevill Coghill (Chaucer legsikeresebb modern angol fordítója), vagy Dorothy L. Sayers.
Gyerekkori érdeklődése a nyelv iránt természetesen töretlenül élt benne egész életében. "Saját nyelveit" már gyerekkorában elkezdte kidolgozni; az idő haladásával ezek aztán változtak, majd versekben 1914-től kezdtek feltünedezni különös történetek részleteivel, töredékeivel együtt. A nyelvekhez háttérként 1917-ben, a háború alatt a fronton és a kórházakban elkezdett történeteket írni. Ahogy később egy levelében írta, a nyelv nem létezhet, fejlődhet és alakulhat saját kultúra és történelem, mitológia nélkül: ha pedig nyelvet akar kitalálni, szükségszerűen történeteket, kultúrát, mitológiát kell köré építsen. Történetei szakmájából, a középkori filológiából is táplálkoztak, és végül a kitalált világ kitalált történelme, teremtményei, nyelvei és kultúrája leváltak az eredeti elképzelésről, arról, hogy Anglia elveszett mitológiáját teremtsék meg újra. Tolkien rendkívül aktív és kreatív szerző volt; a Középföldéhez kapcsolódó szövegeken kívül sok kisebb novellát, történetet is írt, melyeket esetenként csak saját gyermekeinek szánt.
Bár nyelvészként számos színvonalas tudományos munkát is publikált (az ő és leedsi kollégája, E. V. Gordon nevéhez fűződik a Sir Gawain és a Zöld Lovag című középangol románc mai napig is használt modern kiadása, és Tolkien írta a mindmáig legfontosabb cikket a Beowulf[/i]ról), Tolkien hírét mégis azok az írásai alapozták meg, amelyeket először csak magának és gyermekeinek szánt. A Nagy-Britanniában 1937-ben megjelent The Hobbit című könyv volt az első, amely Középfölde világát és a finoman, ötletesen és kreatívan beépített középkori irodalom- és kultúrtörténeti forrásokat megnyitotta az olvasók előtt.
A Hobbitot 17 év múlva követte az A Gyűrűk Ura, amelyet először a kiadó kérésére a Hobbit folytatásának szánt. Az új könyv végül 1954-55-ben jelent meg először, három kötetben. Sikere arra bátorította Tolkient, hogy visszatérjen a történet hátteréül szolgáló mitológiai történeketekhez, amelyeket 1917 óta csiszolgatott. 1959-ben visszavonult oxfordi állásából, és 1968-ban Edith-tel egy csendes tengerparti kisvárosba, Bournemouthba költöztek.
Edith 1971-ben történt halála után Tolkien visszaköltözött Oxfordba egykori kollégiuma (a Merton College) falai közé. A királynő 1972-ben Brit Birodalmi Érdemrendet (C.B.E.) adományozott neki, és az oxfordi egyetem is díszdoktorává avatta. 1973-ban hunyt el, 81 éves korában. Élete végéig dolgozott nagy vágyán, a The Silmarillion sajtó alá rendezésén; az élete során írt számtalan változatból egyetlen, összefüggő szöveget azonban sosem tudott összeállítani. Középfölde korábbi korainak történetét az A Gyűrűk Ura fényében sokszor lehetetlennek bizonyult saját megelégedésére átírnia, így az A szilmarilok csak Tolkien halála után, legkisebb fia, Christopher szerkesztésében jelenhetett meg. J. R. R. Tolkient feleségével, Edith-tel közös sírba temették, az oxfordi Wolvercote temető katolikus részlegében.
Az író művei közül több megjelent magyarul is. A The Hobbit ot először 1975-ben, A babó címmel adták ki (Móra Könyvkiadó, Szobotka Tibor fordítása), majd 2006. április 21-én jelent meg a kritikai kiadás; az A Gyűrűk Urá t Réz Ádám kezdte el fordítani, de halála félbeszakította művét, így azt Göncz Árpád fejezte be (1981, Gondolat Kiadó); a páratlan gazdaságú Arda-univerzum történelmét bemutató A szilmarilok at Gálvölgyi Judit fordította le 1991-ben (Európa Kiadó). Fentiek csak a jelentősebbek, ezen kívül még mintegy tucatnyi könyvet olvashatunk magyarul a nagy írótól.
Sokáig kellett várni, hogy valaki megpróbálkozzon Tolkien műveinek filmre vitelével. Első próbálkozásként 1978-ban a Rankin-Bass stúdió készített egy rajzfilmverziót a The Hobbit -ból. Utánuk Ralph Bakshi és a United Artist lépett a színre, ugyanabban az évben az A Gyűrű Szövetségé ből és az A Két Torony egy részéből is rajzfilm készült. Végül 1980-ban ismét a Rankin-Bass műhelyéből került ki az A Király Visszatér . Mindezek hangsúlyosan gyermekeknek készült mesefilmek voltak, így az idősebb rajongók méltán panaszkodtak a gyermeteggé degradált történet miatt, és továbbra is vártak egy valódi, "felnőttebb" filmverziót. Ez a vágyuk 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban teljesült, amikor Peter Jackson rendezésében a New Line Cinema elkészítette a három közismert A Gyűrűk Ura -filmet.
A filmek kiváltotta hatalmas médiavisszhang volt az, ami néhány, Tolkient és műveit régebbről ismerő és kedvelő embert arra ösztönzött, hogy megalapítsák a Magyar Tolkien Társaságot. A Társaság elsődleges szerveződési közege kezdettől fogva az internet volt. Itt alapították meg a Tolkien HU oldalát, 2001. május 22-én pedig a hozzá tartozó fórumot. Ezen oldal és fórum látogatói döntöttek úgy 2002. júniusában, hogy eljött az ideje egy egyesület alapításának, és június 15-én, a Szegedi Tudományegyetem megtartották a Magyar Tolkien Társaság Kulturális Egyesület, vagyis rövidítve az MTT alakuló ülését.
A Társaság szerepe kezdettől fogva kettősnek mondható. Egyrészt létezik a hivatalos oldal, a kulturális egyesület, melynek alapvető célja a tolkieni életmű terjesztése, ápolása Magyarországon. Ebbe beletartozik az új fordításoknál való közreműködés, a különféle népszerűsítő programok önálló rendezése, illetve az ezekbe való bekapcsolódás, stb. Ezzel párhuzamosan pedig létezik egy közösségi oldala is a Társaságnak, még régebb óta, mint az egyesület maga; ha a Magyar Tolkien Társaságot vizsgáljuk, sosem szabad figyelmen kívül hagynunk a tényt, hogy eredetileg csupán egy maréknyi, egymással az interneten keresztül megismerkedő ember baráti kapcsolatának furcsa vadhajtása volt. Ez a közösségi oldala a társaságnak, amely szerepét tekintve másodlagos kéne legyen az egyesületi, hivatalos oldal mellett, de pont a kiindulópont sajátossága miatt a legtöbb tag számára sokkal fontosabb, mint a kissé elvont, távoli, hivatalos célok.
Fontos leszögezni, hogy a Társaság és a közösség nem fedi egymást száz százalékban. Sokan vannak, akik a közösség és a baráti kör megbecsült tagjai, de a Társaságba anyagi vagy egyéb okokból nem léptek be. Fordítva is előfordul hasonló, igaz, jóval kisebb arányban; a Társaság néhány tagja lakhelyének távolsága, elfoglaltság, vagy egyszerű szociális megfontolás okán nem tartja a kapcsolatot a többiekkel. Kirívó esetnek számít egy-két (tényleg nem több) ember, akik rendkívül régóta jelen vannak a Társaság életében, nem csupán, mint lelkes közösségi tagok, hanem mint aktív, szervező egyéniségek, akik rendkívül sokat tettek és tesznek a Társaságért és a Társaságnak, de elvi okokból mégsem hajlandók aláírni a belépési nyilatkozatot - hozzáállásuk okát sosem fejtették ki bővebben.
Ez a nem teljes lefedettség nem egy konfliktushoz vezetett már, ezekre bővebben a nem hivatalos belső kommunikációról szóló részben térek ki.
A Társaság szerkezete kezdettől fogva egyszerű és változatlan. Közgyűlés választja meg a 7-9 tagú elnökséget (ebből egy fő elnök, egy vagy két fő elnökhelyettes, és öt-hét fő elnökségi tag), melynek mandátuma három évre szól. Ezen kívül a vezetőség tagja még egy pénzügyi vezető és egy titkár; fentiek munkáját a mindenkor három tagból álló felügyelő-bizottság ellenőrzi. A legfőbb döntéshozó szerv a közgyűlés, melyet évente általában kétszer, tavasszal és ősszel rendeznek meg, és minden megjelenő egyesületi tag egy szavazattal bír. A tagság 2005 őszétől kezdve csoportokba tömörül, melyek egy-egy adott tevékenység köré szerveződnek. Ezek a csoportok valahol a Társaság hivatalos és a közösségi oldalának határán mozognak; a vezetőség nyilvántartja őket, de nem rendelkezhet közvetlenül felettük. Ilyen csoport a Kórus, mely egy időre feloszlott, és még viták folynak róla, vajon a Társaság kórusaként alakult-e újra; a Színjátszó csoport, amely már önálló amatőr színtársulatként is létezik, Synithos néven; az InfoCsoport, amely a Társaság belső és külső információáramlásáért felel; a Heren Nolmion Endórëo, a Középfölde-kutatók Rendje, mely belső szempontból nézve vizsgálja az Arda-univerzum mitologikus, történelmi és elméleti hátterét (tehát nem filológiai elemzéseket végez, vagy szövegvariánsokat vizsgál, hanem belülről tekinti át az összefüggéseket). A munkacsoportokról és a Társaságon belül játszott szerepükről a hivatalos belső kommunikációt leíró részben lesz szó.

A Magyar Tolkien Társaság belső kommunikációja

Hivatalos kommunikáció

A Társaságon belül zajló hivatalos kommunikáció a vezetőségen belül, valamint a vezetőség és a tagság között zajlik; előbbi esetben az összes vezetőségi tag kommunikál egymással, utóbbiban a kommunikáció gyakorlatilag kétoldalúnak és kölcsönösnek tekinthető. A hivatalos belső kommunikáció lényegi része élőszóban zajlik; kisebb, elsősorban szervezési kérdésekkel és a vezetőség vagy a közgyűlés bizonyos döntéseinek kihirdetésével kapcsolatos része pedig a Tolkien HU fórumán.
A vezetőség a Társaság alapszabályában meghatározott évi minimum négy alkalomnál jóval gyakrabban, átlagosan havonta egyszer ülésezik. Ezek többé-kevésbé formális hangvételű, három-négy órán keresztül tartó megbeszélések, melyeken a Társaság minden tagjának lehetősége van részt venni, de szavazati joggal csak a vezetőség tagjai rendelkeznek. A vezetőségi ülés akkor határozatképes, ha 50%+1 elnökségi tag van jelen. Minden ülésről jegyzőkönyv készül, melyet a titkár vezet. Ezek a jegyzőkönyvek később helyet kapnak a Tolkien HU kizárólag MTT-tagok számára hozzáférhető adatbázis-részlegében is.
A vezetőségi üléseken az elnökség kisebb horderejű, a Társaság alapvető működését és/vagy a tagság egészét nem releváns mértékben érintő kérdésekben hoz döntést. Ilyen például a Társaság által szervezni kívánt rendezvények listájának összeállítása, az egyes rendezvények pontos költségvetésének megvitatása és elfogadása, későbbi közgyűlések napirendi pontjainak összeállítása, stb. A vezetőség döntéseiről, intézkedéseiről később a közgyűlésen köteles beszámolni, sokat közülük pedig jóvá is kell hagyatni.
A Társaságon belüli hivatalos kommunikáció döntő részét azonban az évente kétszer összehívott közgyűlés jelenti. Hivatalos megfogalmazás szerint a közgyűlés a "Magyar Tolkien Társaság legfőbb döntéshozó szerve", azonban az eddigi tapasztalatok alapján a közgyűlés sok mindenre képes - kivéve a konstruktív, döntéshozó munkát. Számos bürokratikus tényező hátráltatja ugyanis ezt, mely tényezők jobbára a vezetőség különféle intézkedései nyomán léptek föl. A továbbiakban röviden megpróbálom áttekinteni egy jellegzetes közgyűlés menetét; azért fordítok erre különösen nagy hangsúlyt, mert az általános döntésképtelenség és szervezési impotencia olyan kulcsfontosságú elemek az MTT életében, amelyek minél előbbi változtatást igényelnek, ha a Társaság hosszú távon is működőképes szeretne maradni.
Legelső lépésként a vezetőség kitűzi a közgyűlés időpontját. Általában több, mint egy hónappal előtte már biztos időpontot lehet tudni - a szervezés ezen része az internetes fórumon zajlik. Legkevesebb 15 nappal a közgyűlés előtt minden tag kap egy hagyományos postai levelet, melyben az elnökség tájékoztatja
- a közgyűlés pontos időpontjáról és helyéről;
- az újra összehívott közgyűlés időpontjáról;
- a közgyűlés előre összeállított napirendi pontjairól;
- valamint esetleges tagdíjhátralékáról.
A tagdíjhelyzet a Társaság életének egyik örök, kardinális kérdése, ezért az alábbiakban ismertetem.
A Társaság tagjai jelenleg negyedévi tagdíjfizetési kötelezettséggel rendelkeznek; a tagdíj összege önálló keresettel rendelkezők esetében negyedévente 3000 forint, diákok számára 1500 forint, pedagógusok számára pedig 1800 forint. A Társaság megalakulásától 2006. januárjáig a tagdíjfizetés havi rendszerben működött; önálló kereset mellett a tagdíj havi ezer, a nélkül pedig havi ötszáz forint volt (a pedagógusok ebben az időszakban még nem részesültek kedvezményben). Tagdíjat közvetlen banki átutalással, postai csekken, illetve személyesen lehet befizetni - utóbbi általában a Társaság nagyobb rendezvényein, illetve hivatalos eseményein végezhető el. Azon tagok, akik három hónapnál hosszabb időszakra kiterjedő tagdíjhátralékkal rendelkeznek, felfüggesztett tagnak minősülnek, és elesnek a Társaság által az aktív tagoknak biztosított jogoktól és kedvezményektől. Nem szavazhatnak például a közgyűléseken, továbbá a Társaság hivatalos szervezésű rendezvényein - legyen az csupán egy délutáni összejövetel, vagy egy tíznapos nyári tábor - teljes árat kell fizetniük a részvételért, szemben az aktív tagokkal, akik esettől függően akár 50%-os kedvezményt is élvezhetnek. A Társaság állandó pénzügyi gondokkal küzd, melyekért jelentős részben a tagság tagdíjfizetési fegyelmének hiánya felel; az elnökség eddig nagyrészt eredménytelen intézkedésekkel próbálta meg rávenni a tagokat a rendszeresebb fizetésre. Ilyen intézkedés volt az, amely a "felfüggesztett tag" intézményét létrehozta, a negyedévi fizetési rendszer is ilyen célú kísérlet volt, legutóbb pedig az egy évnél régebbi tagdíjtartozással rendelkező tagokat (a névleges tagság közel felét) egy utolsó figyelmeztető levél postázása után kiléptették.
A levélhez a vezetőség csatol egy postai csekket is, hogy a tagdíjhátralékot a tagok valamivel könnyebben rendezhessék. Ezen küldemény megérkezte után a tagság egy része általában pánikszerűen a postára rohan - a tapasztaltabbak azonban kivárnak a közgyűlésig, addig pedig megpróbálják előteremteni valahonnan a szükséges pénzmennyiséget.
A közgyűlés napján (általános gyakorlat szerint) kilenctől tíz óráig a mandátumvizsgáló bizottság dolgozik; ők ellenőrzik, hogy a megjelenő tagok közül ki rendelkezik szavazati joggal. Aki kívánja, egy asztallal odébb rendezheti tagdíjhátralékát, és így maga is aktív taggá, ezáltal szavazásra jogosulttá válhat. Vékonypénzű tagok körében elterjedt gyakorlat, hogy nagyobb mennyiségű tagdíjhátralékuknak csak egy részét törlesztik - pont annyit, hogy háromhónapnyi tagdíjhátralékuk maradjon, és így belül essenek a felfüggesztés határán. Ezen eljárás gyakoriságára a vezetőség is felfigyelt, így bizonyos rendezvényeken a kedvezményes részvételt a teljes tagdíjhátralék előzetes befizetéséhez kötik.
Ha a mandátumvizsgáló bizottság befejezte munkáját, vagyis az összes jelenlévő és szavazásra jogosult tagot számba vették, megkezdődik a tényleges közgyűlés, legtöbbször a szavazatszámláló bizottság felállításával. Ez az a pont, ahol a bürokratikus, de működőképes rendszer átcsap önmaga paródiájába, ekkor indul ugyanis a "szavazzunk arról, hogy szavazni kelljen-e a következő szavazás témájáról..." metódussal folytatott ügyintézés. A szavazatszámláló bizottság felállítása még a könnyebb ügyek közé tartozik; két önként jelentkező tagból áll össze a bizottság, a közgyűlés pedig bizalmat szavaz nekik - már csak azért is, mert egyszerű formaságról van szó, és ezzel mindenki tisztában is van.
Mindezek után következnek a tényleges napirendi pontok. Először minden alkalommal az előző közgyűlés óta eltelt időszakról számol be a vezetőség; a közgyűlés sorban végighallgatja az elnöki, a pénzügyi és a programbeszámolókat, majd elnöki utasításra szavaz arról, elfogadja-e ezeket. Akár a szavazatszámláló bizottság esetében, itt is minden esetben egyhangú "igen" a válasz. Erre már csak az is alapul szolgál, hogy alig maréknyi ember van tisztában példának okáért a pontos költségvetéssel, és a tagság legnagyobb része nem is nagyon ért hozzá; érdekes kérdést jelent, hogy vajon mihez kezdene az elnökség ott helyben, ha a közgyűlés egyszer nem fogadná el valamelyik beszámolót.
Fentiek még mindig a Társaság bürokráciájának egyszerűbb részéből valók, itt ugyanis még nem történt más, mint néhány kénytelen, egyszerű rábólintás bizonyos dolgokra. A ténylegesen destruktív rész akkor kezdődik, amikor a közgyűlésnek valamilyen konkrét, időszerű ügyben kell határozatot hoznia. Példaként erre azt a közgyűlést tudom hozni, amikor (az akkor még havi fizetésű) tagdíjakból kedvezményt határozott meg a közgyűlés azok részére, akik fél-, illetve egy év tagdíjukat egy összegben fizetik be. Először arról kellett határozni, hogy alapszabály-módosítás legyen-e a döntés, vagy sem. Ezek után el kellett fogadni, hogy igen, adjunk az így eljáróknak kedvezményt. A következő szavazás tétje az volt, hogy milyen összegű befizetések után járjon kedvezmény (ekkor határozták meg a hat, illetve tizenkét hónapos időtartamokat). Most került sorra a kedvezmény mértéke, és parázs vita árán dőlt el, hogy minden befizetett hat hónap után egy hónapnyi kedvezmény járjon. Szavazni kellett arról is, hogy milyen módon jöjjön létre a konkrét kedvezmény. Az egyik lehetőség szerint hat, illetve tizenkét hónap helyett csak öt, illetve tíz hónapot kellett volna befizetni; a másik szerint hat, illetve tizenkét hónap tagdíját kellett volna befizetni, de utána egy, illetve két hónap ingyenes tagság járt volna. Végül rögzíteni kellett azt is, hogy tagdíj-tartozások esetében a kedvezményi rendszer nem vehető igénybe.
Fentiek pedig mindössze egyetlen napirendi pont egyetlen kicsiny szeletét alkották. Természetesen nem igényel minden téma ennyire bonyolult szavazási sort, de az átlag közelebb áll az efféle ügyvitelhez, mint az egyszerű "igen-nem"-hez. Az akkori elnök közlése szerint "ezt így kell csinálni", de hogy személyes indíttatásból vagy alapszabályból következően szükséges a fenti metódus használata, azt már nem magyarázta meg.
Ezen eljárással a probléma mindössze annyi, hogy tolerálhatatlan mértékben elnyújt bármilyen döntéshozatalt, márpedig a közgyűlés, amely évente kétszer ül össze, nem engedheti meg magának, hogy alkalmankénti nyolc óráját így vesztegesse el. A fent leírt procedúra több, mint egy órát vett igénybe, és még számos hasonló fajsúlyú ügyet kellett megtárgyalni. A művelet, túl azon, hogy időpocsékolás, rendkívül fárasztó is; négy-öt ilyen stílusú "döntéshozatal" után a közgyűlésen jelen levők nagy része kettőt meg kettőt nem tud papíron összeadni, nemhogy a Társaság számára talán létfontosságú ügyekben állást foglaljon. A helyzet viszont, megoldása bonyolultságának szempontjából, a legegyszerűbbek közé tartozik mindazon problémák közül, melyekkel a Társaság jelenleg szembenéz. Két lehetséges okból használhatják ugyanis a jelenlegi metódust:
a) jogi/hivatalos szükségszerűség okán;
b) személyes megfontolásból.
Jogi vagy hivatalos szükségszerűség lehet, ha jogszabály írja elő az ilyen mértékben vontatott módszer alkalmazását, vagy a Társaság alapszabálya tartalmaz ilyen értelmű rendelkezést. Előbbi lehetőség valószínűtlen, de ha mégis fennáll, nehezen megkerülhető - nem vetne jó fényt a Társaságra, ha nyilvános közgyűlésein rendszeresen jogszabályba ütköző ügyvitelt folytatna. Ha az alapszabály némely rendelkezése(i) okozza('k) a problémát (erre utaló cikkely az interneten elérhető alapszabályban nem található, de ettől függetlenül nem szeretném kizárni a lehetőséget), akkor egy olyan közgyűlés, amelyen a teljes tagság fele jelen van, a jelenlevők kétharmados többségével megszüntetheti ezen akadályozó tényezőt.
Ha ellenben személyes indíttatásról van szó, akkor a probléma egyszerű empatikus kérdéssé degradálódik, miszerint rá lehet-e venni az a közgyűlést levezető elnököt (aki eddig egy kivételtől eltekintve minden esetben megegyezett a Társaság elnökével), hogy egyszerűsítsen egy kicsit a procedúrán. Mivel a Társaságnak 2005. május 21-e óta új elnöksége van (ekkor járt le az alakító elnökség mandátuma), a további közgyűléseken van rá esély, hogy módosítást hajtanak végre az alapvetően működésképtelen döntéshozatali módszeren.
A hivatalos belső kommunikáció esetében szót kell még ejteni a Társaságon belül működő (munka)csoportokról, és közülük is különösen egyről, az Információs Munkacsoport ról, vagyis rövid és közhasználatú nevén InfoCsoport ról. A munkacsoportok ötlete először 2004. augusztusában jelent meg a Tolkien HU fórumán, amikor a Társaság hivatalos szintjein is feltűnt a vidéki tagok által már hosszú ideje hangoztatott probléma, miszerint a Társaság túlságosan is centralizált. Itt nem arról volt szó, hogy túlzott mértékűnek tartották volna a központi irányítást, hanem azt kifogásolták, hogy a Társaság tagságának mintegy fele-kétharmada budapesti lakos lévén, a vidékiek előtt sokkal kevesebb lehetőség nyílik az aktív szociális életre. Ez még azon időszak volt, amikor a nem hivatalos szervezésű, félig-meddig spontán találkozók, valamint a hivatalos szervezésű, de rövid időtartamú (általában egy délelőttnyi vagy délutánnyi) rendezvények sokkal gyakoribbak voltak, viszont elsősorban Budapest területére koncentrálódtak, így a fiatal vidéki tagok anyagi/és vagy családi okokból ezekben igen ritkán vehettek részt. Az első vezetőségi ötlet a Társaságot regionális csoportokra osztotta volna fel, amelyek közös tevékenységet folytathattak volna, ilyen módon biztosítva a vidéki tagok számára is a Társaság életében való aktív részvételt. Ez a felvetés azonban, életképtelensége okán, rövid úton elhalt, illetve átfordult a munkacsoportok ötletébe, mely az egyazon tevékenységet folytató emberek csoportokba tömörítését jelentette, és sokkal inkább motiválta az önmagában kezelhetetlenné duzzadt tömeg irányítás alá vonásának vágya, mintsem a szociális élet lehetőségeinek bővítése. Az ötletet először vad nézeteltérés fogadta az internetes fórumon, melyben az ellenzői oldal aggodalmait fejezte ki a közösség feldarabolódásával és széthullásával, valamint az "elhivatalosodással" szemben, míg a pártolók elsősorban azzal érveltek, hogy a hasonló tevékenységek iránt érdeklődő tagok már eddig is összetömörültek, most pusztán a szerveződések hivatalossá tétele és nyilvántartásba vétele zajlana le a csoportalakítások aktusával. Hosszú és heves vita után végül a 2004. november 27-i közgyűlésen a tagság megszavazta a munkacsoportok megalakításának ötletét, és néhány csoport, amely már előzetesen felkészült erre, ott helyben be is nyújtotta az elnökséghez az alapító okiratot. A jelenleg nyilvántartásba vett csoportok a következők:
- Gondolatok Munkacsoport (rövidítve GOMUNCS): feladatköre természetvédelmi programok és nagy, közös beszélgetések szervezése;
- Színjátszó Csoport: a Társaság színköre, amely időközben önálló színtársulattá szerveződött, Synithos néven;
- Kreatív Művészeti Csoport: ipar- és képzőművészeti alkotások készítésével foglalkozik;
- Kórus: pontosan nem tisztázott helyzetű csoport, elviekben és hivatalosan a Társaság énekkaráról van szó;
- Gyerekszoba: célja a tolkieni világhoz kapcsolódó játékok kitalálása és megvalósítása az MTT nyilvános és belső rendezvényeire egyaránt;
- Heren Nolmion Endórëo: "Középfölde-kutatók Rendje", a tolkieni univerzum belső összefüggéseit vizsgálja;
- Humor Csoport: humoros műveket, paródiákat író kreatív csapat;
- Újságírói Csoport: a Lassi Laurië újságíróit tömörítő munkacsoport;
- Verses Csoport: az internetes fórum "Versek" témájának (internetes, idegen szóval: topicjának) társasága, akik immár hivatalos keretek között alkotnak;
- Kósza Kommandó: természetjáró programok és túrák szervezésével foglalkozik;
- Logisztikai Csoport: a Társaság pályázatainak megírására alakult munkacsoport;
- Információs Munkacsoport (rövidítve InfoCsoport): a Társaságon belüli információáramlás javítása érdekében alapított csoport.
Fentiek közül az utolsó az, amely a Társaság kommunikációjának alakításában tevékeny, releváns részt vállal. A csoportok, mint olyanok, csupán részben tekinthetők a Társaság hivatalos egységeinek; minden bürokratikus körítés ellenére legtöbbjük megmaradt egyszerűen azonos érdeklődésű, affinitású emberek társaságának. Az InfoCsoport az egyetlen közülük, amely a Társaság hivatalos oldalának szempontjából szerepet játszik. Ez a csoport az, amely a vezetőség és a tagság, továbbá a csoportok és a tagság közötti információáramoltatást hivatott elősegíteni. Tagjai kapcsolatban állnak mind a vezetőséggel, mind az egyes csoportok koordinátoraival (egy-egy személy minden csoportból, aki elviekben a vezetőséggel való kapcsolattartásért felel), és összegyűjtik tőlük mindazon információkat, amelyek a tagság többi része számára fontosak lehetnek, majd továbbítják azokat az érdekeltek felé. Látható működésük legnagyobb része az internetes fórumon zajlik; elhelyezik a fórum érintett topicjaiban, illetve szükség esetén a Tolkien HU főoldalán az aktuálisan közérdekűnek minősített adatokat, erre a célra külön felhasználót regisztráltak a fórumon, InfoCsoport néven. Példának okáért, ha a kórus fellépést szervez, a csoport felhívja erre a figyelmet a "Közösség" fórum "Beszélgetős" és "Találkozások" topicjaiban, valamint a "Fontos információk" fórum "Hírek" illetve "Felhívások" topicjaiban. Hasonlóképpen cselekszenek, ha valamely fontos határidő (pályázatra, táborra jelentkezés, közgyűlés napja, stb.) közeledik. A vezetőség döntéseinek hírét is ez a csoport terjeszti el a Társaságon belül, és az ő kezdeményezésük nyomán állítja össze a Tolkien HU szerkesztősége minden hónapban a Magyar Tolkien Társaság Hírlevelét, amiben az elmúlt hónap esetleges vezetőségi határozatai, lebonyolított rendezvényei, illetve egyéb közérdekű hírei kapnak helyet, és amelyet a Társaság minden tagja e-mailben kap meg.
A csoport elsősorban a Társaság hivatalos kommunikációjának hiányosságait igyekszik kijavítani; az alakítók és az azóta belépett tagok helyesen mérték fel, hogy egy kétszáz résztvevő által formált közösségi kommunikációs mintázat megreformálása nem egy tíz-tizenöt főből álló csapat képességeihez illő feladat. Így az InfoCsoportról kijelenthető, hogy az egyetlen olyan aktív munkacsoport a Társaságon belül, amely csoportkommunikációs szinten kizárólag a hivatalos kommunikációban vesz részt.

Nem hivatalos kommunikáció

A nem hivatalos, illetve közösségi kommunikáció sokkal régebbi és átfogóbb, mint a Társaság hivatalos kommunikációja, és a Társaság egzisztenciája, belső konzisztenciája szempontjából - talán állíthatjuk - sokkal meghatározóbb is. Elsődleges csatornája kezdetektől fogva az internet volt, amely a jelenleg létező leghatékonyabb kommunikációs felület nagy létszámú és egymástól földrajzilag távol eső résztvevők számára.
Az internetes fórum 2001. május 22-én, az IRC alapú chat-program pedig 2002. március 25-én kezdte meg működését. Előbbi egy ingyenes internetes szolgáltatás által biztosított, meglehetősen alacsony technikai színvonalú fórum volt, melyet az A Gyűrűk Ura -filmek apropóján létrehozott Tolkien HU oldal használói számára regisztrált az oldal adminisztrátora. 2002-ben a fórum a megújult Tolkien HU tárhelyére költözött, és technikailag, kinézetileg egyaránt megújulva, a világszerte ismert, ingyenes fórummotort, a phpBB-t használva folytatta működését. A chat a Tolkien HU tárhelyén kialakított IRC-szervert használta, és vagy a főoldalról elérhető internetes, vagy a felhasználó számítógépére telepített helyi kliensekkel (pl. mIRC) lehetett elérni - jelenleg azonban nem működik, és már korábban is rendkívül alacsony volt a kihasználtsága. Kezdetben (relatíve) igen sokan és igen gyakran használták, 2004-ben élte fénykorát; nem egy ember egész éjszakákat töltött a számítógép előtt, a többiekkel beszélgetve. A chat olyannyira fontos kapcsolattartási eszköz volt, hogy még a Vimpár Gittegylet (egy kisebb, nem hivatalos csoport, melyről később ejtek szót) is kialakította az új tagok fizikai kontaktust és cselekvést igénylő befogadási szertartásának (szakszóval beÖlelésének) chat-en alkalmazható változatát. Az azonnali üzenetküldő programok, elsősorban a Microsoft gyártotta ingyenes MSN Messenger 2005-ben lezajlott gyors térhódítása révén viszont a chat gyakorlatilag a létjogosultságát vesztette el, és bár sokan nosztalgiáznak a régi átcsevegett éjszakák elveszett hangulata fölött - mert azt senki nem vitatja, hogy az MSN a régi chat közelébe sem érhet e tekintetben -, ismét a praktikus szemléletmód győzedelmeskedett.
A fórum azonban továbbra is működik, és sikerét mind kiterjedtsége, mind forgalma jól mutatja. Jelenleg az adatbázis 6110 regisztrált felhasználót tart nyilván, azonban ezek közül csupán 1792-en szóltak hozzá akár csak egyetlen egyszer is, 444 olyan felhasználó van, aki elérte az ötven hozzászólást, és mintegy száz-kétszáz lehet az igazán aktív felhasználók száma, akik napi-heti rendszerességgel látogatják a fórumot.
A fórumon jelenleg 271718 hozzászólás olvasható, ezt a mennyiséget 2002. április 1-je óta termelték ki a felhasználók. A Társaság egyszerű tagjai 11+7 fórumhoz férnek hozzá, ezek a következők:
- Fontos információk (közérdekű közlemények, 2 topic)
- MTT tagok zárt fóruma (belső, a vezetőség döntése nyomán kívülálló által nem olvasható ügyek, 2 topic)
- Tolkien HU fórum (a fórum technikai ügyei-bajai, 8 topic, ebből 5 hirdetmény)
- Középfölde (minden a Tolkien alkotta világról, 27 topic)
- Magyar Tolkien Társaság (a hivatalos, Társasággal kapcsolatos ügyek intézésére, 24 topic)
- A Film (a Peter Jackson-féle filmadaptáció fóruma, 27 topic)
- Közösség (szociális élet lehetősége a fórumon, 8 topic)
- Kreatív szekció (minden, alkotó munkával kapcsolatos társalgás színhelye, 13 topic)
- Szavazás (a szavazásra bocsátott kérdések fóruma, 39 topic)
- Vegyes (egyéb, Tolkien világához vagy a Társasághoz nem feltétlenül kapcsolódó témák, 7 topic)
- Subcultures (a Társaság működése során létrejött, nem hivatalos kisközösségek fóruma, 3 topic)
Ezek az állandóan jelen levő, aktív fórumok. További hét, különleges fórumrészlegnek is helyet ad a Tolkien HU fóruma:
- Művészeti Pályázat 2005 (a beérkezett pályaművekre lehetett szavazni annak idején, 3 topic)
- Archívum (régi, használatlan, lezárt topicok gyűjtőhelye, 87 topic)
- valamint a 2005-ös nagy nyári tábor öt csapatának csapatfórumai, mindben 3-3 topic.
Ez összesen 18 fórum, ebből 16 aktív, valamint 265 topic, ebből 175 aktív. A konkrét közösségi élet nagy része a "Közösség" fórum 13 topicjában zajlik. Ez alapvetően meghatározza a magas aktivitásra képes tagok körét; csak azok tudnak rendszeresen részt venni a Társaság szervezte eseményeken, akik aránylag rövidebb időközönként képesek az internetre kapcsolódni. Ez főleg 2003-ban és 2004-ben volt igazán hangsúlyos, amikor az önszerveződésnek hála a közösségi események sűrűn egymás után következtek, és spontaneitásukból fakadóan nem állt rendelkezésre sok idő a szervezéshez; az ilyenekre tényleg csak az juthatott el, aki gyakorlatilag naponta figyelemmel kísérte a fórumon a megfelelő topicokat. A találkozók nagy része ráadásul Budapesten szerveződött, így a vidékiek jelentős része mindenképpen kimaradt belőlük.
Azon tagok, akik modemes internet-kapcsolatuk okán nem tölthettek sok időt a chat-en, a fórumon is megoldhatták, és máig megoldhatják az egymással való, pusztán csevegés szintű társalgást. A "Közösség" fórumban két topic is szolgál erre, a "Beszélgetős", ami deklaráltan afféle "chat-topic", és a "Gondolatok", ahol valamivel emelkedettebb, intellektuálisabb hangvételű társalgás, sokszor a szó legjobb értelmében vett vita folyik, meglehetősen nagy aktivitással. Az említett fórum sűrűn használt része még a "Tanulószoba", a "Jókívánságok" és a "Találkozók" topic. Előbbi egy aránylag új, de nagy sikerű kezdeményezés, 2004. decembere óta mindazok, akik tanulás közben bármilyen problémával szembesülnek, ebben a topicban kérhetnek segítséget a közösség többi tagjától, és vajmi ritkán merül fel olyan kérdés, amire ne kerülne előbb-utóbb pontos, és, ami még lényegesebb, jó válasz.
Az első nagy feldúsulási hullám után, 2003 és 2004 között, a Társaság sokkal inkább viselkedett közösségként, mint kulturális egyesületként. Pontosabban megfogalmazva, a közösségi oldal sokkal látványosabb volt a hivatalosnál mind belülről, mind kívülről szemlélve. A filmek hatására három éven keresztül folyamatosan áramlott az utánpótlás a Társaságba, folyamatosan érkeztek a Tolkien világával éppen csak megismerkedők; ez volt a Társaság első két nemzedéke, az alapító régiek, és a filmek hírértékét meglovagló népszerűsítési kampány idején érkező újak - akik nagy része mostanra már félig-meddig réginek számít. Ekkor jött létre egy akkora létszámú tagság, amelynek köztudata később levont néhány szociológiai tanulságot önmagával szemben.
A Társaság jellegzetes tagjai eredeti szociális környezetükbe nem voltak képesek beilleszkedni; a körülöttük lévők (család, iskolatársak, stb.) "furcsának", "idegennek", néha "ijesztőnek", durvább esetben "hülyének" titulálták őket, és legtöbbjük nem is találkozhatott korábban a csapatszellem és az együvé tartozás érzésével. Tolkien világa, kidolgozottsága és magasztossága okán, olyan alternatívát kínált számukra, amely, bár soha nem elérhető, de mégiscsak egy másik világ, melynek lakói a nemes eszmék értékrendje szerint cselekszenek, és amely, körülnézve, egy sokkal tisztább és jobb világnak látszik, mint a miénk. Amikor pedig egy-egy ilyen szociális nehézségekkel küzdő fiatal rájön, hogy nincsen ténylegesen egyedül, hogy tucatjával vannak még hasonló helyzetben lévők, és hogy ezek már össze is gyűltek egy társaságba, ahonnan senkit, semmiért nem néznek ki, ahol ismeretlen fogalom a csúfolódás, a rosszindulat és egymás bántása - szóval ilyenkor szegény fiatalunk úgy érzi, mintha éppen csak felengedték volna a víz alól a friss levegőre, és valósággal beleveti magát a Társaságba és a közösségbe, találkozókra jár és szervezi azokat, nem tud betelni az eddig ismeretlen érzéssel. A Társaságra fenti viselkedése nyomán ragadt a "menekülttábor" címke, az Európa Kiadó együttes azonos című számának szövege alapján, miszerint: "el fogok tűnni a rock and rollból / olyan már, mint egy menekülttábor / mindenki itt van, aki nem elég bátor" - meglehetősen találó hasonlat, megalkotója sajnos pontosan nem meghatározható. Részben ezen mentalitásból következett a magyar nyelv jelzőinek alkalmazását némiképp megváltoztató viselkedés. A Társaságon belül a különféle, általában az elmeállapottal kapcsolatos problémákra utaló jelzők (ld. "hülye", "sötét", "idióta", stb.) elvesztették pejoratív jelentéstartalmukat, és a közösségen belüli használatban azóta is sokkal inkább hordoznak egyfajta "a klubhoz tartozunk"-jelentésréteget. Az önigazolás keresésének érdekes, de hatékony módszere ez; a közösség ugyanis észrevette a tagjai legnagyobb részében közös vonást, a társadalomba, a mindennapi szociális szintekre történő integrálódás képességének hiányát, és ezen átfogó problémakört egyetlen szóval kifejezve olyasféle alapigazságokat állított fel, mint például a legalapvetőbbnek számító "Minden MTT-s hülye.". Hiányzik viszont mind ebből, mind a hozzá hasonlókból a Társaságon kívül elődleges jelentéstartalomnak számító negatív állapotjelzés, sőt, pont az ellenkezőjére utal (ld. még: "Hülyék vagyunk, de élvezzük!"). Ennek az önmagát komolyan nem vevő közösségi hozzáállásnak az eredménye néhány, kizárólag a Társasághoz tartozó közösségre (amely közösség gyakorlatilag mind létszámát, mind jellegzetességét, mind belterjességét tekintve önálló szubkultúraként kezelhető) jellemző kommunikációs forma.
Ezen formák nagy része gyakran használt, az általánosan bevett és alkalmazott udvariassági formulákat felváltó kommunikációs minta. Némelyik rendelkezik irodalmi előzménnyel, némelyik ellenben a közösség saját - és sokszor a véletlennek köszönhető - alkotása. Találkozáskor és távozáskor például a megszokott "Jó napot!", "Sziasztok!", esetleg "Helló!", illetve "Viszontlátásra!" és "Sziasztok!" helyett sokan régies formákat ("Derűs hajnalt!", "Üdvözletem!", illetve "További szép napot!" "Üdv mindenkinek!"), tünde-nyelvű kifejezéseket ("Aiya!", illetve "Namarië!" - előbbire talán az "Üdv!", utóbbira az "Ég veled!" lenne a legjobb fordítás) használnak. Azon illetők, akik a fórumon az A Gyűrűk Urában szereplő Gandalf nevének valamely változatával regisztráltak, parodizált varázsmozdulatokkal köszöntik egymást, míg mások, ugyanezen illetők felbukkanásakor, a filmből vett "Gandalf, Gandalf! Tűzijáték!" mondatokkal köszöntik őket (a Gandalf nevű mágus mind a könyvben, mind a filmben elsősorban a tűz megbűvölésében jeleskedett, a békésebb népek pedig tudományának pusztán a tűzijátékokkal kapcsolatos részével találkoztak). Hasonló alapon használják a szintén tünde eredetű "Hannon le!" kifejezést a "Köszönöm!" helyett, illetve a "Boldog Születésnapot!" és hasonló jókívánságokat is gyakran quenya vagy sindarin formájukban alkalmazzák.
Jellegzetes kommunikációs mintázat még a különböző töltelékszavak használata főmondatrészek helyettesítésére, illetve újak alkotása a magyar nyelv bizonyos, eredetileg konkrét jelentéssel rendelkező szavaiból. A leggyakrabban használt ilyen szavak a "cucc", illetve a "tosz"; jellemző szövegkörnyezetükben a következőképp hangzanak:
"- Mi ez a tosz?" - ismeretlen rendeltetésű tárgy, esetleg élőlény vagy természeti jelenség funkciójára vagy lényegi mibenlétére való rákérdezés.
"- Hozd már ide azt a cuccot!" - felkérés valamely tárgynak a kérő személyhez történő szállítására, mely tárgy neve pillanatnyilag nem jutott a kérő eszébe.
Fenti alkalmazásuk mellett indulatszavakként is szokás használni őket; a "nagyon cucc" felkiáltás - bár hajmeresztően hangzik, és nem is túl gyakori - fokozott tetszésnyilvánítást, az egyszavas reakcióként alkalmazott "tosz" pedig belenyugvást, beleegyezést jelöl, illetveaz "erre nem tudok mit mondani" mondat rövidített verziójaként szolgál.
Nem tekinthető a szó szoros értelmében vett kommunikációs mintának az afrikai fürdőtánc, az úgynevezett "cucuje", de mind a Társaságra, mind Magyarország lakosságára nagy hatással szokott lenni. Empirikusan ugyan nem bizonyított, de egybehangzó közösségi vélemény szerint ez a tánc a jelenleg ismert leghatékonyabb esőcsináló módszer, ráadásul minél többen vesznek részt benne, annál erősebb a hatása. A legenda eredete egy gólyatáborba nyúlik vissza, melynek némely résztvevőin keresztül a tánc a Társaság berkeibe került, és azóta ahányszor valakik ezt a táncot járják, legfeljebb egy napon belül az adott területen hatalmas mennyiségű csapadék várható (az egyik legbizarrabb eset a 2004-es nyári tábor végén történt, amikor az egész országban általános napos, meleg időt a tábor utolsó napján cucujéző mintegy 150 ember egyhetes záporrá-zivatarrá változtatta - ténylegesen az egész országban).
Szót kell ejteni a közösségi kommunikáció egyik fontos alakítói csoportjáról, a Vimpár Gittegyletről. A szervezet megalakulásának pontos dátuma a múlt ködébe veszett - mindenesetre még a régi fórumon alakult meg, és a 2002. áprilisában beindult új fórumon már a Vimpár Gittegylet topicját nyitotta meg az adminisztrátor. A "vimpár" és a "vámpír" szó nem véletlenül hasonlít; a Gittegylet a vámpírok életének humoros, kicsit (ön)ironikus másolata a Társaságon belül. Körükben szintén kialakultak speciális köszöntési, illetve elköszönési formulák ("Boo!", mire a válasz "Boo back!", illetve "Jó vadászatot!", stb.), valamint igen jellegzetes még az új tagok beavatása is. Ezen szertartást ugyanis a vámpírregényekben leírt művelet mintájára nevezik beÖlelésnek - a regények leírása szerint ilyenkor a vámpír kiszívja a halandó összes vérét, majd megitat vele egy keveset a sajátjából, amitől a halandó meghal, majd síron túli, új életre kél. A vimpárok nagy része egy külső szemlélő számára egyszerű ölelésnek tűnő mozdulattal hajtja végre az Ölelést - a kanonizált szabályok értelmében ez is bőven elegendő.
Számos kicsiny klikk előfordul még a közösségen belül, melyeknek mind megvan az apróbb-nagyobb kommunikációs különlegessége, de ezek soha nem olyan természetűek, hogy nagyobb csoportban zajló kommunikációban használva gondot okozzanak. A problémákat sokkal többször generálja egyszerű figyelmetlenség, félreértés, vagy bizonyos fontos személyek utolérhetetlensége. Már-már közmondásossá vált az "MTT-s pontosság", mely szerint ha egy program okán az emberek délelőtt kilenckor találkoznának, és tízkor kezdődne a program, akkor az érkezők nagy része fél tíz után ér oda, tízkor még bőven szállingóznak az emberek, és fél tizenegy körül esik be a főszervező, hogy aztán tizenegy-fél tizenkettő körül megkezdjék a rendezvényt. Tapasztaltabb szervezők - mármint azok, akik törekednek a pontosságra - éppen ezért újabban legalább fél órával korábbi időpontra tűzik ki az előzetes találkozót, mint az alapvetően szükséges lenne - ez az ún. "MTT-s fél kilenc". Ilyen fegyelem mellett a különböző próbák és megbeszélések lebonyolítása idegileg erősen megterhelővé tud válni - ráadásul az átlagos MTT-snek megvan azon jó szokása, hogy nem szól előre, ha késik, vagy egyáltalán nem tud jönni. A mobiltelefon korában ez nem lenne túl nagy megterhelés, de szerencsés esetben legalább fel lehet hívni a renitens egyént, és rákérdezni, hogy mennyit várjon még rá a többi érintett. Nem egyszer lehetett már hallani olyan fogadkozásokat rendezőktől, szervezőktől, hogy "Ott forduljon fel az egész bagázs, soha többé nem szervezek nekik semmit, soha többé nem vállalok el semmit!", amikor néhány megbízhatatlan tag miatt egész előadások, műsorok kerültek veszélybe. A fogadkozások nagy részéről szerencsére mindenki hamar megfeledkezik - élen a fogadkozóval -, de hosszú távon a pontosság-, illetve megbízhatóság-probléma kezelést igényelne, ugyanis csekély mértékben, de kumulatívan destruálja a Társaság bizonyos, gócpontokban elhelyezkedő tagjainak hozzáállását. Sajnos nem egy ember hagyta már ott végleg a Társaságot és a közösséget egyaránt, mert sokadik alkalommal is tapasztalnia kellett, hogy nem számíthat se az egyes egyénekre, se a közösségre, mint kollektív személyre. Megnehezíti a fenti problémakör megoldását, hogy ez nem közösségi, hanem személyi szintű hozzáállás kérdése, csakhogy ebben a tekintetben is kumulatív, a közösségen belüli általános, alapvetően elnéző viszonyulás a kérdéshez pedig nem segíti elő az egyes személyek hozzáállásának megváltoztatását.
Nem annyira kommunikációs hiányosság, sokkal inkább közösségi problémaforrás a bevezetésben említett tény, miszerint a Társaság és a közösség tagsága nem teljesen azonos. Pont a nem hivatalos kommunikáció erősen meghatározó jellege miatt mindazok, akik ugyan nem tagjai a Társaságnak, de a közösségi élet alakításában aktív szerepet játszanak, gyakran visszás helyzetbe kerülnek. A különféle nagyszabású rendezvényeken a szervezők például általában kimondatlanul, de sokszor kimondva is számítanak "mindenkire", hivatalos tagokra és nem tagokra egyaránt, és kimondottan rossz néven képesek venni, ha valaki valós vagy hamis indokkal kibújik a munka alól. Arra hivatkozni pedig, hogy valaki nem tag, és ezért nem érzi szükségét, hogy segítsen, a legdurvább modortalanságnak számítana, és nem is szokott előfordulni.
A fenti eljárás alkalmazása még nem is okozna kimondottan súlyos problémát, ha nem járna együtt önmaga tükörképével, nevezetesen azon jelenséggel, amikor ezen közösségi tagoktól a Társaság megtagad valamit, a hivatalos tagsági viszony hiányára hivatkozva. Az egyik legjelentősebb ilyen tárgyú konfliktushelyzet a Társaság harmadik születésnapi ünnepségével kapcsolatban alakult ki, és részben az internetes fórumon, részben - vonzatai okán - személyes társalgások keretein belül zajlott le. A Társaság vezetőségének döntése szerint ugyanis a háromnapos rendezvényen kizárólag a Társaság tagjai vehettek részt, mellőzve viszont minden tagdíjjal vagy aktivitással kapcsolatos előfeltételt. A közösség egy része méltánytalannak érezte a rendezvény zártkörűvé tételét; hiba kizárni ebből mindazokat, hangoztatták, akik szociális szempontból igen erősen kötődnek a Társasághoz, csupán anyagi vagy egyéb megfontolásból nem tagjai annak. Érvként a fentebb írtakat is felhozták, mondván, ha a LEP-ensenki nem kérdezett a szervezéshez csatlakozóktól a tagságukról, akkor ez alkalommal sem illene ilyesmit tenni. Az ellenoldal azzal válaszolt, hogy ez a Társaság, a kulturális egyesület születésnapi rendezvénye lesz, így azok, akik nem tagok, nem érintettek az ügyben. Végül nem történt semmi változás, a nem tagok beletörődtek a helyzetbe, és a háromnapos program utózöngék nélkül, nyugodt légkörben zajlott.
A fentihez hasonló események mögött egy sokkal általánosabb probléma, egyfajta közösségen belüli szembenállás húzódik meg. Néhányan a Társaság régi tagjai közül rossz szemmel néznek bizonyos, elsősorban a 2004-es év vége felé érkezett, azóta pedig egyfajta csoportosulást alkotó embereket. Ők ugyanis azok, akik már nem elsősorban a kulturális egyesület céljai okán csatlakoztak a közösséghez, és nem is feltétlenül a régebbi tagokra jellemző "végre valahol megértenek"-érzés okán. Kedvelik Tolkient és műveit, és a korábbiak mellé még egy szociális közeget találtak a Társaságban, de semmi több. Ők állnak a legközelebb a közösségből az "átlagos"-nak mondható fiatalokhoz, bár még mindig jócskán kilógnak a nagyobb tömegekből. Bizonyos, némiképp rosszindulatú, de nem minden alapot nélkülöző sztereotípiák alapján ragadt rájuk a közösség kollektív nyelvhasználatában a "buli-szekció" elnevezés, ugyanis a nagyobb közösségi összejöveteleken ők azok, akik nem annyira csendes beszélgetéssel vagy vidám együttléttel töltik el az időt, hanem inkább különféle alkoholos italok fogyasztásával és ennek vonzataival. Az igazán régi tagok közül pedig ezt sokan a Társaság felhígulásának érzik; úgy látják, veszélybe kerültek a régi értékek, amelyekért annak idején a Társaság létrejött. Sajnálatos módon túláltalánosítják a helyzetet, és pusztán a legfeltűnőbb jelenségek alapján ítélnek a "buli-szekció"-ról; holott utóbbiak is igen sokat tettek és tesznek a társaságért, és egyetlen vétkük az, hogy a maguk módján keresik a szórakozást. Ez a frakciókra bomlás az, ami jelenleg a legnagyobb veszélyt jelenti a Társaságra, ráadásul rövidtávon is; már most megfigyelhető, hogy ezek az "ide nem illő"-nek tartott emberek szépen lassan kikopnak a közösségi életből, és inkább saját szűkebb körük szociális kapcsolatrendszerére helyezik a hangsúlyt.
Ez a problémakör a 2005-ös év közepére olyan súlyossá és áthatóvá vált, hogy az egész Társaság és közösség kénytelen volt elfogadni létezését, és többé nem menekülhettek előle a 2003-2004-es év rózsaszín, "örülünk egymásnak, nincs semmi baj"-hangulatába. Erőtlen próbálkozások kezdődtek az anomália okának és eredetének pontos behatárolására, valamint alternatív jövőképek felállítására. A Gondolatok Munkacsoport (GOMUNCS) több, nagy létszámú beszélgetést is szervezett, ahol a résztvevők segítségével próbáltak a kérdéskör végére járni - vajmi kevés sikerrel. Végül a dolog, mint a Társaság korábbi problémáinak nagy része, egyszerűen elsüllyedt; eltűnt a köztudatból, megszűntek foglalkozni vele, és jelenleg csak afféle állandóan ott levő, de nem túl intenzív viszketésként van jelen, amelyet azonban nagyon bonyolult lenne megvakarni, és egyelőre még nem éri meg a fáradságot. Ezen viselkedés az egyik legjellemzőbb tünete a Társaság egész kommunikációját jelenleg átható letargikus hangulatnak. Ez a hangulat nem a pillanatnyi kommunikációs helyzetekben, sokkal inkább a hosszabb távú mintázatokat vizsgálva, és azokat az egy-két évvel korábbiakkal összehasonlítva figyelhető meg. Részletesebben a befejezésben foglalom össze ennek okát és valószínű következményeit.

A Magyar Tolkien Társaság külső kommunikációja

Hivatalos kommunikáció

A Társaság saját szervezetén kívülre kizárólag hivatalos úton kommunikál. Ezt jelenleg a következő csatornákon végzi:
- hivatalos újságkiadványán, a Tolkien életművével és a Társasággal egyaránt foglalkozó Lassi Laurië n;
- a Tolkien HU internetes oldalán és fórumán;
- valamint rendezvényeivel kapcsolatban minden alkalommal eltérő mértékben a különböző médiumokon keresztül.
A Lassi Laurië első száma 2002 őszén jelent meg, és eleinte negyedéves rendszerességgel adta ki a Társaság. Azóta anyagi és logisztikai okokból ezt módosították évi két alkalomra, általában tavasszal és ősszel kerül ki egy-egy Lassi a nyomdából. Ebből a Társaság minden aktív tagjának ingyenesen jár egy példány - elviekben, gyakorlatilag ahhoz, hogy átvehesse, meg kell jelennie a Társaság valamelyik nagyobb rendezvényén. Itt ugyanis a "külsősök" számára is árusítják a Lassi t, a tagok pedig átvehetik a nekik járó példányt.
Az újság általában tartalmaz egy-három tudományos cikket, például Tolkien-szövegek filológiai elemzéseit, a Társaság fontosabb híreit, beszámolókat az eltelt időszak nagyobb rendezvényeiről (táborok, külföldi közönségtalálkozók, az évente megrendezett Tolkien-születésnap, stb.), valamint a tagok verseit, rajzait, novelláit és humoros írásait. A Lassi határfelületet jelent a belső és a külső kommunikáció között, ugyanis tagoknak és nem tagoknak egyaránt szól. Tájékoztatást nyújt azon tagok számára, akik csak korlátozott Internet-hozzáféréssel rendelkeznek, ugyanis az újságban megtalálják mind a lényeges információkat, mind az eltelt időszak kiemelkedő művészeti alkotásait, és tudomást szerezhetnek a nagyobb léptékű rendezvények eseményeiről. A külsősök számára pedig kedvcsinálóként szolgálhat, bemutat egy-egy kis szeletet a Társaság összes működési területéről, és ösztönzi az olvasókat a Társaság életéhez való csatlakozásra.
Az interneten zajló külső kommunikáció legjelentősebb része nem a fórumon, hanem magán a Tolkien HU weboldalon zajlik. A fórum sokkal inkább szól a tagoknak, mint a külsősöknek, elsősorban a Társaságon belül releváns információk gyűjtőhelye. A weboldal viszont pont fordítva, elsősorban kifelé irányuló kommunikációs csatornaként, illetve tárhelyként szolgál, és csak másodrangú célja a tagokkal való kommunikáció.
A weboldal első ránézésre igen bonyolult és kiterjedt szerkezetet mutat, melyből később csak a bonyolultság marad meg. Tolkiennal kapcsolatban mindössze egy részletes életrajz, főbb műveinek tartalmi ismertetője, valamint néhány kisebb anyag található; a Társaságról egy hosszabb bemutatkozás, útmutató a csatlakozáshoz, valamint fél tucat jegyzőkönyv; Tolkien világával kapcsolatban pedig rövidebb-hosszabb írások, tudományos segédanyagok. Az oldalon található anyag aránylag sok, ráadásul mind minőségi munka, de minden rovatban sok olyan hivatkozás található, amely tervbe vett feltöltések, jövőbeli tartalom helyére mutat.Ráadásul ezekből arányaiban több van, mint valóban elérhető anyagból, így az olvasónak olyan érzése támad, mintha egy hirtelenjében összebarkácsolt, még félig sem kész weboldalt böngészne - ami, valljuk be, nem vet jó fényt a Társaságra. A weboldal viszont jelenlegi állapotában is valóban tartalmas és informatív, sok olyasmi is elérhető rajta, ami máshol nehezen vagy egyáltalán nem található (csak külföldön megjelent Tolkien-művek részleteinek fordításai, összefüggő kronológia, stb.).
A külső kommunikáció harmadik, talán leglátványosabb csatornája majdnem minden esetben a Társaság valamelyik nagy rendezvényéhez kapcsolódik. A Társaság évente megrendezi a Tolkien Születésnapot, amely talán a legnagyobb ilyen témájú esemény az országban; tavaly aktív szerepet vállalt az A Gyűrűk Ura első angliai megjelenésének ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen, valamint a Nagy Könyv rendezvénysorozatban; stb. Az efféle események sokszor jelentős költségvonzattal járnak a Társaság számára, ebből következően igen fontos lehet a látogatók létszáma. Ilyenkor a Társaság, anyagi helyzetétől függően, szórólapokat és plakátokat nyomtat és terít szét az ország területén, igyekszik minél több, a témában akár csak érintőlegesen is érintett weboldalon elhelyezni a rendezvény hirdetését, valamint felveszi a kapcsolatot a különféle médiumokkal. Ha utóbbival szerencséje van, több rádió- és televízió-csatorna is lehetőséget ad az esemény beharangozására, illetve helyben is képviselteti magát riporterekkel, forgatócsoportokkal. Ha a Társaságnak valamelyik rádió vagy televízió felajánlja a szereplést, általában a mindenkori elnök és/vagy az aktuális rendezvény főszervezője nyilatkozik a stúdióban. A legutóbbi, 2006. január 8-i Tolkien Születésnapról előzőleg az RTL Klub, a Fix TV és a Cool TV is sugárzott kedvcsinálót, a műsorról pedig a Hír TV, az MTV 1-es csatornája és a Duna TV, a Népszabadság, a HVG és a Metro, valamint tucatnyi internetes portál is beszámolt.

Befejezés

A Magyar Tolkien Társaság szociális és kommunikációs szempontból jelenleg egy meglehetősen statikus állapotban van. A 2005-ös év nagy rádöbbenései, válságtanácskozásai a problémák valódi megoldása nélkül maradtak abba, és a Társaság jelenleg kivárásra játszik. 2005. november 5-én, a GOMUNCS szervezte első nagy beszélgetésen a jelenlevők több lehetséges jövőképet is felvázoltak a Társaság számára:
a) a munkacsoportokból kiindulva az azonos érdeklődésű emberek egyre inkább kicsiny, önálló közösségeket alkotnak, egy nagyon gyenge összetartó erő megmaradása mellett, ami legalább névlegesen lehetővé teszi a Társaság fennmaradását;
b) az emberek legnagyobb része szép lassan otthagyja a Társaságot, pusztán egy tíz-húszfős "kemény mag" marad meg, amely a tudományos munkára koncentrálva viszi tovább a Társaságot - sokkal kisebb nyilvános és látható aktivitás mellett;
c) a Társaság hosszan tartó vegetálásba süllyed, melyből néha ugyan felrázza egy nagyobb méretű esemény lebonyolítása, de az emberek mindennapi életében elveszti eddigi jelentőségét.
Fentiek mellett az is nyilvánvalóvá vált, hogy a közösségen belül eddig soha nem látott méreteket öltött a "klikkesedés", a kicsiny, zárt baráti csoportok létrejötte, és ezek lassú, csak féli szándékos kivonulása mind a Társaság, mind a közösség életéből. Ez a folyamat egyszerre jele és - többek között - okozója is a Társaság jelenlegi, széthulláshoz közelítő állapotának, egyfajta önmagába visszatérő kört létrehozva. Emellett a Társaság elvesztette az utánpótlási forrásait is; az A Gyűrűk Ura -filmek által került Tolkien mintegy három évre a köztudatba, és ennek volt köszönhető az a rengeteg új ember, akik paradox módon némiképp elő is segítették a Társaság szétesését. Több újonc pedig már nem érkezik, vagy legalábbis nem olyan ütemben, hogy a távozókat pótolhassa.
Bárhogy is alakuljon a sorsa, a Társaságnak néhány dologra mindenképpen figyelmet kell fordítania:
- használható, a döntésképességet nem befolyásoló bürokrácia kialakítása;
- mindenféle szervezés átláthatóvá tétele, a "megbízhatóság-probléma" egyéni és közösségi szinteken történő kezelése;
- a hivatalos tagság és az esetleg megmaradó "csupán" közösségi tagok közötti ellentétek feloldása.
A Társaság a problémák szőnyeg alá söprésével és a kivárással egyelőre a legjobb dolgot teszi, amire lehetősége van. Nem arról van szó, hogy halálra van ítélve, csupán némiképp meg kell tisztulnia, ki kell várnia, amíg a megfáradt tagok vagy végleg elhagyják, vagy valahonnan új erőt nyerve visszatérnek. Miután kialakult egy aránylag stabil létszám, amely már se lefelé, se felfelé nem mozdul el markánsan, a Társaság nekifoghat felmérni a megváltozott helyzetet létszám és lehetőségek szempontjából. Utána pedig a múlt hibáiból tanulva, de az új helyzethez alkalmazkodva alakulhat át, hogy végül egy hosszú élettartamú, stabil, hivatalos és közösségi szempontból egyaránt megfelelően funkcionáló kulturális egyesületté váljon.

Köszönetnyilvánítás

Köszönettel tartozom a Magyar Tolkien Társaság vezetőségének, amiért hozzájárultak, hogy szakdolgozatomat a Társaság kommunikációjáról és szervezeti felépítéséről írhassam; a Tolkien HU szerkesztőségének, amiért engedélyezték az oldalon található Tolkien-életrajz felhasználását; valamint a Magyar Tolkien Társaság teljes tagságának és a hozzá tartozó közösség minden tagjának, amiért anyagot biztosítottak ezen dolgozathoz.

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

Kategória:: MTT , Közösség

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Vissza a tetejére

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security