Évszakok

Ha eljő a tavasz első éjszakája,
Cuiviénen ezüstláng-ragyogású vizeinél
Tágra nyíló szemmel egymásra ébredünk,
S egymást bűvöljük sóhaj-dalú álomba.

Ha bíbor fényt hoz a nyár első hajnala,
Ossiriand káprázat-homályú sátora alatt
Kézenfogva sétálunk szűk ösvényeken,
S egymást szorítjuk ölelő karjainkba.

Ha gyümülcsöt érlel az őszi délután,
Eriador arany-zizegésű mezei felett
Vad búcsúcsókban forr össze szomjas ajkunk,
S egymást siratjuk, vágyva szebb napok után.

Ha eljő az utolsó téli alkonyat,
Lórien mozdulatlanságba dermedt erdejében
Testünkből ezüst pára száll a hold felé,
Míg egymás mellett alszunk tört avar alatt.

Oisin (Sághi Csaba)