Gimnáziumban még magyar szakos voltam, de nagyon jó volt a matektanárunk is. Tanultunk esztétikát, művészettörténetet, érdekelt a dramaturgia, sok mindenbe belekóstoltam és láttam azoknak a hátrányait is. Nem volt olyan humán tárgy, amely konkrétan vonzott volna, ezért gimnázium után kicsit földhözragadtabb pályára térve, egy banki ügyintézői tanfolyamot végeztem el és ezen a területen helyezkedtem el. Érdekesnek találtam a munka informatikai részét, hamar megtetszett, ezért mentem a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola informatika karára.
Hogy lépett be az életedbe a tánc?
Óvoda után sporttagozatba kerültem, ahol egyesületek időnként válogatásokat tartottak. Így kerültem a Honvéd szertorna szakosztályába, ahol négy évig sportoltam, de aztán otthagytam, mert kisiskolásként az edző túl szigorúnak tűnt és a tánc jobban kezdett érdekelni. Ekkor mentem a balettintézetbe, de 15 évesen túl alacsony voltam még, ezért kitettek onnan. Ott maradtam viszont gimnáziumban. Tánc után ex-tornászként artistaiskolával próbálkoztam: 3-4 évig a Magyar Cirkusz és Varieté növendéke voltam, dolgoztam is a cirkuszban, emiatt késtem le gimnázium után a felvételit. A csoportunkban azonban túl sok volt a konfliktus a tagok közötti különbségek és a klikkesedés miatt, ezért fel is bomlott a csoport.
Mindez megerősíti mindazt, amit az MTT-ben is sokan mondtak már Rólad: igencsak maximalista vagy. Te annak tartod magadat?
Maximalistának? Igen. Szerencsémre nagyszínházakban szerepelhettem és nagy nevek keze alatt is dolgozhattam, ezek az élmények és az ott látott hozzáállás is csak erősíttette ezt. Ezért is próbáltam (főleg régebben) mindig egy kicsit jobbhoz noszogatni az embereket, bár ez sokszor rossz. A lényeg az, hogy jól érezzük magunkat munka közben, élvezzük az alkotás folyamatát. Most már többnyire csak akkor tör ki belőlem a kritikus, ha egy produkció közös, szórakoztató megteremtése helyett valami színvonalasat csinálnak, ami nem az.
A másik jellemvonás, ami eszünkbe juthat Rólad az MTT-s tapasztalataink kapcsán, hogy bevállalós típus vagy.
A bevállalás számomra mindig a kisebbik gond volt. A sportolók, de főleg az artisták egyfolytában ugratták egymást. A közösségi élet beszélgetős és lelkizős része volt mindig a problémásabb számomra, de az MTT-ben ez kicsit oldódott.
Hogyan ismerted meg Tolkient és világát?
A Gyűrűk Ura első magyar kiadása, a "zöld", mindig is ott volt a könyvespolcunkon, de csak a gimnázium végén, érettségire készülve olvastam el.
Mi az, ami megfogott benne?
Az tetszett leginkább, hogy ha valaki elszánta magát valamire, akkor végig is csinálta, a maga értékrendje szerint. Racionálisabb, átláthatóbb, őszintébb világ. Többnyire nem takargatják egymás elől a céljaikat, ezek egyszerű célok és kevés a kavarás. Talán ettől igazán mese.
Az MTT hogyan lett része az életednek?
Örültem neki, hogy végre voltak valakik, akikkel beszélgetni lehetett erről a világról. A társaság első évében ez érdekelt, közben megbarátkoztam az emberekkel. Ezalatt Tolkien iránti rajongás fokozatosan háttérbe került, egyre fontosabbak lettek az emberek. Mégis sajnálom, hogy az újak többnyire már csak a társaságért jönnek. Örülök viszont, hogy a kreatív munka beindult: a Synithos, a táncosok, korábban a kórus, és a képzőművészet. Talán ezek a csoportok most a tábor után még inkább felerősödnek. Sajnos ezen a téren is úgy tűnik, a legtöbb csontot lerágtuk már Tolkienről; a Synithos ezért is akart tőlünk elszakadni, (amit ettől még hülye ötletnek tartok.) de talán Tolkiennél már sokkal több dolog tartja össze a társaságot.
Milyen feladatok vonzottak az MTT-ben és most miket vállalsz el szívesen?
A kreatív és ismeretterjesztő tevékenységek találtak eddig meg. Inkább az "ott vagyunk és csináljuk" - típusú feladatokat szeretem, amit aztán addig csinálok, míg össze nem esek. Feladat-centrikus vagyok, a tisztségek sajnos nem vonzanak.
Milyen a személyes viszonyod a tagsággal?
Nem vagyok olyan "morc" ember, mint amilyennek látnak. Zavar, hogy jó páran tartanak tőlem, de sajnos nincs nagyon erőm ezen érdemben változtatnom, túl lusta vagyok. Aki veszi a fáradságot és odajön hozzám, azzal általában egész jó kapcsolatot tudok kialakítani, néha barátságot.
Sikeresnek ítéled meg az idei tábort?
Talán jól sikerült. A társaság kezdett szétbomlani. Már a tavalyi táborban kitűnt: nagyon erősek a klikkek, emiatt volt az idén random csapatbeosztás, és a párok is a véletlen miatt kerültek többnyire külön csapatba. A fő cél most az volt, hogy tényleg jól érezzük magunkat és egy kicsit újra egymásra találjunk. Utólag derül ki, ezt elértük-e. Ebben persze van egy kis önzés is, hiszen a szervezők jó része egyik klikknek sem részei. Hogy ezért a célért milyen mértékben áldoztuk föl a Professzort és valóban föláldoztuk-e, azt az egyes táborozók szubjektíven, a saját univerzumukból elmesélik. Szerintem nem lett rossz tábor, de ezt Nektek kell eldöntenetek.
Hogyan látod az MTT jövőjét?
Ha az Egyesületnek sikerül megújulnia, lesz jövője. Szerintem egy szűkebb körnek lenne feladata a tudományos munka, akik, vagy akikhez kapcsolódva lehetne az ismeretterjesztést végezni. Ezek mellett fontos lenne a kreatív tevékenységeket támogatni. Ha ez a lustaság marad továbbra is, akkor jó esetben évente lesz egy Tolkien Születésnap és egy tábor. Hogy mint Közösség, mi lesz vele, majd a nyári tábor után kiderül. Az a legnagyobb baj, hogy a tábornak még mindig túl nagy hatása van a közösségre és nem fordítva. Az embereknek kéne hatással lennie a táborra, ezért túl nagy a tétje ennek a programnak. A közeljövőben talán sok minden ki fog derülni.
Szívből reméljük, hogy a megújulás jön el és ebben mindenki kiveszi a részét!
Gandalf
