'A Delicate Sound Of Thunder'


Fqqdk "Foq-e Riyanoq", született nevén Simon Csaba Péter. Nagy örömömre szolgált, hogy interjút készíthettem egy ilyen csodálatos emberrel. Egy őszi délután, kávé és finom cigaretták mellett üldögélve beszélgettünk.

- Amikor először láttam a nicknevedet a Fórumon, nem tudtam hová tenni. Honnan származik, mi a története? - Ezt a kérdést már sokan feltették nekem. a válasz hosszú és unalmas legyen, vagy rövid és unalmas? (nevet)
- Hosszú, és unalmas! - válaszolom szintén nevetve.

Felcsillannak előttem kissé rothadó fogai. Szépek. Beleszürcsöl a kávéjába, mielőtt választ adna.

- Nos. 2000 nyarán a miskolci MÁV Igazgatóság Távközlő-üzemében dolgoztam. Körülbelül annyi munka volt, mint a jelenlegi munkahelyemen, így gyakorta internetezéssel töltöttem a időt - mosolyodik el -, és hamar szembesültem azzal a problémával, hogy nincs email-címem, ami több fórumon a regisztráció alapfeltétele volt.

Beleszív cigarettájába, mélyre tüdőzi a füstöt, kifújja - akárha Gandalfot látnám a Gyűrűk Ura filmben, amint épp kis füsthajót fúj ki.

- Sajnos a beceneveim már foglaltak voltak a freemailnél, így az fqqdk nicket regisztráltam be, sejtve, hogy ekkora hülyeséget senki nem választ nicknévnek. Az fqqdk egyébként egy közismert win98 serialból van, a teljeset nem osztanám meg a nagyközönséggel, mivel nem akarok senkit illegális szoftverhasználatra buzdítani.
- Amúgy - kicsit más téma - hogyan kerültél később ebbe a társaságba? Mi vonzott ide?
- A lehetőség, hogy megismerkedhetek olyan versekkel, költeményekkel foglalkozó fiatalokkal, akik az online publikáció, és kritika mellett élőben is találkoznak egymással, kifejezetten abból a célból, hogy verseket értelmezzenek, kritizáljanak.
- És teljesült ez a vágyad?
- Erre egy erőteljes is-is választ tudnék adni. Egyrészt részem volt egészen kellemes ilyen találkákban, másrészt az is igaz, hogy ilyen jellegű összejövetelekre lényegében időtlen idők óta nem került sor.

A Magyar Tolkien Társaság Verses Csoportja már megszületése pillanatában halott volt. Gyakorlatilag semmi produktívat nem állítottak elő. Megcélzom Csabát egy provokatív kérdéssel, ironikus mosollyal arcomon, hogy érezze, nem gondolom komolyan:

- Érezted már úgy, hogy ennek te is oka lehetsz?
- Természetesen. Úgy vélem, hogy kevesen tudják feldolgozni azt a tényt, hogy az igazán jó versek nem kommunikátumok, és hogy az értelmezés annyira szubjektív heurisztikák használatát feltételezi, hogy nem lehetséges tudományosan megközelíteni a szövegértelmezés problémáját. Ezt belátva az is egyértelmű - vigyorog, sejtetve, hogy egyáltalán nem egyértelmű az, amiről beszél -, hogy a normális ember vagy teljesen lemond a csoportos szövegértelmezésről, és a szövegekről folytatott diskurzusról, vagy pedig "elzárja magát" azok elől, akik még nem ébredtek rá ezekre a tényekre.
- És... - kezdeném, de félbeszakít.
- És hogy a kérdésedre választ adjak - folytatja magabiztosan -, ebben a kérdésben hibásnak tartom magamat is. Nehéz bevarrott szeműnek lenni manapság.

Kicsiny hang a nagy csöndben - ez vagyok én ez után a félelmetes kinyilatkoztatás után.

- Ha már versek... mi az őszinte véleményed Tolkienról, Tolkien verseiről, prózáiról, az egész életműről?

Elmosolyodik. Mosolyog, és hallgat, és ebből a mosolyból megértem, hogy inkább ne tegyem fel neki azokat a kérdéseket, amiket Tolkiennel kapcsolatban szerettem volna.
Rágyújtok egy új cigarettára, és más témára terelem a szót.

- Gondolom, egy verses találkozó kapcsán ismerkedtél itt össze emberekkel. Jól sejtem?
- Így van. A 2004. januári verses talin ismerkedtem meg többek között Szofival, Ratzkhával, Dodieeval, későbbi barátnőmmel, Nimashilinnel, és veled is.
- Milyen volt? - kérdezem profánul, belekortyolva a kávémba, és kimeredve az ablakon túli ködös, szomorú, esős őszi tájra, úgy téve, mint aki nem emlékszik, milyen volt.
- A találkozó? Emlékezetes. Például emlékszem, hogy a találkozó jelentős része művészet-definiálási problémák boncolgatását tette ki, főleg meztelencsiga alkotásaival kapcsolatban.

Meztelencsiga egy akkor gyakran publikáló amatőr költő volt a tolkien.hu Fórumok Versek topicjában. Szókimondó, helyenként trágár, és dadaista jelleget öltő költeményei sok-sok vitát gerjesztettek a Társaságban. Azóta a legtöbben belátták, hogy amit ő csinál, igenis művészet.
Csaba tovább beszél:

- Akkoriban épp egy közös kötet kiadását próbálta Szofi elintézni, a címe "Olthatatlan Láng" lett volna, utalva ezzel a Tolkien-féle teremtésmítoszra. Szofi felolvasta mecsi azóta klasszikussá vált versét, a "Pompejj fényesen villog" címűt, majd teátrálisan összegyűrte a papírt, beletette a galacsint egy hamusba, és felgyújtotta. Később nem nagyon sikerült eloltani, valaki be is szólt, hogy "olthatatlan láng", na ez például azt hiszem egy baromi jó poén volt.

Nevetünk. Ránéz órájára, szemöldökével jelzi, hogy fogytán az időnk. Sietve rátérek a végsőnek szánt kérdésemre.

- Utolsó kérdésként - mivel tudom, sietsz - egy egészen komplex témakörben kérdeznék: milyen a viszonyod az MTT-vel? Mit gondolsz az elnökség és a tagság viszonyáról?
- Nem vagyok az MTT-vel semmilyen viszonyban. Nem vagyok tag, csak néha eljárok talikra (lényegesen kevesebbre mostanában, mint mondjuk két éve). Az elnökség és a tagság viszonya, amennyire én látom, teljesen harmonikus. Az elnökség hülyének nézi a tagokat, a tagság utálja az elnökséget, azt hiszem, ez így is van rendjén egy ilyen fiatal szervezetnél.
- Azt hiszem, egyetértek. Köszönöm az interjút, Csaba!
- Én köszönöm.

Felállunk, kezet fogunk, majd kikísérem a kapuhoz. Alakja hamar belevész a készülődő ködös alkonyi homályba.

Jacopo Belbo