Óda Középföldéhez

E világon élek, de máshová vágyom,
Inkább lennék föld, a jéghideg vízágyon.
Vagy lennék Yavanna egy zöldellő fája,
Manwe sasa, vagy Orome paripája.
Lennék huncut folyó, mely a hegyeken át halad,
Vagy Doriathban kőoszlopként tartanám a láthatatlan falat.
Inkább lennék sors, mely a féltündékre szabatott,
Hogy nekik rövid, avagy hosszú élet adatott.
Én lennék talán Númenornak szigete:
Amit a víz, s a gonosz árulás nyelt le.
Lennék még Feanor végzetes köve,
Erendil hajója, vagy Elendil végzete.
Én lennék a hobbitoknak szívbéli gyöngyszeme:
Zöldellő rétjeimmel, dombjaimmal lennék a Megye.
Lennék még a jövőben, a nagy hullám talán,
Amely zuborogva pusztít, s tör át a Világ falán.
Még lennék én Orthanc fekete kőpalotája,
Vagy Fangornban egy ent dús lombszakálla.
De én lennék talán az utolsó nyugatra tartó csónak,
Meglátnám, amiért a tündék üdvözülnek, az emberek meg érte holtak.
De inkább állnék felhőként Ilúvatar elé,
Arra kérném őt, hagy váljak vele eggyé.
Utána vele uralkodok, s a trónusa leszek,
Akkor föntről hallgatnám, mit mesél Középfölde, s a róla szóló történetek.
/2006. szeptember 1. N Galad On Rose/


[/b]