Holnemvolt: Sudár Balázs (I. HELYEZETT)
Részlet: J.R.R. Tolkien: Beleriand regéi (Középfölde története, III. rész) c. művéből (J.R.R. Tolkien: The lays of Beleriand, Ballantine Books, New York, 1994.)

MAGYAR:

(ii). EGY ALLITERATÍV EARENDEL-ÉNEK TÖREDÉKE

[...]

Lám! a vad gyűlölet, tüzek vörös lángja
ölelé Gondolint s dicsősége gondba hullt,
kecses tornyait és karcsú tetőit
egy szálig földre dönté, friss szökőkútjai
nem hangzának többé Gwareth hegyfokán 5
s fehérre vésett falai hamuba fulladtanak.
De Helsingek ura Wade halálra szánt szívvel
Túr a halandó ember ki sok háborút átélt
a kínból, pusztulásból kivezetett bátran
asszonyt s kisdedeket, kesergő leányokat,
sebtől gyenge férfit gyötört népből 10
a városból föld alatt vájt titkos folyosón,
s Tumladinon átvitte őket hegyek tövébe,
havas őrként álló csúcsok csipkézett hátú gyűrűjébe
a völgy északi végébe. Ott ösvényt vágtak rég:
Cristhornt, Sasok Hasadékát hegyek élő kövébe 15
a hegyek meredélyei közt. Még többet is mondanak
énekek és legendák és ősrégi hagyomány
e vigasztalan útról míg vándorolt a nép;
amint Gondolin hontalanjai Melko hadai mellett
eltűntek a völgy felett s nyomuk veszett a hegyekben, 20
amint Glorfindel az arany hajú a Sasok Hasadékában
a Balroggal megvívott s elestek mindketten:
egyik teste élő tűz, tűhegyes szikláról
a másik kanyargó villám koromfeketén hullt alá
a végtelen mélybe melyet Thornsir vágott. 25
A harminc éhen-szomjan hidegben telt hónapról,
a vándorlásról Sirionhoz hol járvány s veszedelem
tizedelte őket; az Árnyas Tavakról
s a Fűzfák Földjéről; s mikor fájdalmuk
visszhangzott az istenek végtelen termeiben 30
szótlan Valinorban s az Elveszett Szigetek ...;
minderről mások régi mondákban
s mesékben szóltak, de én tovább mondom
mint tették le szenvedésük s nagy szükségük terhét
Fűzfák Földjén hosszú fű ölén. 35
Ott lágy volt a nap ... lenge a szellő
és suttogó a szél, ott szendergő kutak
és varázslatos harmat


JEGYZETEK.

25 A következő sorok:

hol kövön sistergő patak Sasok vízfolyása
fut a sziklás

de a második ki lett húzva, az első pedig befejezetlen maradt.
31 A sor második fele eredetileg s az Elveszett Szigetek felett volt, ahol a kihúzott felett helyett beírt szót nem tudom értelmezni.
36 A sor második fele eredetileg és lenge a szellő volt, de az és ki lett húzva, és egy szóra kicserélve, ami valószínűleg aztán .


KOMMENTÁR.

A Túr névalakhoz lásd II. 148, 260.
A Gondolin bukása meséjében, Cristhorn, a Sasok szurdoka Gondolintól délre volt a Körülvevő Hegyekben, és a titkos alagút dél felé vezetett a városból (II. 167-168, stb.); de e töredék 14. sorából látszik, hogy az útvonal északra helyezése már megjelenik a legendában. A 26-27 sorok ( A harminc éhen-szomjan hidegben telt hónapról, / a vándorlásról Sirionhoz[i]) egészen a Gondolin bukásáig nyúlik vissza, amelyben a menekültek "egy évet, vagy még többet" vándoroltak a pusztaságban (ld. II. 195, 214).
A 7. sor első megfogalmazásának olvasata (bár nem lett kihúzva, de a margón szerepel mellette a [i]Túr a halandó ember ki sok háborút látott ):

De Helsingek ura Wade halálra szánt szívvel

figyelemre méltó. Közvetlenül a nagyon korai óangol versből, a Widsith -ből van átvéve, ahol a sor így hangzik: Wada Haelsingum vagyis Wada [weold] Haelsingum , "Wada ki uralta a Haelsingeket". Elcsodálkozhatunk, miért is jelenik meg itt Wade titokzatos alakja Tuor helyén, és valóban, nem tudom megmagyarázni: de bármi is az oka, Wade és Tuor asszociációja nem véletlen.

[...]

A legérdekesebb azonban az, hogy Speght, Chaucer művére tett utalásaiban (1598) ezt írja:

Átugrottam azonban Wade és hajója, a Guingelot történetét csakúgy, mint rajta tett különös kalandjaiét, mert hosszúak és meseszerűek.

A hasonlóság Guingelot és Wingelot között megdöbbentő; ha azonban összevetjük a tényeket, hogy a Wingelot Earendel hajója volt*, Earendel pedig Tuor fia, akit viszont egyértelműen kapcsolatba hozhatunk a tengerrel, és hogy itt a 'Haelsingek törzséből való Wade' Tuor helyén szerepel, a véletlent egyértelműen kizárhatjuk. Wingelot szinte ugyanolyan biztosan Wade hajójából, a Guingelot -ból ered, mint Earendel az óangol alakból (mely utóbbi tényt apám határozottan állított, II. 309).

* Melyen "mesés kalandokat" élt át. Feltételezhető, hogy volt némi összefüggés Earendel nagy földkörüli utazása, és Wade Walter Map XII. századi angol író által leírt útjai között, aki elmondja, miként jutott el Gado (vagyis Wade) hajóján az Indiai-óceán legtávolabbi vidékeire.



ENGLISH:

(ii). FRAGMENT OF AN ALLITERATIVE LAY OF EARENDEL

[...]

Lo! the flame of fire and fierce hatred
engulfed Gondolin and its glory fell,
its tapering towers and its tall rooftops
were laid all low, and its leaping fountains
made no music more on the mount of Gwareth 5
and its whitehewn walls were whispering ash.
But Wade of the Helsings wearyhearted
Túr the earthborn was tried in battle
from the wrack and ruin a remnant led
women and children and wailing maidens
and wounded men of the withered folk 10
down the path unproven that pierced the hillside,
neath Tumladin he led them to the leaguer of hills
that rose up rugged as ranged pinnacles
to the north of the vale. There the narrow way
of Cristhorn was cloven the Cleft of Eagles, 15
through the midmost mountains. And more is told
in lays and in legend and lore of others
of that weary way of the wandering folk;
how the waifs of Gondolin outwitted Melko,
vanished o'er the vale and vanquished the hills, 20
how Glorfindel the golden in the gap of the Eagles
battled with the Balrog and both were slain:
one like flash of fire, from fangéd rock,
one like bolted thunder black was smitten
to the dreadful deep digged by Thornsir. 25
Of the thirst and hunger of the thirty moons,
when they sought for Sirion and were sore bestead
by plague and peril; of the Pools of Twilight
and Land of Willows; when their lamentation
was heard in the halls where the high Gods sate 30
veiled in Valinor ... the Vanished Isles;
all this have others in ancient stories
and songs unfolded, but say I further
how their lot was lightened, how they laid them down
in long grasses of the Land of Willows. 35
There sun was softer ... the sweet breezes
and whispering winds, there wells of slumber
and the dew enchanted


NOTES

25 The next lines are

where stone-voicéd that stream of Eagles
runs o'er the rocky

but the second of these is stuck out and the first left without continuation.
31 The second half-line was written in the Vanished Isles , but in was struck out and replaced by a word I cannot interpret.
36 The second half-line was written and the sweet breezes, but and was struck out and replaced by some other word, possibly then .


COMMENTARY

For the form Túr see II. 148, 260.
In the tale of The fall of Gondolin Cristhorn, the Ealges' Cleft, was in the Encircling Mountains south of Gondolin, and the secret tunnel led southwards from the city (II. 167-168, etc.); but from line 14 of this fragment it is seen that the change to the north had already entered the legend.
Lines 26-7 ( The thirty moons when they sought for Sirion ) go back to The fall of Gondolin , where it is said that the fugitives wandered 'a year or more' in the wastes (see II. 195, 214).
The reading of line 7 as first written (it was not struck out, but Túr the earthborn was tried in battle was added in the margins:

But Wade of the Helsings wearyhearted

is remarkable. It is taken directly from the very early Old English poem Widsith , where occurs the line Wada Haelsingum sc. Wada [weold] Haelsingum , 'Wada ruled the Haelsingas'. One may well wonder why the mysterious figure of Wade should appear here in Tuor's place, and indeed I cannot explain it: but whatever the reason, the association of Wade with Tuor is not casual.

[...]

Most interesting, however, is the fact that in Speght's annotations to Chaucer (1598) he said:

Concerning Wade and his bote Guingelot , as also his strange exploits in the same, because the matter is long and fabulous, I passed it over.

The likeness of Guingelot to Wingelot is sufficiently striking; but when we place together the facts that Wingelot was Eärendel's ship*, that Eärendel was Tuor's son, that Tuor was peculiarly associated with the sea, and that here 'Wade of the Helsings' stands in the place of Tuor, coincidence is ruled out. Wingelot was derived from Wade's boat Guingelot as certainly, I think, as was Eärendel from the Old English figure (this latter being a fact expressly stated by my father, II. 309).

* In which he undertook "fabulous exploits". It is conceivable that there was some connection between Eärendel's great world-girdling voyage and the travels of Wade as described by the twelfth-century English writer Walter Map, who tells how Gado (sc. Wade) journeyed to the furthest Indies.


Vonatjegy: Medzibrodszky Alexandra
J.R.R. Tolkien: Középfölde Története, 3. kötet, 'Énekek Beleriandról' (J.R.R. Tolkien: History of Middle Earth, Volume 3, 'Lays of Beleriand')


MAGYAR:


II. BELEG

Hosszú éveken át egyedül, hegy mélyén lakozott,
ő a vadak vadásza, ki megvet sokféléket, Embert
Orkot, Tündét egyaránt, míg oldalán a kitaszított népség,
mind kegyetlen s merész természetben,
köré gyűlének, hogy majdan messzire kóborolának
rettegést víve ellenség s a régmúlt cimborák szívébe.
Mert Túrin lelke gyűlölettel telt volt,
s barát Thingol népéből nem bírt rálelni, mikorta
taposta lábuk ugyanazon ösvényt erdőnek sűrűjében sem.
Ekkor Belegre, a bátorra Doriath határában bukkantak
s ádáz küzdelem kezdődött - majd midőn kevesen voltak kik támogaták,
s az ellen nagy volt számban, hát elfogták, megkötözék, s elhurcolák
várván míg a kapitány vissza nem tér a táborba távoztával a napnak.
Távol eme csatától, Ork csapásra
virradatkor Túrint vitte a végzete,
amint azok sietének vissza a Vas Hegyekbe,
zsákjaikban zsákmányolt javakkal Embereknek.
Ám Túrinhoz eljutott hamar a híre, hogy Thingol egy híve
egy szilfához szorosan odakötözve - így szedte lábait sietve
s nagy volt az ámulata a rideg látvány láttán
hogy ott Beleg a bátor, bajtárs hajdan a harcban
ki zord berkek bölcsességére oktatta,
s a példás pengeforgatásba beavatta, s hogy
hogyan hajlítaná az íjakat, s nyíl hegyét hegyezni mint kéne,
midőn kart kartba öltve vérüket ontották a harc mezején.
Túrin szívéből gyorsan elszállt hát a gyűlölet
s elrendelé eloldozását a vadásznak, Belegnek.
- Utazz hát utadon tovább szabadon! De, barátként
ha még Húrin fiát Túrint annak tartod, kérlek
ne szóljon szád arról, mit szemeid láttak, hogy Túrint hol találtad,
a kitaszítottak közt, kiket kerül Tünde és Ember
s kikbe Thingol urai készségesen mártanák kardjukat.
Ne áruld el bizalmamat s becsületed!
Ekkor Beleg, az Erősíjú keblére ölelte Túrint,
nem gondolt a lakomával és Orgof ostoba halálával,
hanem illette ajkával barátját, majd beszélt vigasztalón:
- Ugyan! mit az imént közöltél, lakat a számon, köztünk marad
legyél bár törvényen kívüli vagy tapadjon becsület nevedhez,
jövének boldog avagy bús idők, testvére maradsz Belegnek.
De mégis fáj a szívem, hogy naphosszat forgatod fegyvered s
szövetséges Tünde társak vérét ontja a vadonban kezed.
Hát így megcsappant volna az Ork csőcselék vagy mind
Tündék rosszakarói gyáván kushadnak rejtekhelyeiken,
hogy harcos ember malmozni kényszerül házában szüntelen?
Mióta, hogy Tündék ellenségei emberekkel cimborálnak?
Hová lett hűséged mely hajdan hozzánk húzott?
- Légyen az fegyveres Ork, vagy fák Tündéje,
elismerést vagy együttérzést semmi eme földön én tőlem nem lát,
Beleg, az Erősíjú. Ez, egyedül ezek itt
ez a csapat, kikre, mint igaz bajtársakra tekintek, családom ők bajban
s magános sorsban – ellenségünk az egész világ.
- Hát akkor engedd, hogy Beleg s íja hozzátok csatlakozzék
s hogy esküdjék társnak sötétség sarjai mellé,
had enyhítsük a bánatot, s játszuk ki a sorsot.
Vitézségünk még le nem igázva, s él még a dicsőség is,
melyet pagonyok agg avarjában gázolva vívtünk ki.


ENGLISH:

II. BELEG.

Long time alone he lived in the hills
a hunter of beast and hater of Men,
or Orcs, or Elves, till outcast folk
there one by one, wild and reckless
around him rallied; and roaming far
they were feared by both foe and friend of old.
For hot with hate was the heart of Turin,
nor a friend found him such folk of Thingol
as he wandering met in the wood's fastness.
There Beleg the brave on the borders of Doriath
they found and fought -- and few were with him --
and o'erborne by numbers they bound him at last,
till their captain came to their camp at eve.
Afar from that fight his fate that day
had taken Turin on the trail of the Orcs,
as they hastened home to the Hills of Iron
with the loot laden of the lands of Men.
Then soon was him said that a servant of Thingol
they had tied to a tree -- and Turin coming
stared astonied on the stern visage
of Beleg the brave his brother in arms,
of whom he learned the lore of leaping blades,
and of bended bow and barbed shaft,
and the wild woodland's wisdom secret,
when they blent in battle the blood of their wounds.
Then Turin's heart was turned from hate,
and he bade unbind Beleg the huntsman.
'Now fare thou free! But, of friendship aught
if thy heart yet holds for Hurin's son,
never tell thou tale that Turin thou sawst
an outlaw unloved from Elves and Men,
whom Thingol's thanes yet thirst to slay.
Betray not my trust or thy troth of yore! '
Then Beleg of the bow embraced him there --
he had not fared to the feast or the fall of Orgof --
there kissed him kindly comfort speaking:
'Lo! nought know I of the news thou tellest;
but outlawed or honoured thou ever shalt be
the brother of Beleg, come bliss come woe!
Yet little me likes that thy leaping sword
the life should drink of the leaguered Elves.
Are the grim Glamhoth then grown so few,
or the foes of Faerie feeble-hearted,
that warlike Men have no work to do?
Shall the foes of Faerie be friends of Men?
Betrayest thou thy troth whom we trusted of yore? '
'Nor of armed Orc, nor [of] Elf of the wood,
nor of any on earth have I honour or love,
Beleg the bowman. This band alone
I count as comrades, my kindred in woe
and friendless fate -- our foes the world.
''Let the bow of Beleg to your band be joined;
and swearing death to the sons of darkness
let us suage our sorrow and the smart of fate!
Our valour is not vanquished, nor vain the glory
that once we did win in the woods of old.'