Tenczer Zsófia: Törpnóta a babónak (I. helyezett)
Messze földről útra kelünk,
Útitársat kereshetünk.
Hol vagy Bilbo, Bilbo Baggins?
Babó velünk, megyünk, megyünk,
Kincset, hegyet kell bevennünk.
Hol vagy Bilbo, Bilbo Baggins?
A manókat leöldössük,
Sasok hátát megülhetjük.
Hol vagy Bilbo, Bilbo Baggins?
Beorn házában pihenhetünk,
A Setéterdőbe mehetünk.
Hol vagy Bilbo, Bilbo Baggins?
Pókok elől menekülünk,
S Tündérkirály markába esünk.
Hol vagy Bilbo, Bilbo Baggins?
Esgarothban ismerkedünk,
Utána a Hegynek megyünk.
Hol vagy Bilbo, Bilbo Baggins?
Smaugot kell onnan elűznünk,
Majd tündérek, s Bard felett győznünk.
Hol vagy Bilbo, Bilbo Baggins?
Wargokkal kell öldökölnünk,
Jó társakat eltemetnünk.
Hol vagy Bilbo, Bilbo Baggins?
Békét kell hát teremtenünk,
Mert így jót nem remélhetünk.
Hol vagy Bilbo, Bilbo Baggins?
Sikerült már megpihennünk,
Rád is leltünk, vén csibészünk!
Megvagy Bilbo, Bilbo Baggins!
Tenczer Zsófia: Arwen Dala
Hegyek, völgyek dúnadánja
Tudom, nem várok rád hiába.
Mert árnyékból a fény kiszáll,
S koronás lesz Aragorn király.
A Kettétört Kard újra ép,
Várja gazdája intő jelét.
Mert tündék és törpök várnak
Áldást adni Númenor fiának.
Suhan a nyíl, csattog a kard,
S győzedelmed szívből akard
Mert csak így győzheted
Mordort s a sötét felleget.
De nekem szívem nehéz,
Ha győzöl vaj hova mész?
Nem kétséges, király leszel,
S szép asszonyt veszel majd el.
Embereknek leányát,
Nagy királyok utódját,
S engem elfelejtesz.
Ó, hova is megyek én
Bánatomban, melyre nincsen ír?
Hajóm elment; Szürkerév kiürült,
S az én szívemre bánat fátyla vetült.
Itt maradtam magamban,
Az Utolsó Meghitt Otthonban,
S egyedül vagyok e tágas honban.
Hallod-e messzi táj tündék énekét?
Hallod-e dúnadán Arwen üzenetét?
Szeretlek én tiszta szívemből,
De szívemre betegség árnya térül.
Félek, én már nem leszek,
Mire kitisztulnak a fellegek.
Celebrían s Elrond leánya,
Esticsillag tündöklő pompája,
Arwen vagyok, voltam
S szerelmed a holtam!
Kontó Sándor: Gyűrű-veszte ballada
Végső remény, Morannon,
Gonosz Szem arra lásson,
Saját vesztébe szálljon.
Rohan, Gondor: jóbarát,
Felkészité jó hadát.
Halld emberek sóhaját!
Órjás kapu csikordult,
Hősök vére kicsordult,
Orkok kardja kicsorbult.
Hordozója az Egynek
A Terhet elvetette,
Tűz Hegye eltemette.
Gyűrűk Ura, átkozott,
Gonosz lelke kárhozott,
Tűzes szeme távozott.
Földnek vére kiontott,
Roppant torony leomlott,
Órjás kapu beomlott.
Mint a szél terjedt híre,
Romba dőlt Mordor szíve;
Fut, ha bír, minden híve.
Ádáz szörnyek pusztulnak,
Vagy föld mélyén megbújnak,
Emberhadak elvonulnak.
Ím, a Király visszatért,
Most Cormallen mezején
Győztesen ünnepel épp.
Szerzői hozzászólás:
A kilenc versszak a Kilencet, a versszakok három sora a Hármat, a sorok hét szótagja a Hetet, a mű egésze pedig az Egy Gyűrűt jelképezi. Tehát ha a mű maga az Egy Gyűrű, akkor a térbeli és időbeli szaggatottsága a Gyűrű hatalmának széttöredezését, vesztét jelenti.
Lukács György: Minas Tirith
Pirkad a hajnal,
Harsan a kürt,
Mindolluin fölé,
A nap már kiült.
Csörren a fegyver,
Kell fel a nép,
Hétszinten hét őr
Áll ki és véd.
Fehér falak,
roppant kapuk:
Óriások rakták-e,
Valaki tudja-e?
Jöjj fel vándor,
A palota vár,
A trónon már ott ül a király,
Az úton meg ne állj!
Reggel a vár fehér-arany,
De éjszaka vált,
S ezüstre hág.
Ilyenkor a város,
Ragyog, s ég,
Mint ahogy dicső
Fiaiban a büszkeség.
Pillantása friss remény,
De alapja kemény,
És megdönteni ork kevés.
Mert körbe veszi uralom,
Anórien északon,
Fehér-hegység nyugaton.
Az Andúin keleten,
Pelenor meg délen.
Körül veszik ők Anort,
De nem ők védik meg Gondort.
Az már az ősi vér dolga,
És azé ki nem lesz rabszolga!
Lukács György: Középfölde
Volt egyszer egy másik világ,
Szép is, jó is takaros;
Ez a dal most szóljon arról,
Hogyan éltek régen ott.
Először is kiemelném Gondort,
Rohant, Északot,
Itt őrködtek éorl fiak,
Dúnadánok északon.
Kelet volt a rhúniaké,
Széles pengés hatalom;
Komor, erős gazemberek,
Kiket megrontott a "Hatalom".
Messze dél már rég Haradé,
Kik megültek múmakot,
Nem tréfálok, ha azt mondom:
Vadak, mint a farkasok!
De ott van még a fekete föld,
Mordor, melyen egy az úr.
Orkok lakják, meg csúfabbak is,
Minden szavuk durva, s rút.
Beszélik, hogy van a megye,
Dimbes-dombos zöld füves.
Hobbit lakok, s ezernyi zöld
Teszi széppé földjüket.
Korok óta más uralja,
Halljuk akkor ezt is itt.
A nép-strófa következik,
Fülelj vándor, ki lakott itt!
Elsőszülött tünde urak,
Kiknek szeme, mint a sas:
Szépek bölcsek, de idősek is,
Minden művük színarany.
Hős adánok, kik őrködnek,
Arcuk komor akarat.
De életüknek határa van,
Egy emberöltős, s vége van!
Dicső törpök, kő urafik,
Kik szántják a sziklákat;
Megmunkálják, ami kemény,
S szorgalmasak, mint a méh.
Orkok, trollok, uruk-haiok,
Mind közül a legvadabb,
Ocsmány minden alkotásuk,
Tartományuk iszonyat!
Ent öregek, Ent asszonyok,
Számuk kisebb, mint erejük,
Moha fedi szakállukat,
Fangorn még az erdejük.
Hobbit urak, kicsi népség,
A sör élteti dalukat;
Földet, kertet megművelnek,
Ha törik, s ha szakad!
Irodalmi pályázatok - Vers, 16 év alatti kategória
Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28
Kategória::
MTT
, Rendezvények, Tolkien születésnapok, Kreatív alkotások, Versek, Pályázati alkotások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
