Galadriel naplója- avagy egy rendkívüli névadó

Másodkor, év
Ötödik havának haramadik hete


Mivel még az ágyat nyomom- vagyis nem nyomnám, ha kedves párom végre hagyna felkelni, így Celeborn intéz egy csomó ügyet. A minap azzal jött, hogy egy fiatal pár szeretné megtartani a kicsijük névadóját, és hogy erre kérik az időpontot. Kerestem egyet gyorsan, Celeborn elment, hogy átadja az üzenetet, majd visszajött, nagy merengve. Na, ez már semmi jót nem jósolt jelen, igencsak feszült állapotomban. Ugyanis halálra idegesít, hogy semmit nem csinálhatok. Szóval Celeborn beállított, épp, amikor legalább csak egy kicsit ki akartam lógni,Noredhel segítségével, majd rám emelve csodálatosan szép tekintetét, ezt a kérdést tette fel:
-Kedvesem, annak idején még a bátyád mesélte, hogy neked egy kicsit később volt a névadód, és elég fura módon zajlott. Elmesélnéd?
-El én, feltéve, ha végre megengeded, hogy kimenjek a lugasba. És nem akarsz mindenáron ölben kivinni.
Nagy kínkeservesen beleegyezett-, naná, én vagyok az erősebb!!!!- így megkapta, amit akart.

-Tudjátok, annak idején szegény anyám nem nagyon tudta eldönteni, hogy mi is legyen az anyai nevem. Ő ugyan kezdettől fogva kitalált egyet, de a rokonság oly mértékben beleszövegelt a dolgába, hogy végül rám hagyta, hogy atláljam ki én, mit is akarok nevemül. Ki is találtam- azt amit ő. Na ebből is patália lett, merthogy miért nem más, merthogy ki mit adott volna nekem, és miért, stb. Végül eluntam a dolgot, közöltem, hogy már jóval túl vagyok a felnőttkor határán, hadd legyen már meg a névadó, meg hagy én tudjam már, mit akarok.

-Gondolom, erre csend lett.
-Igen, bár némi morgás még hallatszott. De ez nem izgatott, hanem elballagtam Melkorhoz, egy szép meghívóval, hogy jönne-e tanúnak. Szegény nagyon meglepődött, de elvállalta. Persze ebből is botrány lett. Feanor úgy üvöltözött velem, hogy csak úgy zengett a ház, meg Valinor is:

-Idefigyelj már, más miért nem jó tanúnak, mint ez a feket maskara? Meg különben is, miért jó neked a Valákon lógnod, ahelyett, hogy valami értelmeset csinálnál???
-Mi neked az értelmes? Az , hogy beálljak hozzád a fújtatóhoz? Vagy menjek bányászni? Vagy hímezgessek naphosszat? Na tudod mit, ebből én nem kérek. És a Valákkal azért vagyok, mert rengeteget tanulok tőlük, és különben is, ahhoz, hogy mit csinálok, semmi közöd! Meg nem is érdekel, hogy tetszik-e vagy sem!!!!!
-TEEEEE!! Hát én kitépem a hajadat!!! Normálatlan kis….
-Feanor, ezt nagyon sürgősen hagyd abba!-szólt rá Finrod. A húgom felnőtt, azt csinál, oda megy, és akkor, amikor ő akar.
-Látszik… elkényezetett kis fruska, akinek fogalma sincs a valóságról… na én megyek.
-megbolondult ez?-néztem testvéremre.
--Nem tudom… lehet, hogy az nem tetszik neki, hogy nem azt a nevet a választod, amit ő ajánlott.. na meg nem azt az utat..
-Nem érdekel…
-Jól van, de vigyázz vele… én sajnos nem vagyok mindig veled, hogy megvédjelek…

-Jó kis előzmények…-sóhajtott fel a párom.
-A folytatás se sokkal különb. Felvirradt a nagy nap, ami azzal kezdődött, hogy mivel éjjel nagyon sokáig voltam fenn, elaludtam, Melkor meg csengetett. Amikor ajtót nyitottam, akkor vettem észre, hogy talán nem a legmegfelelőbb ruhában vagyok: zöld maszk az arcomon, iszappakolás a hajamon, és törülköző rajtam. Szegény Vala halálra rémült:
-Ung.. ung…
-Te, itt nincs béka.
-Te vagy az, Nerwenke? Azt hittem már, hogy.. szóval valami, na mindegy, nem lényeg.
-Gyere be, mindjárt töltök teát.
-Jó, de előbb öltözz fel, mert ha így meglát valaki, míg azt hiszi, én csináltam veled valamit.
-Melkor, Feanor mostanában nagyon kiakasztó hangulatában van.. épp most kezdi megfejteni a teremtés titkait…
-Ez mit takar?
-Nem tudom, de valami megint az agyára ment.
-Semmi baj, csak öltözz már fel, mert épp ott jön.

Elmenetem, felöltöztem. Amikor kész lettem, belépett Yavanna, utána Feanor, utánuk meg még jó páran, így az egész családom.
-Jön Feanor, menj gyorsan a szobámba, és majd jövök, és majd..szóval kerüld Feanort! –tuszkoltam be az ajtón a meglepődött valát.

-Aha….
Kimentem hoztam a teát, tejmerőkanállal meregetve:
-Te Nerwenke, ha öntenéd, gyorsabb lenne.
-NERWEN!!- hallatszott Feanor hangja, mire úgy megijedtem, hogy a teát, és még egy jó adag ételt beleborítottam Melkor ölébe, és elkezdtem tisztogatni, amit az épp benyitó Finrod legnagyobb döbbenetére. Ő gyorsan átlátta helyzetet, épp nekikészült egy tisztító varázslatnak, amikor nagy vigyorogva belépett Feanor. Finrod döbbent arcát, az én megmerevedett pozíciómat, valamint Melkor arckifejezést látva olyan arcot vágott, mint aki lát valamit, de nem tudja eldönteni, hogy ami másnak jó, az neki nem káros-e? Hogy elejét vegyem a szövegelésnek, sürgősen kituszkoltam Feanort, és közben hangosan kiabáltam:
-Az ételt borult bel az ölébe, azt tisztogattam!!
-Aha..én is ezt mondanám….
-De tényleg hugi, mi volt ez?-jött ki Finrod, majd amikor ránéztem, ennyit mondott.
-Aha. Értem.
-Mit?
-Nem mindegy, Feanor? –ezzel elviharzott. Sajnos én nem tudtam tovább foglakozni Melkorral, így sajnálatos módon rászabadult Feanor. Amire visszatértem, épp lelkesen magyarázta a legújabb világ-és orkkeletkezési elméletét, szegény Melkor meg csak hallgatta, hallgatta. Az előadásnak az vetett véget, hogy hoztam egy nagy adag teát, és közöltem, hogy sürgősen indulnunk kellett az ünnepélyre.

Jómagam Melkor mellé ültem, így senki nem fért hozzá. Csak azt nem tudtam néha, hogy most nevet, vagy fuldoklik, vagy épp neki si hisztériás rohama kezd lenni, amit abszolúte nem csodáltam volna. Az ünnepély amúgy rendben zajlott, bár Melkor elég furcsa arcot vágott, amikor tőle is és tőlem is megkérdezték, hogy ellen mondunk-e a Voidnak. (Akkor nem értettem, miért, aztán nem is olyan soká tökéletesen képbe jöttem.) Az már csak hab volt a tortán, hogy a zsebpalantírja megszólalt a szentélyben. Akkor azt hittem, a séfje kereste, de azóta rájöttem, hogy nagy valószínűséggel nem.

A legszebb az volt, amikor az ünnepség után neki kellett vigyáznia rám, hogy el ne bódorogjak. Anyám megmagyarázta neki, hogy erre ám nagyon hajlamos vagyok, és ne engedjen sehova. Nem is engedett, sőt, megígérte, hogy kiporol, ha nem bírok magammal.

Ekkor már a végső fásultság állapotába kezdett jutni, velem együtt. Amikor hazamentünk, valahogy megpróbáltam rendbe hozni megviselt idegeit, de ez nem sikerült maradéktalanul, így elnézést kérve hazament. De a hazamenetele sem volt sima. Mikor épp nagy tisztelettudóan köszönt el , Yavanna a következőképp szólt::
-Olyan jó, hogy te lettél a tanú.. így legalább meg van oldva, ki lesz, aki levezeti Nerwenke esküvőjét.
Mindketten (Melkor meg én) olyan rémült arcot vágtunk, mintha arról lett volna szó, hogy Melkornak ott és akkor, és azonnal feleségül kell vennie engem. Ő meg kint levegő után kapkodva csak annyit mondott, hogy nem is tudta, hogy neki lyen kötelességei is lesznek ezután, mire én sürgősen megmagyaráztam, hogy én erről nem tudtam, és persze hogy nem kell neki ilyesmit csinálni, sőt, még férjhez adni sem.
-De azért, ha Feanor nagyon feleségül akar venni, akkor csak mondd neki, hogy én leszek a tanúd. Garantált lesz a hatás….
-és bevált, amit mondott?
-Be hát. Igaz, összesen nyolcszor kellett alkalmaznom.
-Csak nem mind a nyolcan? Te jó Iluvatar…- sóhajtott fel Celeborn., majd így folytatta:
-Tudod, drágám, nem igazán értettem sokszor, miért is érzel együtt Melkorral, és azt gondoltam, hogy én soha, de soha nem fogok ilyen érzéseket táplálni iránta.
-És?
-Tévedtem. Most ez is bekövetkezett.