Mint említttem, arra ébredtem, hogy Glorfindel ül az ágyam mellett. Az első gondolatom az volt, hogy elájulok, a második meg az, hogy a szerencsétlenre valószínűleg már párszor ráhoztam a frászt, nem kéne újra. És mindezek után gondoltam csak arra, hogy köszönni is kéne.
-Jó reggelt!
-Jó napot inkább! -mosolyodott el.
Ekkor beugrott, hogyha most már nem reggel van, akkor...akkor mikor is vagyunk most? Hát Frodó vajon hogy van?
Kimondatlan kérdésemre így felelt:
-Frodó barátunk már egy órája felkelt. Gondolom, te is ezt tennéd.
-Nos igen. De hanyadika is van?
-Négy nap telt el, amióta idehoztunk titeket, egyikőtöket rosszabb állapotban, mint a másikat. Nekiugrani a nazgúltőrnek...csatangolni mezítláb..
- Kedves Glorfindel- fordultam feléje- elhiheted, hogy nem önszántamból csatangoltam ebben a hidegben egy szál aligvalamiben, hanem mert nem volt más.
-Hát, alaposan fel is fáztál.
-Tudok róla, sajnos.

Glorfindel egy darabig nézett mosolyogva, majd egy fülke felé intett.
-Ha meg kívánsz fürdeni, ott megteheted.
Nem kellett kétszer mondania. Utána határtalan jó érzés volt egy jó, meleg, nem össze-vissza lógó ruhába öltözni, bár Glorfindel mosolyogva csóválta a fejét, hogy igazán nem érti, miért is jobb nekem a férfiruha, mint a női, azonkívül, hogy kényelmesebb. Inkább nem szóltam semmit.

Kis idő múlva bejött Elrond is. Miután köszöntöttük egymást, megkérdezte, hogy vagyok-e olyan állapotban, hogy egy komoly beszélgetést lefolytassunk. Eléggé megrémültem, hogy miről is lesz szó.
-Aragorn azt mondta, hogy amikor a lidércek rátok támadtak, mondtál egy nevet, ami a nazguloknak éppúgy nem tetszett, sőt, mint Elbereth neve. És láttam a nyakadban egy különös formájú ékszert is.
Egy pillanatig gondolkodtam, hogy miről is lehet szó, aztán hirtelen leesett.
-Jézus nevét mondtam, és ez az ő jele. Aztán bevágott még valami: Iluvatar fia, aki be fog lépni a történelembe. A két tünde úgy nézett rám,mintha legalábbis magát Mandost, vagy Ulmot hallaná.[

Néminemű filozófiai és teológiai diskurzus következett a Hetedkor és a Harmadkor világ- és istenfelfogásáról, majd Elrond úr Glorfindelre bízott.
-Nos, én se hittem volna soha, hogy egy Hetedkorból idecsöppent hölgyet fogok őrizni- nevetett Glorfindel.
-Megpróbálom, hogy ne legyek a terhedre- válaszoltam fanyarul.
-Vagyis ismered magadat... Jó előjel! De ha van valami kívánságod, szívesen teljesítem.
- Körül szeretnék nézni itt, persze, csak ha lehetséges.
-Mire vagy kíváncsi?
-Mindenre, amire csak lehet.
-Nők...-mormogta a tünde.

Először a teraszra vitt ki. A lélegzetem is elállt a gyönyörű táj láttán. Ahogy álldogáltam, hirtelen, nagy örömmel rámrontottak a hobbitok, és Trufa első kérdése ez volt:
-Namarie, sütsz nekünk sütit????
-Ha Elrond úr megengedi, igen.
-És milyet sütsz??- néztek nagy szemmel.
-Amilyet tudok......
-Nme tudsz mindenfélét?- szörnyedtek el.
-Hát fejből garantáltan nem.
-Van szakácskönyvünk, és minden alapalanyagunk- szólt közbe Glorfindel, kínomat tovább növelendő.
-De nagyon finomat süssél ám Frodó úrnak!-kért Samu.
-Megpróbálok. De hol van ő? -jutottam végre szóhoz Frodó ügyében.
-Ott jön, ott jön a Gyűrűk Ura! - lelkekendezett Trufa. Szavainak hatása leírhatatlan volt. Glorfindel ösztönösen a kardjához kapott, minden tünde kimeredt, majd a végre előballagó Gandalf tett rendet, megmagyarázva Trufának, hogy miért is beszél hülyeségeket.
Mi Glorfindellel csak egymásra néztünk.
-Nos, ezt nálunk úgy mondanánk, hogy Trufa erősen keveri a szezont a fazonnal...-sóhajtottam fel.
-Remélem, lesz, aki kiokosítja a félszerzeteket- mondta Glorfindel.
-Mindannyiónk érdekében ezt remélem én is.
-Meg ahogy látom, azt is reméled, hogy nem te leszel az.
-Nos, igen.
-Mert te türelmes vagy, de ha valami hatalmas butaság hallatán elveszted a türelmedet..

Elnevettem magam.
-Látom, sikerült bemutatkoznom.
-Ezt nem mondanám. Csak tudod, az a kis korkülönbség az én javamra sokat segít.. na meg az is, hogy tudok olvasni a mások gondolataiban.Mi az, meg se lepődsz?.
-Nem én. Inkább arra gondoltam, hogy jó is lesz... mármintha kérdésed van a Hetedkorral kapcsolatban.
-Most te olvastál a gondolataimban.
-Nem én. Csak az kis filozófia az én javamra..
-??
-Tudod, aki sok szöveget olvas, az előfordul, hogy ki tudja következetetni, mit is akar a másik. Nektek persze ez megy olvasás nélkül is...- mosolyogtam fanyarul.
Ekkor már a palota többi részén sétáltunk, és Glorfindel, legnagyobb örömömre bevitt a könyvtárba. Nos, láttam már pár csodás könyvtárat, de ilyet még sohasem... és meglepetésemre Glorfindel egymás után adta kezembe a féltetebbnél féletteb kötetetket. vagy jó két-három órai böngészés után sajnos közölte, hogy most már ideje lenne visszamennem pihenni, merthogy holnap tanács. Úgy néztem rá, mint a szomjanhaló, ha elveszik előle a vizet.
-Ne ijedj meg, visszajöhetsz még... de azért is küldelek, mert lakoma is lesz ma még, és nem bánnám, ha nem esné össze.

Így tehát először pihenni mentem, majd lakomára, ami előtt Glorfindel beállított hozzám egy öltözet határozottan női ruhával, és közölte, hogy megtisztelném, és mindenkinek nagy örömet szereznék, ha hajlandó lennék ezt fölvenni. Látta rajtam, hogy tetszik a ruha, és hogy tovább növelje kedvemet, elém tett egy szépen faragott ládikát, majd megkért, hogy nyissam ki. Azt hittem, hanyatt esem. A láda ugyanis tele volt szebbnél szebb drágakövekkel díszített ékszerekkel, és nyugodtan felvehettem azt, amelyiket akartam. Tehát nagy örömmel öltöztem, és közben azon gondolkodtam, hogy manapság az emberek miért is nem tudnak ilyen szép ruhákat tervezni...

Az ebédlőben szégyenszemre mi ballagtunk be utoljára Glorfindellel, de legnagyobb örömömre Legolas és Gimli mellé ültettek.Velük nagyon jól elbeszélgettem, de azt észrevettem, hogy Boromir furcsán figyel a szeme sarkából, és tekintete a fesztelenségem láttán néha erőteljes nemtetszést fejezett ki. Na- gondoltam magamban- ez szép lesz... bizonyára a gondori hölgyek khm.. tartózkodóbbak, de én nem leszek az.. már csak azért is, mert érdekelnek a tündék, meg sok minden...

Nem ecsetelem a részleteket, csak egy epizódot említek. Először is Gimli leverte a szemüvegem, amit elég kínos lett volna megkeresnem, így hát ő látott neki, de nagy ügybuzgalmában egész egszerűen beesett az asztal alá, magával rántva engem is. (Szerencsére a szemüveg egyben maradt).Viszont én két számmal laposabb lettem, mivel amikor felfedezte, egész egyszerűen keresztülmászott rajtam, és hajszálon múlott, hogy nem ereszettem meg valami olyan trágárságot, ami a jó szakállas édesanyját emlegeti, amikor két lábbal a hasamba térdelt. Gandalf, hogy rajtam segítsen, egész egyszerűen kirepítette Gimlit, aki Glorfindel ölében landolt, felborítva őt is. Így tehát édeshármasban fetrengtünk az asztal alatt. Épp ki akartam kecmeregni, amikor samunak eszébe jutott, hogy hátha tudok valamit, amit ő nem - vagyishogy veszély van. Ennek örömére berántotta Frodót az asztal alá, egyenesen rám. Feladtam. Hanyatt feküdtem, és vártam, hogy szépen kimasírozzon a díszes társaság az asztal alól.Bevált. Glorfindel kisegített, de ahogy ránéztem, komolyan elgondolkodtam, melyikünk is lehet viharvertebb állapotban.

Elrond úr intett, és visszakísértek a szobámba.
-Látod, Glorfindel- fordultam kísérőm felé- na ezért jó a férfiruha. Gondold el, ha a szoknya a fejemre borult volna.
Glorfindel elnevette magát. Én se bírtam magammal, tehát mindketten az asztalra borulva nevettünk, majd, amikor valamennyire észre tért, eltávozott. Este nagy meglepetésel tért vissza: két pakli franciakártyát hozott, Völgyzugoly legjobb kézművesei által megfestve.
Döbbenten néztem rá.
-Tudod, meséltél arról, hogy idős rokonoddal szoktál játszani. Ne haragudj, de akkor belenéztem a gondolataidba, és megcsináltattam ezt a két paklit. megtanítasz engem is játszani?
Hát lehetett ilyen kérésenk ellenállni? Persze, hogy nem. Különösen, hogy Elrond úr is csatlakozott hozzánk két parti erejéig, és Glorfindelre már csak azért is nem lehetett haragudni, mert a játék szüneteiben rengeteg mindent mesélt, és tünde-énekeket énekelt. Gondolom, senki nem csodálkozik azon, hogy éjjel két óra körül távozott, de akkor is csak azért, mert eszébe jutott, hogy holnap bizony tanácskozás lesz....
(folyt. köv., ha szeretnétek)