E jeles napon itt, a sok ismerős és jóbarát
Elhozta nevetését, dalát s kezében poharát,
Köszönteni, ki adott oly sok vidám napot,
S szomorút is, mely szerencsére megadatott.
Mondhattál bölcset, nevettetőt vagy éppen megkapót,
Ahogy szeretnéd vagy épp tudod szőni a szót.
Kerestél bölcsességet, kincset vagy távoli lángot,
Ajtónk előtt az út, vitte ki merre vágyott:
Lábbal tapodni ösvényt, utat, keresni másikat,
Két lábbal e földön járni, vezetni vagy követni másokat,
S ha fáradtál vagy fáradtam én, mert a fürgeláb idő inal,
Otthon várt a család, meleg tűz, étel és ital.
Nézd hát, jobbról és balról cimborák, kezükben pohár,
Mely csordultig, éppúgy mint szívünk már.
Mondjuk együtt, kezünk emelje poharát, itt az óra,
Emlékezzünk mesére, szóra - szálljon köszöntésünk:
A professzorra!
(Blahota Attila: A Professzorra)