Sárkányölő Bard

Élt egy íjász Girion leszármazottja
Neve Bard volt természete mogorva.
Esgarothban élt ő a hosszú tavon,
Munkáját elvégezte ő minden napon

Jósolt ő árvizet, halpusztulást,
De nem valósult meg csak tán holta után
Az emberek néha dühösek voltak.
Bard! Gondolj valami jobbat!

S, egyik éjjel fényt láttak az emberek,
Azt hitték, hogy Hegymély Királya aranyban
Hempereg.
De nem, mert jött Szmóg az öldöklő,
Kipusztította Völgyvárost, Erebort ő.

S, mihelyt Bard észrevette, hogy Szmóg jő,
Nyomban riasztotta az őrséget, s íját előkapván lőtt.
Erre tüstént riadót fújtak,
A házak meg sorba gyúltak.

Oltották, oltották a tüzet rendesen,
Az íjászok pedig lőttek hevesen
Midőn Szmóg újra lecsapott,
Az egész város lángrakapott.

Hiába lőtték ezer és ezer nyíllal,
A sárkány elviselte semmi kínnal.
Égett a város az emberek vízbe hulltak,
A harcosok íjukat ejtvén a vízbe ugrottak.

Bard ott maradt szilárdan és keményen,
S egy nyílvessző maradt minden reménye.
Feszítené íját, de nini itt egy rigó!
Bilbótól való üzenettel így szól:

Várj csak várj!-szólt a madárka.
Holdfényben célozz a sárkány gyenge hasára!
Bard elképedve jött rá, hogy érti rigónak nyelvét
Mert a rigó megtalálta Völgyváros emberét.

S, midőn Bard megértette rigónak szavát,
Holdfényben megtalálta a sárkány gyenge
Pontját.
Mikor eljött a pillanat,
A nyíl Szmóg szívébe szaladt.

A sárkány ordított és odaveszett
S, a nagy Szmóg a városra esett.
Bard is ott volt, siratták de hiába,
Mert előmászott a vízből nem oly vidáman.

Nincs oda Bard! -kiáltotta.
Sokan ordították: Visszatért Völgyváros ura!
Éljen, éljen, Sárkányölő Bard,
Ki íjak mestere, sárkányok pusztítója!

Azután Bard Völgyváros ura lett,
S, ő vezette az Öt Sereg Csatájába az embereket
Nagy király volt ő mindig bölcsen döntő,
Bard volt a neve íjász és Sárkányölő.