- Az utolsó tünde dala
Láttam hajdan az éjszakát,
Mikor még nem voltak csillagok.
Láttam a hajnalt, új csodát:
Először felkelő napot.
Láttam a rejtett dolgokat,
Régi királyok titkait,
És láttam a szívnek kedveset
Örökre elpusztulni mind.
Hallottam verset, éneket,
Szépségről szóló szavakat.
Láttam a táncost és a fényt,
Hangom a láttán elakadt.
Hittem, hogy örök, ami szép,
Hittem, hogy sosem múlik el.
Hittem, hogy nincs oly messzeség,
Ahonnan visszhang nem felel.
Nap-túl-nyugatra tűnt hazám
Ezernyi megfáradt fia.
Ködszürke tenger harmatán
Nincs többé visszaút soha.
Elúsznak mind, magas hajók,
Követve fantom-Szilmarilt,
Mandos hajléka várja ott
Szürkerév kárhozottjait.
Nincs visszaút többé soha
Ködszürke tenger harmatán.
Nem táncol többé pázsiton,
Aranyerdőben tündelány.
Elfelejtik az éjszakát,
Mikor még nem voltak csillagok.
ĺgy pusztul minden, és magány
Emészt el, hogyha maradok.
Budapest - Fót, 2008. 06. 02. 16:55:09
