Dol Guldur fenyegetése

 

 

 

 

 

A tábori programokat sokéves hagyományainknak megfelelően egy keretjáték fogja össze, amelynek során a résztvevők idén a Harmadkorban, a vadonföldi Vásárfalván érezhetik magukat.

 

A táborozók idén a bakacsinerdei tündék, az éothéod emberek, a Suhatag-vidéki emberek és a nősziromföldi sztúrok népeit képviselik.

Elképzelhető, hogy a tábor utolsó pár napjában jelen lesz a külföldi Tolkien Társaságok néhány tagja is, ez esetben ők külön csapatot alkotnak majd.

 

 

 

 

 

Vadonföld (Rhovanion) különös és vad vidék. Számtalan nép lakta és lakja most is: a népes északlakók kései leszármazottai, bevándorló arisztokrácia által uralt erdőtündék, szétszóródott törp nemzetségek, matriarchátusban élő folyóparti félszerzet-családok, és sok különös, elfeledett nevű és múltú lény. A nyugati hegyekből fosztogató ork hordák törtek be területére, keletről vad népek vezettek hadjáratokat ellene, északon sárkányok perzselték fel, délről véres háborúk és politikai befolyás árnyéka vetült rá, lakosságát éhínség és járvány ritkította az évszázadok során. Örök mozgás, változás, hősies és aljas küzdelmek, a történelem sokarcú viharai jellemezték.

A Harmadkor ezredik esztendeje után nem sokkal borult titokzatos Homály hatalmas és sűrű erdejére, melyet azóta csak Bakacsinerdőként emlegetnek. Déli részén, egy sziklás dombon magas erődítmény épült, melyről félelmetes történeteket mesélnek. Dol Guldur a neve. Egy sötét praktikákat űző varázsló, a Feketemágus lakta, s messze elkerülte minden jóságos teremtmény. Az erdő megtelt rosszindulattal, a környékbeli állatok vad szörnyetegekké lettek, s a tündék és emberek rettegve kerülték el sötét tornya árnyékát. A Bakacsinerdő mégsem néptelenedett el: lakói visszahúzódóak és gyanakvóak lettek, de egy részük sikeresen vészelte át a különböző veszedelmeket. Segítségükre volt egy ugyancsak sok titokkal körülvett erdei varázsló, akit Barna Radagastnak neveztek el, s aki a Bakacsinerdő és az Anduin, a Vadon Nagy folyója között lakott valahol. Azt beszélik, hogy érti az állatok nyelvét, s azok gyakran kémkednek neki a világ dolgairól.

A Feketemágust korábban Szürke Gandalfnak sikerül elűznie, és ezzel egy kicsit megkönnyebbülhettek a környékbeli népek, immáron több száz éve tart az "Éber Béke" korszaka. Noha a Ködhegység orkjainak fenyegetése ott lebeg a vidék fölött, és Dol Guldur praktikáinak emléke is kísért, az északi emberek három nagy törzse (az éothéodok, az erdőnép és a Suhatag-vidéki emberek) és az Anduin közelében lakó sztúrok (nősziromföldi félszerzet-törzs) népe ezalatt viszonylagos nyugalomban élhetett. Településeik erősen egymásra vannak utalva, egymáshoz hasonló nyelvet beszélnek és így élénk kereskedelem alakult ki közöttük, amibe bekapcsolódnak a környékbeli két büszke tünde királyság (Lothlórien és a Bakacsinerdei Erdőtünde Birodalom) lakói is.
Ebben fontos szerepet játszik minden évben a Nagyvásár, melyet egy erdőszéli kis faluban, Vásárfalván tartanak meg, s mely egyben egyedüli találkozási lehetősége a legkülönbözőbb kultúráknak is.

 

 

 

 

 

A soron következő lesz kereken a 400. Nagyvásár, ezért azt beszélik, a szokásosnál is különlegesebb esemény lesz. A vadonföldi népek minden eddiginél nagyobb kíváncsisággal készülnek rá, s a vidéket szokatlan várakozás üli meg.

 

Nem sejtik még, hogy idén különös szólamok vegyülnek majd a vásári muzsikába, a színes lámpások fénye megkopik, és egy ismeretlen Homályról kezd el suttogni az Erdő...

 

 

De soha ne feledd: Olykor a legkisebbek kezében van a Világ Sorsa!

 

 

 

 

 A táborról bővebb információt itt olvashatsz:

 

 

ÉS végezetül egy kis videó ízelítőnek: