TÚL FÉNYEKEN

Túl fényeken, túl életen-halálon,
S a vonatfütty-szaggatta magányos éjszakán
Alszik a lány, s rőt hold-bűvölte álom
Indái kúsznak fel két combján s derekán

Fonódva hűvös paplan-ízű csókba
Egy távoli ágy véresre karmolt huzatán,
Túl dombokon, hol vágy ívébe hajolva
Holdfény tükröződik kedvese ablakán.

Oisin (Sághi Csaba)