Új sárkány mese

A lányka remegve lépett a barlang sötétjébe. De a vihar még félelmetesebb volt. Főleg a farkasok. Kicsi volt még, de azért jól tudta, hogy a farkasoktól félni kell. Még lépett befelé kettőt a nedves kövön. Fázott, a szél pedig foszlányokban permetezte be a hatalmas esőcseppeket. Valahol a barlang mélyén vöröses fényt látott derengeni. A kislány megörült, felcsillantak hatalmas zöld szemei. Egy felnőtt megijedt volna a fénytől ezen a környéken. De Szofi letörölte könnyeit és a tűz felé futott. Apró léptei kopogtak a padlón. Az a fény most erősebb lett, szinte eloszlatta a barlang sötétjét. A kislány megtorpant.
A sárkány pedig meglepetten hunyorgott rá.
Szofi újra a könnyeit nyelte, de mosolygott.
- Te sárkány vagy? - kérdezte
A sárkány felemelte a fejét.
- Szerinted?
- Az. – szipogta a csöppség. Aztán újra elszontyolodott. – Ha sárkány vagy, akkor tudsz tüzet okádni.
A sárkány elmosolyodott.
- Nem félsz?
- Nem. Csak nagyon fázom.
- Értem, hát ezért kell a tűz.
- Mi másért, te buta? – duzzogott a kislány
- Az a gond, hogy nincsen fa itt bent Holden. Nincs, ami lángra kapjon.
- A Holden fiú név. Én nem vagyok fiú, és nem is így hívnak.
- Dehogynem, oda van írva a szemedbe: Holden.
- Szofi.
- Nem vagy álmos, Szofi?
- De.
- Akkor gyere ide mellém. Kucorodj az oldalamhoz, én majd melegítelek.
A kislány egy ideig habozott. Hallott ő már sárkányokról szóló történetet. De itt nincs se lovag, se királylány. Mi történhetne hát?
Úgyhogy odament a sárkány mellé, és pikkelyes oldalához bújt. Meleg volt, és száraz. És még kedvesen mormogott is alvás közben.
Szofi is elaludt, hogy reggel egy odvas fa tövében ébredjen. Nem messze otthonától.