In Memoriam Arwen Undómiel
Mondd, ha látod lenge fák közt elsuhanni arcomat
Sűrű erdőn útra kélsz-e megtalálni síromat?
Elfelejtett régi ének halk szavára válaszul
Lombok árnya hol suhogva hamvaimra ráborul,
Ott, a dombon, zöld ligetben tán a hantot megleled:
Aranylombú fák tövében mely a föld alá temet...
Elda-éltűnek születtem, Eärendil sarjaként;
Völgyzugolyban ifjú szívem ember-sorsot nem remélt,
Ám a végzet úgy akarta: választásom más legyen,
Itt e dombon Rózsapírtól fájó búcsúmat vegyem,
S dúnadánok közt az első - Szerelmem és Királyom -
Meghalt; s tudtam: engem is jaj, utolér a halálom!
Messzi-távol, mint az álom, Elrond hangja így felelt:
" Lúthien Tinúvielnek sorsa rajtad is betelt. "
... Arra kérlek, most ki éled egy halandó életét:
Vidd szívedben, ím, tovább Undómiel történetét.
Pécs, 2003. augusztus 14.-18.
