"Majd ha a király visszatér..." - Aragorn, a gyógyító lovagkirály mintaképe

„Hátha mégis van világosság a Homályon túl, s ha igen, szeretném, ha meglátnád, s örvendeznél” – mondta Aragorn, második e néven. Jelen tanulmányomban Gondor királyának, Elessarnak az alakját kívánom körbejárni. Elemzési szempontomnak a középkori keresztény ikonográfiát és lovagi királyeszményt választottam. „Akik szeretik az allegóriákat vagy az aktuális utalásokat, még sok más fordulatot is kitalálhatnak ízlésük vagy felfogásuk szerint. De én a magam részéről szívből utálom az allegóriát minden formájában – így vagyok vele, amióta csak koromnál fogva és elővigyázatosságomnak köszönhetően fel tudom ismerni, ha jelentkezik. Sokkal jobban szeretem a történelmet, akár valóságos, akár kitalált, éspedig azért, mert igen változatosan alkalmazható az olvasók gondolataihoz és élményeihez. Sokan bizonyára összetévesztik ezt az „alkalmazhatóságot” az „allegóriával”, de az egyik az olvasói szabadságból fakadt, a másik az író uralmi törekvéseiből.” Tolkien gondolatai nyomán, olvasói szabadságommal élve írom soraimat. Elessar királyban olyan örök értékek testesülnek meg, mint a becsületesség, erkölcsösség, bátorság, s lovagiasság. Olyan igazi lovag ő, a szó ideális értelmében, amilyenről a középkor európai királyságainak alattvalói álmodhattak – s ezen erények a mai napig is érvényesek.
A középkori ábrázolásokon a koronás férfiak a legmagasabb földi méltóság képviselői, uralmuk isteni eredetű. A középkori nyugat-európai hiedelem szerint a király gyógyító erővel rendelkezett. Ezen erő nem pusztán külsőségekben, hatalmi jelvényekben gyökerezett, hiszen csak az Isten kegyelméből uralkodó, törvényesen felkent király birtokolhatta e képességet. A koronázási ordo szerint elsőként a királyi jelvények – korona, gyűrű, jogar, kard, esetenként országalma – kerültek átadásra, majd szent olajjal kenték fel az uralkodót. A britek csodás és rendkívül pozitív ómennek tartották, ha az uralkodó születésekor távol kerül a tróntól. Ilyen esetekben a törvényes király visszatérését várták.
A fentebbi ismeretek fényében kerül elemzésre Aragorn trónra kerülésének egy-egy szimbolikus mozzanata, onnan fogva, hogy Elrond átadja neki családi örökségét, s végül elfoglalja az őt megillető trónt. Részletes elemzésre kerül a hatalmi jelvények közül Barahir gyűrűjének s Earnur koronájának szimbolikája (részletes tárgyalásra kerül többek között a gyűrű és a kígyó jelentéstartalma, az ókortól az érett középkorig) valamint ezekkel összefüggésben, s egyben a középpontban Aragorn gyógyításainak története áll.