Alapkoncepció:
Képzelet - Kreativitás - Közösség
A tábori programokat sok éves hagyományainknak megfelelően egy úgynevezett keretjáték fogja össze, amelynek során a résztvevők Középföldén érezhetik magukat. Az idei kerettörténet az Első Korban, a Nirnaeth Arnoediad, azaz a Megszámlálhatatlan Könnyek Csatájának évében játszódik, és az utána történteket meséli el.
A keretjáték célja, hogy a közösségi élményeket és a foglalkozásokat színesítse, és egységes történetbe foglalja úgy, hogy A szilmarilok Középföldéjének hangulatát idézi fel jelmezes jelenetekkel, életképekkel. A történet főszereplői a táborozók, ők alakíthatják közös erővel az események kimeneteleit, emellett a szervezők mellékszereplőkként közreműködnek a történések során.
A táborozók ezúttal a csatát túlélő, vagy otthonaikból a megszálló keletlakók által elűzött emberek és tündék lesznek, hat csapatba beosztva. A csapatok élén a csapatvezető és egy rendvezető mellett idén egy csapathős is része a csapatnak, aki a keretjátékba való beilleszkedést segíti.
Történelmi háttér:
„Megszámlálhatatlan könnyet fogtok ontani, s a valák elzárják előletek Valinort, titeket kirekesztenek, még siralmatok visszhangja sem jut át a hegyeken. Feanor házát a valák haragja sújtja nyugattól a legtávolabbi keletig, s ez áll mindazokra, akik követik őket. Esküjük hajszolni fogja őket, de el is árulja, s mindig elorozza előlük a kincset, amelynek üldözésére felesküdtek. Rosszra fordul minden, amit jól kezdenek, s ennek a testvérárulás s az árulástól való félelem lesz az oka. Mindörökre Kisemmizettek lesznek. Jogtalanul ontottatok testvéri vért, és beszennyeztétek Aman földjét. A vérért vérrel fogtok fizetni, s Amanon kívül a Halál árnyékában éltek majd...”
Feanor volt a legnagyobb tünde, mind kézügyességben, mind tudományban, de ő volt a legbüszkébb és a legönfejűbb is. Ő készítette a Három Ékszert vagy szilmarilt; úgy akarta, hogy sugárzók legyenek, mint a Két Fa, Telperion és Laurelin, melyek fényt adtak a valák országának. Az Ékszereket megkívánta Morgoth, az Ellenség; a Fákat elpusztította, az Ékszereket ellopta, és hatalmas várában, Thangorodrimban őriztette, az Angband fölötti hegyekben.
A valák akarata ellenére Feanor elhagyta a Boldog Birodalmat, és Középföldére száműzte magát, népe jó részével együtt; büszkeségében ugyanis erőnek erejével vissza akarta szerezni Morgothtól az Ékszereket. A tündék így reménytelen háborút indítottak Thangorodrim ellen, Feanor vezetésével. Feanor halála után, az esküjükhöz hűen, fiai vitték tovább apjuk súlyos örökségét. Számtalan bánatnak és balsorsnak lett forrása a szilmarilokért vívott elkeseredett küzdelmük, mely Középfölde minden népének súlyos veszteségeket és fájdalmakat okozott.
Mikor Beren és Lúthien legyőzték Morgoth egyik legerősebb szolgáját, Sauront, majd sikerrel visszaszereztek egy szilmarilt az Ellenségtől, a Feanor-fiak ismét bízni kezdtek erejükben, s végső háborúra készültek, zászlajuk alá hívva, embert, tündét, törpöt. Maedhros Szövetsége reménykedve indult a Sötét Úr ellen, ám tőrbe csalták őket: a keletlakók, kiknek Morgoth odaígérte Beleriand gazdag földjeit, elárulták szövetségeseiket, és hátba támadták őket. A tündék, törpök és emberek seregei végül teljes vereséget szenvedtek, s ezúttal a háborúval együtt a reményük is elveszett. Az Ellenség hatalmas diadalt aratott, s immár alig maradt valaki, aki dacolhatna akaratával, s megmenthetné tőle Középföldét.
Kezdő szituáció:
“A könnyek útján...”
Nagy volt a Sötét Úr diadala, mert győzelmét szíve szerint érte el: ember vette el ember életét, árulta el a tündéket, s félelem és gyűlölség támadt azok között, akiknek egyesülniük kellett volna ellene. Fingon birodalma immár nem létezik, Feanor fiai pedig úgy hányódnak, mint falevelek a szélben. Seregük szétszóródott, szövetségük szétesett. Az orkok, farkasok és az áruló keletlakók előtt megnyílt az út Beleriand felé, s senki sem járhatja többé biztonságban az utakat vagy a vadont.
Bár a hadba vonulók rokonai dicsőségesen hazatérő hősöket vártak, nem tért vissza soha senki Fingon seregéből, sem Hador házából. Hír sem jött a csatáról és uraik sorsáról. Éjszaka borult e földekre, s nagy vihar támadt nyugat felől. Keletlakók özönlötték el Hithlum, Mithrim és Dor-lómin területét. Hador népét kifosztották és alattvalóvá tették, a tündék maradékát az északi bányákba hurcolták rabszolgának, csupán néhányuk szökött el. A háború túlélői, az otthonaiktól megfosztottak, bujdosók és üldözöttek a vadonba meg a hegyekbe menekülnek, biztonságot és rejtekhelyet remélve.
A táborról bővebben itt olvashatsz:
