fbpx
 
 

Arana története

Arana története

Komoly fejfájással ébredek arra, hogy a hideg ráz. Körbenézek és a semmi közepén találom magam. Számon széles vigyor jelenik meg. Jó buli volt az este. Véres kardom mellettem fekszik, elégedetten veszem fel és törlöm le róla a vért, bár arról fogalmam sincs mit tettem, de az ellenfelem biztosan megérdemelte. Megtanulta egy életre, hogy ne kössön bele egy félvérbe se. Hideg van fekete köpenyemet szorosan magam köré csavarom, kardomat a hátamra erősítetem és elindulok bele a vakvilágba.
Pár óra múlva beérek egy kisebb faluba, ahol szinte semmi élet nincsen, ennek ellenére, akivel találkozok mindenki megbámul. Mi nézni való van rajtam? Körübelül 180 magas vagyok és soványka. Vállig érő ezüstös barna hajamat - ami inkább csak ezüst - kibontva hordom, gondolom megint össze visszaáll, nem mondanám magamat olyan szépnek, mint amilyenek az elfek, de az embereknél így is szebb vagyok, bár a mocskos arcom miatt most inkább csúnya lehetek. Ruháim szakadtak és koszosak. Hegyes füleimet szerencsére elrejti a hajam, de gondolom ritkán látnak hozzám hasonlót ezen a kihalt vidéken. Szemem fenyegetően kék emiatt senki sem mer belenézni. Gyávák. Nagyot sóhajtok, nem csoda ha így megbámul mindenki, de hát mit tehet egy magamfajta szegény lány akinek pénze is alig és legértékesebb dolga az a kard amit egy hónapja lopott egy hasonló kalandozótól. Se baj.
Szerencsére találok pár megértő embert akik útbaigazítanak, hogy hol találom meg a legközelebbi kocsmát. Így tehát arra veszem az irányt. A kis falu mindössze egy főutcából áll és a kocsma a legutolsó épülete, így könnyűszerrel oda találok. Itt is mint mindenhol egész Víniában sok kalandor van és emiatt a kocsmák egyszerre fogadók is. Nem sokára odaérek, messziről már látszott, hogy ez a legnagyobb épülete a falunak, legalább három emeletes és hatalmas az alap területe is.
Igaz láttam már sokkal nagyobb épületeket is odahaza Lináriában, de oda többé már nem mehetek vissza, azért mert felcsaptam kalandornak. Nem tudom, hogy miért nem szeretik ott a mi fajtánkat, de már nem érdekel. Igaz azért sem marasztaltak, mert félelf vagyok. Apámat nem ismertem állítólag vagy szinte biztos, hogy az Elátkozott Sivatag egyik elfje volt, hiszen csak a sivatagi elfek haja ezüstszínű és a szememet is tőle örököltem és a lobbanékony és kalandvágyó természetemet is. Anyám a szülésembe halt bele tőle csak a hajam egy kis barnaságát és hófehér bőrömet örököltem.
A szüleim rokonai nem vettek a gondozásukba félvérségem miatt, hanem inkább beadtak egy árvaházba. 15 éves lehettem mikor meguntam az árvaházat és megszöktem, attól kezdve tolvajlásból élek. Az egyik tolvaj klán magához vett és megtanítottak harcolni, de egyszer elkaptak, amit meg kell jegyezni ehhez nem az én hibám volt, de tényleg az egyik társam beépített ügynök vagy mi a fene volt és jelentette a hatóságnak akik persze rajtunk ütöttek. A tagot azóta már megölték és engem félvérségem miatt örökre száműztek Lináriából, míg a többiek csak közmunkát kaptak. Ilyen az én formám-
Miután elhagytam az országot ami kb. 3 éve volt teljesen a magam lábán állok. Most 25 éves lehetek vagy pár évvel több, de nem érdekel, mert még csak gyereknek számítok az elfek között és még ha szerencsém van és nem ölnek meg akkor van négy vagy öt évszázad az életemből hátra.
Nem sokára odaérek a fogadóhoz és belépek, a kinti hideghez képest itt bent fullasztóan meleg van és bor illata csapja meg az orrom. A kocsma rész még szinte teljesen ki van hallva igaz még csak korán reggel van, még alszanak az emberek elég nagy valószínűsséggel. Leülök az egyik asztalhoz és megnézem a táskámat, egy erszény van benne. Akkor már sejtem kit győzhettem le tegnap. Azt a fazekast, mert tőle vettem el az erszényt. Megnézem mennyi pénz is van benne. Örömmel csukom vissza ugyanis három arany, hét ezüst és negyven réz van benne, egy kisebb vagyon a magam fajtának.
Pár perc múlva lejön a fogadós is és észreveszi, hogy itt vagyok, felölti a kocsmárosi köpenyét és ide jön hozzám. Miközben ide ér jó alaposan végigmérem, nem lehet már fiatal, de jó erőben van, igaz van egy nagyobb sör hasa és kezd már szülni is. Mikor a szemembe tekintet meglátja a fagyos tekintetemet és inkább azonnal lesüti a szemét.
- Jó reggelt! - köszönt a mély dörmögő hangján - Mit hozhatok a kisasszonynak? - miközben beszél felmér engem és érezem, hogy nem igazán örül neki, hogy egy ilyen alak van a fogadójában mint én
- Üdv! - köszönök vissza röviden, mert nem igazán szeretek beszélgetni - Egy kiadós reggelit, forró teát, egy szobát és fürdőt kérek. És még szeretném megtudni, hogy hol találok itt varrónőt aki csinálna normális ruhát, mert ezek kissé megviseltek.
- Rendben kisasszony, a fürdő a szobájában lesz, a feleségem készít magának ruhát és a reggelijét rögtön hozom - mondja és már megy is el
- Köszönöm - morgom az orrom alatt
Mintegy negyed óra múlva már jön is vissza és hozza a reggelimet, a teámat és a szoba kulcsát. Valami olyasmit is mond, hogy a ruhám és a fürdőm fent lesz mire odaérek, de már nem figyelek rá és elkezdek enni. Nem sokára be is fejezem és elindulok fel az első emeletre, szobám rögtön a bal oldali folyosón van. A szoba nem túl nagy van benne egy ágy, egy asztal és körülötte két szék, az ajtóval szemközti falon egy ablak és a szoba közepén van a dézsa benne gőzölgő víz. Ledobom a régi gönceimet és belemászok a dézsába.
Soha sem bírtam a hideget azért jóleső érzéssel tölt el a forró víz és kb. egy órát maradok benne. Mikor kikászálódok belőle az ágyon találok törülközőket és gyorsan meg is szárítkozok és felveszem az új ruhákat, amiket a fogadós hozott és tökéletesen jók rám. Riana szerencsére velem van és megfeledkezhettem az üldözőimről, akik már Ritian 34-én elvesztették a nyomomat és ma már Suor 20-a van.
Elégedetten sétálok le a fogadó részbe pontosan délben, hogy megebédeljek. A fogadóban már jóval többen vannak, mint amikor megérkeztem ide, nem szándékozok sokáig itt maradni megyek inkább Vínia északi részére, ahol meleg van és esetleg elmegyek megkeresni valakit apám fajtájából. Fáradtan sóhajtva nézek ki az ablakon és azt látom, hogy már megint elkezdett esni a hó. Félhangosan elkezdek szitkozódni, de sajnos így is túl hangosan, mert a szomszédos asztalnál ülő fiatal férfi furcsán fordul felém.
- Most meg mit nézel? - mordulok fel, mire ő csak elmosolyodik, én meg visszafordulok az ablak felé
Majd visszanézek felé, de ő továbbra is mosolyog rám, dühösen fordítom el a fejemet és magamhoz hívom a dagadt kocsmárost és rendelek egy kupa bort. Gyorsan megiszom és elindulok felfelé, mikor elhaladok a férfi mellett érzem, hogy utánam fordul és engem néz. Amilyen gyorsan csak tudok eltűnök a lépcsőfordulóban és amikor már nem lát megállok hallgatózni. Éles füleimnek hála hallom, hogy miről beszél.
- Fogadós! Ki ez a lány? - kérdezi. Miért érdeklem annyira ezt ki kell derítenem
- Sajnálom, de nem tudom nemes uram. Ma hajnalban érkezett és a kinézetéről kalandor és viszonylag furcsa figura én nem szeretném ha sokáig itt maradna, nem tetszik. Szerintem elf lehet - feleli a dagadt. Tehát nemes, akkor viszont sok pénznek kell lennie nála
- Köszönöm. Amúgy nem elf csak félig - itt lehalkítja a hangját és már nem hallom mit is mond.
- Akkor szerintem jó lesz vele vigyázni - mit mondhatott neki?
Aztán meghallom, hogy a lovag elindul felfelé, szerintem ebben a témában nem vagyok valami jó, de hát ha egyszer gazdag és páncélban van akkor csak lovag lehet. Arcát már most sem tudnám visszaidézni, mert nem figyeltem meg. Mindegy visszamegyek a szobámba majd amikor a lovag elhaladt az ajtó előtt halkan kinyitom az ajtómat és a megnézem melyik szobába megy. Szerencsémre kettővel van mellettem így könnyű lesz átkutatni a szobáját.
Este elindulok lefele vacsorázni, de előtte két tőrt rejtek el az alkarvédőmbe. Ahogy leérek látok kit meg először, hát nem a lovagot? Nagyon kezd elegem lenni belőle. Megérezheti a tekintetemet, mert szinte azonnal felém fordul. Most ha már van lehetőségem megnézem magamnak alaposabban. Háta közepéig érő sötétbarna haja van ami copfban van hátrafogva. Bőre fehér csak egy kicsit sötétebb mint az enyém, talán napbarnított, de kit tudja biztosan. Szemei barnák és testének tartása egyértelműen nemes. Páncéljáról is ez üvölt, csak tudnám mit keres erre. Bíbor színű palástja van amin felfedezek egy arany sárkányt. Csak nem?
Már volt szerencsém hallani az Arany Sárkány lovag és pap rendről, nagyon nehéz oda bejutni és csak nemeseknek adatik meg, így már biztos, hogy ő is az. Lovag vagy paplovag? Ha paplovag akkor taoari vér is csörgedezik ereiben és azok is nagyon ritkák.
Lassan elhaladok mellette és a legtávolabbi szabad asztalhoz ülök le. Aki bent van a kocsmában mindenki megbámul. Elegem van belőlük, én is normális ember vagyok, persze nincs definiálva az, hogy ki normális. Talán tíz percet ülök békében a boromat iszogatva amikor megérkezik az első részeg aki belém köt. Vonzom ezeket vagy mi? Ez is túlságosan részeg, hogy észre vegye fenyegetően szikrázó szemeimet és amikor felállok, hogy elmenjek, kivételesen nem akarok balhét ráver a hátsómra. Ez már sok!
A korsós kezemmel fejbe verem amitől azonnal összeesik és elájul. Már kezdem azt hinni, hogy megúszom nagyobb balhé nélkül mikor a haverjaival találom szemben magam. Ajaj, ezek sokan vannak és fegyverük is van. Na ennyit az előre eltervezetett életemnek. Előveszem az egyik tőrt és dobok, az egyiknek a homloka közepébe áll bele és holtan dől el. A többiek lassan körbevesznek. Még hatan vannak, kinél buzogány, kinél kard.
- Nos kislány! A barátunkért megfizetsz! - mondja és előveszi ő is a kardját
- Én nem tehetek róla - próbálok védekezni és most az egyszer nekem van igazam - ő kezdte az egészet
- Ez a mese nem hat meg minket - mondja és utána én gyorsan körbe tekintek a kocsmán, mindenki minket néz, de senki sem mozdulna segíteni. A lovagra is véletlenül rátéved a szemem mire elfordítja a fejét és tovább issza a sörét. Nagyszerű! - Fizetni fogsz a társunk haláláért!
És már támad is. Gyorsabb vagyok az embereknél és hajlékonyabb is ezt nagyszerűen használom ki. Könnyedén tancolok el előle és szaltóval az asztalomra ugrok, de pechemre az is a körön belül van és az egyik pacák kirúgja alólam. A földön hasra érkezek és még egy rúgást is érezek az oldalamban. Felnyögök és megpróbálok felállni mikor a vezér a hajamnál fogva felránt a földről és a torkomnak szegez egy átkozott nagy tőrt.
Rám néz mire arcon köpöm - nincs joga engem így bámulnia - erre hatalmasat üt az arcomra. Piszkosul fáj! Most már nem hagyom magam, elegem van. Kitépem magam a kezeiből a tőrömet elő rántom alkarvédőmből és szikrát vető szemmel fordulok felé, hajam a füleimről félrecsúszik és a tagok meglátják hegyes füleimet. A hat pacákból négyen menekülőre fogják a dolgot, de szemem sarkából látom, hogy a lovag elintézi őket. Azokat én akartam - és meg mindig akarom is - megölni, nincsen joga hozzá, hogy elintézze őket.
A főnök társa még eszmélni sem tud csak akkor mikor a hideg tőröm átvágja a torkát. A főnök szeme mikor rám néz izzik a dühtől, de tudom, hogy az a lángolás semmi az enyémhez képest és teljes dühvel neki támadok. Látom, hogy a kardja jön felém, de nem akarok és nem fogok kitérni előle. Érzem, hogy a hideg acél felszakítja a bőrömet, de ez csak jobban elveszi az eszem. A tőrömmel egyenesen a szeme között találom el és a pacák már ki is dől, de nem érem be ennyivel. A fejét vagy tízszer vágom bele a talajba és még hússzor szúrok bele tőrrel.
Mikor felállok mindenki futásnak indul a lovagot kivéve és én felé fordulok, a szemem érzem, hogy továbbra is izzik mikor neki esek a lovagnak. Akármilyen gyors vagyok a lovag is ugyanolyan gyorsan reagál, elfutok mellette mire érzem, hogy pallosának a végével fejbe vág. A világ megfordul körülöttem és megtántorodok. Rohadt lovag ha nem öl meg megteszem majd én. Ekkor azonban még egy ütést kapok ami pedig mar kioltja a tudatomat.
Reggel térek magamhoz és kit látok meg először a lovagot. Elegem van belőle, gyűlölöm és meg fogom ölni amint tudom. Ott borotválkozik az ablaknál kifelé nézve. Hangtalanul kelek fel az ágyból, a hasam még kissé fáj, biztosan a pacák volt mielőtt megöltem. Nos lopózva odaérek a lovag mögé, hogy leüssem, mivel a dög elvette a fegyvereimet. Emelem a kezemet, de a pasas rohadt gyors elkapja a kezemet és a falhoz szorít. Pechemre sokkal erősebb mint én.
Próbálok kiszabadulni a szorításából, de nem sikerül. Belerúgni sem tudnék, mert teljes páncélzatban van. Ez az én formám, ezek után biztosan felad valakinek akik meg megfognak ölni, de tévedek, mert a lovag elengedi a kezemet és rám mosolyog. Hogy fordulna fel!
- Bocsáss meg a tegnap este miatt, de nem tehettem mást - mondja - Sikerült nagyjából meggyógyítanom a sebedet, de te amúgy is rendkívül gyorsan gyógyulsz így túléled.
- Meg kéne talán köszönnöm? - kérdezem morogva, mutatva, hogy nem szorulnék a segítségére, de nem felel rá és semmi jelét nem mutatja, hogy magára venné és csak folytatja
- Be sem mutatkoztam kérlek bocsáss meg. Harsen vagyok Nur fia, Vínia északi részének hercege, és az Arany Sárkány rend paplovagja. És te ki vagy ifjú hölgy?
- Semmi közöd hozzá - sziszegem fogaim között, de hirtelen eszembe jut, hogy muszáj közel kerülnöm hozzá ha meg akarom ölni - Arana vagyok. Most már igazán mennék, mert nincs szükségem rád.
- Pedig szerintem csak én tudlak kivinni innen a tegnap este miatt. - mondta továbbra is kedvesen
Én meg fogom magam és kisétálok a szobájából és vissza megyek az enyémbe. Összepakolom a holmimat és lemegyek. Minden tiszta vér lent és amint meglátnak azonnal elindulnak kifelé. Odasétálok a pulthoz és leteszek 3 ezüstöt a fogadós elé. Arca láthatólag felderül, hogy elmegyek.
- Hol tudok lovat szerezni? - kérdezem érdeklődve
- Nekem van kettő, felajánlhatom az egyiket egy darabon Arana - mondja Harsen. Megpördülök és ott áll előttem összeszedelőzködve és indulásra készen. Mit tegyek most? Számításaim szerint haza tart mar és az északon van és én is oda tartok. Jó lenne vele tartani magamat ismerve, mert sajnos elég gyakran kerülök bajba, de nem Riana ezt nem teheted velem.
- Nem, majd legközelebb - morgom és mar fordulok is vissza a fogadós fele aki nem túl lelkesen, de útba igazit
Meg pár pillanat és kilepek az utcára. Kint fúj a szel és arcomba fújja az átkozottul hideg havat. Bokáig erő hóban gazolok el a lókupecig. A lovakról inkább szó se essen, nem a legszebbek és meg gebék is szegény jószágok az én ízlésemnek így inkább úgy döntök, hogy gyalog megyek a legközelebbi faluig, hátha ott lesznek normális lovak.
Elballagok a legközelebbi szabóig és veszek magamnak jó néhány meleg ruhát és egy jó meleg lábbelit. Jaj, ez a hideg egyáltalán nem az én fajtámnak való. Amint végzek megyek is, végre magam mögött hagyhatom ezt a kis porfészket. Gyorsan elhagyom a falut és északnak veszem az irányt. Jó lenne mar elhagyni ezt az átkozott deli sarkvidéket és környékét, mert nagyon kezd elegem lenni a hóból és a hidegből.
Az emberek nem nagyon próbálnak visszatartani a tegnap este miatt, de néhányan igen a közelgő hóvihar miatt, mert állításuk szerint csak másfél napi járóföldre van a legközelebbi falu és addig meg megfagyhatok. Milyen rendes tőlük, bar a halalom gondolata egy pillanatra sem merült fel bennem fagy álltál, mert a hideget jól bírom, de nem állok le gondolkodni ezen a dolgon. Felkapom magamra az egyik most vett meleg ruhát és áttekerem magamon a köpenyemet és elhagyom a falut.
Dél körülre mar magam mögött hagytam a környéket és hatra pillantva a falut sem latom mar. Szerencsemre jól bírom a talpalást és gyorsabban is haladok mint az emberek. Lassan beesteledik, mar szürkület van az égen mar kora délután megjelentek a hófelhők és most mar el is kezd szállingózni a hó. Nagy nehezen tálalok egy viszonylag fedett helyet. Szerencsemre ide nem fuj be a szel és hó sincs benne és három oldalról fedett is. Végre szerencsém van és nagyon remélem, hogy meg is marad. Sikerül tüzet gyújtanom, minimális mennyiségű kaját eszek csak majd elvackolom magam jó közel a tűzhöz.
Nehezen, de sikerül elaludnom, de nem elvezhetem sokáig, mert lódobogásra ébredek. Könnyű kivenni a zajt, mert kintről semmilyen zaj nem szűrődik be, nem fúj a szel és a hó esés is elállt. Kardomért nyúlok és feszülten figyelek, de alvást színlelek. Ekkor azonban feltámad a szel és elnyomta a hangot és a lovas pillanatokkal később beér a látókörömbe. Két ló van nála azokkal közeledik felem amint észreveszi a tűzet. Majd meglátom az arcát. Nem lehet igaz, ezt nem hiszem el. Ez követ engem vagy Riana súlyt ennyire? Mit követtem el?
Harsen egy csöppet sem zavartatja magát és leül mellem a tűzhöz. Hogy lehet ennyire tolakodó ez az alak? Kipakolja a holmiját, odasétál a lovaihoz és pokrócot terít rajuk. Meg kell hagyni a lovai gyönyörűek és nem bánnám már most ha felkínálná az egyiket, mert nagyon kezd elegem lenni a talpalásból.
- Nagyon gyorsan elértél ilyen messzire. - kezdi a lovag - Mindig is csodáltam a fajtatokat.
- Mit tudsz rólunk? - mordulok fel, de nem zavartatja magát láthatóan
- Többet mint azt te hiszed. A Rendnél szigorura fogtak a tanítást a félvéreknél. En is az vagyok, de ezt te feltehetőleg magadtól is tudod.
Nem szóltam csak ránéztem, arcán most nem volt mosoly és inkább bánatos volt tekintete. Mindenki tudja, hogy a félvéreknek milyen rossz életük van Ristanor szerte. Hiába lehetsz nemes akkor is kiközösítnek, a legtöbben akiktől származol és azoknak a fajtája a vesztedet akarja. Engem momentán a anyám szüleinek a rokonai akarnak minden keppen halottnak látni, de nem fogok ekkora örömöt szerezni nekik. Akiket utánam küldtek mar régen leráztam és most ha minden igaz akkor jó társaságra találok és a lovag meg fog védeni.
- Elmeséled a történetedet? - kérdezem. Mi ütött belem? - Téged is üldöznek és kiközösítenek?
- Nem, szerencsére én jobb helyzetbe születtem, mert apám érdekből vett el egy Taorai lányt akinek szülei nagy befolyásra tettek szert itt Víniában és ebből a házasságból születtem én és emiatt a kevert verem miatt kerülhettem be az Arany Sárkány rendbe. Addig otthon neveltek lovagnak és miután bekerültem a rendbe elkezdhettem mágiát tanulni majd másfél evvel ezelőtt avattak paplovaggá. Mindig is normális életem volt és sok barát is vett korul, mert lényegében nem különbözök tőlük annyira mint a félelfek az emberektől. Most te jössz Arana, ki is vagy mi is vagy valójában?
- Hát... - ezt a témát utaltam mindig is a legjobban, nem akarok erről beszelni neki, mert; 1. Nem szimpatikus a pasas, 2. Tuti, hogy követ, 3. Mint korábban is mondtam, hogy utalok beszélgetni főleg vadidegenekkel - Erről nem akarok beszelni.
- Miért van valami titkolni valód? - feszegeti tovább a témát, ránézek tekintetünk egy pillanatra találkozik mikor belenez a fenyegetően csillogó égszínkék szemembe, majd elfordítja a szemet - Bocs, ha nem akarsz róla beszelni nem kell. Jó éjszakát.
Miután mondja el is vackolja magát és hallom, hogy szinte azonnal elnyomja az alom. En meg forgolódok egy picit majd faradság erőt vesz rajtam és engem is elnyom az alom. Kora hajnalban ébredek sült hús illatara. Kinyitom a szemem és latom, hogy a lovag készít reggelit, nem tudom becsapni, mert rögtön rajon, hogy ébren vagyok és kedélyesen köszönt.
- Jó reggelt Arana, remélem éhes vagy, most készült el a reggeli. Sult hús és egy kis parázsban sült krumpli, remélem szereted - mondja
Mit is mondhatnék erre, igaz mar nagyon éhes vagyok, mert tegnap csak egyszer ettem azt is itt ette és előtte pedig ebedet, mert a vacsorámnak annyi lett az idióta barmok miatt akik megpróbáltak megverni. Így sajnos nem tehetek mást és elfogadom. Remélem nem mérgezett, de egyenlőre meg semmi olyat sem tudok ami miatt lenne oka arra, hogy megtegye. Meg, de kitudja, hogy meddig. Ha olyan leszek mint általában akkor nem sokáig, de szerencsémre egyenlőre úgy tűnik segíteni akar nekem.
- Köszönöm, de nem vagyok éhes - mondom, de látszik rajtam hogy nem hiszi el és a kezembe nyom egy szelet húst, kenyeret és krumplit és naná, hogy azonnal nekilátok
- Gondoltam, hogy éhes vagy - mosolyodik el - Ha mar megint találkoztunk akkor megint meg kérdezem, hogy lennel e a társam egy darabon.
Nem válaszolok azonnal csak ránézek. Kivételesen nem engem néz hanem a távolt fürkészi és arca semmilyen érzelmet sem árul el és az nagyon zavar. Miért nem kiszámítható a pasas?
- Miért is ne mehetnek veled? - kezdem - Kettőnknek nagyobb az esélye arra, hogy életben maradjunk. Amúgy hova tartasz? - elmegy az eszem vagy mi a fene ütött belem?
- Északra haza felé. Küldetésen voltam és mar regén voltam otthon is, de előtte meg be kell mennem a rendhez jelentest tennem. És te ifjú hölgy? Ritkán látni ilyen szép lányt egymagában ilyen kietlen tájon. Mi a foglalkozásod?
- Izé... - akad el a hangom. Meg egy olyan valakinek tetszek akit utalok, bar egyre inkább kezd szimpatikussá válni a srác. Végül is miért ne oszthatnak meg vele pár dolgot, mert jelen állás szerint hosszú hónapokig leszünk társak és lehet, hogy több is lesz majd kosztunk. Egek! Hat tényleg kezdem elveszteni a józan eszemet is. - Északnak tartok, gondolom elmegyek az északi határig vagy addig ahol mar nincsen ilyen hideg, mert nem igazan szeretem és utána meg el szeretnek menni az Elátkozott Sivatagba is. Foglalkozásom... az nincsen, kalandor vagyok - hazudom szemrebbenés nélkül.
- Az Elátkozott Sivatagba? - húzza fel a szemöldökét - Mi dolgod van neked arra?
- Az apámat akarom megkeresni - felelem teljesen őszintén
- Az apádat...? - nyögi - Ezért vagy ilyen...
- Ilyen szörnyeteg? - kérdezem mire csak bólint - Igen, ez az oka a lobbanékony és kiszámíthatatlan természetemnek.
- Késő van, ideje lenne indulnunk, válassz lovat, nekem teljesen mindegy, hogy melyikkel megyek, mind a két lovat nagyon jól ismerem. - mondja és előre enged lovat választani
Meg kell vallani a lovakhoz nagyon jól ért. Mind a két jószág fajtájának büszkesége lehetne, de akkor sem érik el az elf lovak szépségét és kecsességet, ezt álmaimból és apám elf emlékeiből tudom. Többszörösen is szörnyszülöttnek lehet engem nevezni, mert ha jól tudom akkor én vagyok az egyetlen olyan felver aki emlékszik egyik ősének minden tettét egészen a foganásáig. 2811. Suor 1-en születtem és mar ekkor mindent tudtam apámról és tettéiről, nem volt túlságosan kellemes élmény, az a rengeteg háború, harc, szenvedés, halál a sok nyomorúság és hánytatás majd anyám és a foganásom. Harsen hangja terít vissza a világba.
- Melyik lovat választod?
- Ő tokéletesen megfelel - bökök szórakozottan a hollófekete színű lóra és felpattanok rá a kedves paci teljesen elfogad azonnal, végül is teljesen mindegy volt, hogy melyiket választom, mert mindegyik tökéletes az emberek lovai közül. A másik lóra pedig a lovag pattan fel, az a barna ló is gyönyörű, de nekem mindig is a sötétebb színű lovak voltak a szimpatikusabbak.
Loval meg kell hagyni sokkal kényelmesebb az utazás mint gyalog és meg társaságom is van. Harsen meséli a küldetését, bar nem igazan érdekel érdeklődő tekintettel nézem és meg olykor bele is kérdezek a részletekbe. Nem tudom miért nem figyelem, hiszen én hoztam fel a témát, mikor o kérdez rólam ügyes szójátékokkal kitérek a válaszok elol. Kora délután fele fel tűnik előttünk egy varos.
Csak azért lehet nagy varosnak nevezni, mert fallal van körülvéve, és a lakosainak a száma is mar meg haladja 10 000 főt. Fontos kereskedelmi központ lehet, mert több karaván mellett is elhaladunk mire beérünk a varosba. Hjaj, regén voltam mar ekkora varosban, meg odahaza, de azok az idők mar regén elmúltak és többé nem élhetek úgy mint akkor, de talán nem is bánom mar. Lassan haladunk be a varosba és mint mindenhol itt is alaposan megbámulnak engem és a lovagot is. Nem tudom, hogy o mennyire van hozzászokva, de láthatólag sokkal türelmesebben bírja mint én. Nagyon hamar elunom és elkezdek visszaszólni amit Harsen mar nem tűr jó nevén és int, hogy legálabb a fogadóig mérsékeljem magam, de láttam tekinteten, hogy szeretne, hogy ne kerüljek megint bajba, mint tegnap este.
Negyed óra városbeli lovaglás után elértünk egy fogadóba aminek Zöld Sárkány volt a neve, hozzam képest nagyon előkelő hely volt, helyesbítve soha sem voltam ilyen előkelő helyen és ez feszélyez is. Egy pillanatra sem mozdulok el Harsen mellől és teljesen meghúzom magam. A fogadósnál kiveszünk két szobát és egy varrónőt is kér nekem a fürdőm melle, hogy normális ruhát csináljanak nekem, mintha ami rajtam lenne az nem lenne normális, igaz nem tul nemesi, de engem egy kicsit sem zavar.
Egy szobalány felkísér a szobámba ami hatalmas. Két személyes agy plüss borítással, asztal rajta bor és körülötte bársonnyal díszített székek, külön szobában a forró vizes fürdő. Kész luxus. Ruháimtól ahogy tudok maris megszabadulok és rögtön belemászok a medencébe - kicsit furcsa, hogy nem dézsa, de ezen mar meg sem lepődök - és nyakig el is merülök a meleg vízben. Minden tökéletes, de nem sokáig elvezhetem - miért is elvezhetnem -, mert jön a szabónő és azonnal méreteket akar tőlem venni, hogy minél hamarabb elkészíthesse az új ruháimat.
Amint kiszállok a medencéből szobalányok vesznek körbe és elkezdenek lemerni, siettettem oket, mert utalom a felhajtást és amint készen vannak mar mennek is szerencsémre, ekkor magamra kapom a régi gönceimet és leülök az asztalhoz. Ott egy könyvet találok amibe csak belelapozok és már teszem is le. Közös nyelven íródott valami unalmas romantikus regény, ezek mind mesék. Az írás és olvasás tudományát már az árvaházban tanultam meg közös nyelven, míg az elf alapból ment így könnyen tanultam meg a későbbiekben is bármelyiket. Megfordul a fejembe, hogy Harsen mennyit fizethetett ezért a lakosztályért, de rájövök, hogy nem érdekel végre olyan életem van amilyet szeretnek.
Pár perccel később valaki elkezd kopogni az ajtómon, kikiáltok, hogy szabad. Harsen jön be, hat mégsem feledkezett meg rólam, pedig mar kezdtem azt hinni. Megtudakolja, hogy tetszik itt és én most talán először őszinte választ adok neki, hogy tetszik csak egy kicsit furcsa a luxus. Megnyugtat, hogy nem maradunk sokáig itt csak el kell valamit itt intéznie a Rend helyi székházban. És meg hív vacsorázni, és meg külön kéri is, hogy ne tegyek semmi ostobaságot és ha tehetem maradjak itt a fogadóban. Persze megígérem neki, de eszem agában sincs maradni, alig, hogy elmegy mar én is indulok.
Kint az utcák végig kövezettek és a fogadó elott 3 irányba válik szét. Balról jöttünk így arra nem megyek, akkor mar csak két választásom van, jobbra vagy előre. Az utcán sétáló emberektől meghallom, hogy nem messze van egy jó kis kocsma, oda kell mennem. Egy kisebb csoportot kiválasztok és a nyomukba szegődök. Jobb irányban haladunk mintegy három utcányit majd balra fordulunk és ott van a kocsma. Nem túl biztató alakok mennek be és én meg a fogadóban hagytam a kardomat és a tőreimet meg még mindig nem kaptam vissza.
Belepek a kocsmába, bent a kinti csípős hideghez képest viszonylag meleg van. Mindent betolt a forralt bor párájának a szaga. Leülök az egyik asztalhoz és rendelek egy korsó sort. Eltelik 10 perc és meg senki sem kötött belem, talán ma szerencsém lesz ebben, de mar nem merek remélni és meg tíz perc telik el mikor megérkezik elem egy fiatal suhanc aki gondolkozás nélkül ül le velem szemben és elkezd velem beszélgetni. En persze nem figyelem, hogy mit beszel, de egy furcsa dolgot érzek közben mintha valaki valamit ram rakott volna, de biztosan csak tévedek, majd arra kapom magam, hogy valaki felkiált, hogy elloptak az erszényét, a suhanc aki velem szemben ül, feláll és oda sétál mellem és kivesz egy idegen erszényt a köpenyemből.
- Uram! - kiálltja - Ez az az erszény?
- Igen - mondja- Fogjad le azt a ribancot és ne engedd megszokni
Megfordul a velem a világ egy pillanatra és ez mar teljesen elegendő arra, hogy további két suhanc hatra fogja a kezemet és lenyomjanak az asztalra. Meg nem pánikolok voltam énnel sokkal rosszabb helyzetben is mar és eddig azokat is megúsztam. A pacák ide jön és mar saját emberivel fogat le, addig persze az igazi tettesek a suhancok lelepnek. Ez az én formám, pedig én soha sem loptam ilyen lealacsonyító módszerrel. Riana hol vagy ilyenkor amikor kellenél?
- Most megkapod a varosunk büntetését ami egy tolvajnak jár - mondja egy kis hatásszünetet tart - Fel kezedet levágjuk, de mivel te nem ember vagy hanem elf ezért mind a két kezedet levágjuk.
- Uraim, itt hatalmas félreértés van, az igazi tolvajok most leptek le az erszénnyel - próbálok védekezni, de ez nem hatja meg az idióta embereket
- Hazudsz - morogja, de nem ellenőrzi azt, hogy mit mondtam.
A következő pillanatban mar jön kifeszített kezem fele a pacák pallosa, de nagyon lassú és meg idejében kiszabadítom magam és futásnak eredek. A kocsmából szerencsére kijutok, de kint a suhancok elállják az utamat és láthatólag nem túlzottan örülnek annak, hogy sikerült meglepnem. Fogadni mernek bárkivel, hogy ezek az idióták kötözködni akarnak velem, de akkor meg nem tudjak, hogy kivel is állnak szemben.
Négyen vannak itt mar csak az ötödik mar biztosan lelepett a pénzzel és vitte a klánnak. Nos tehát négy majdnem velem egykorú fiú, de szerintem fiatalabbak is nálam. Kettőnél rövidkardok vannak, a harmadiknál egy tor és a negyedik fegyvertelen. Szememben azonnal felgyullad a gyilkos düh és a fegyvertelen maris menekülőre fogja. En sem tétovázok tovább; két hatalmas ugrással ott termek előtte és egy ütéssel a másvilágra küldöm, de most kivételesen nem akartam megölni senkit, de nem tehetek róla, hogy úgy fordult, hogy az ütésem következtében az orr csontja felment az agyába amitől azonnal meghalt. De éppen ettől megint feltámad bennem az ölés vágya és nem tudom csillapítani, hagyom, hogy teljesen átjárjon és új természetfeletti erőt ad mint oly sokszor mar az elűzésem óta.
Pár lepést hátrálok a suhancok először társukat nézik meg, de mar nem tudnak rajta segíteni és ekkor megpróbálnak körbe venni, akinél a tor van céloz, dob és tálal. Igaz csak súrolta a combomat, de emiatt még inkább elragad az ölési vagy és mar most tudom, hogy a három suhanc nem megy el innen elve. A sebesült vad dühe csap ki belőlem mikor felkapom a földről a tort és azzal támadok a két rövid kardos fiúnak. Pengéjük elol félelmetes gyorsasággal tancolok felre és közben támadok is, alig telik el tíz másodperc mikor mar mind a ketten átvágott torokkal és felbontott gyomorral fekszenek a lábaim elott.
A harmadik srác immáron fegyvertelen, egyetlen fegyverét itt tartom a kezemben. Fel, latom rajta, hogy remeg ennek ellenére meg akarja bosszulni társai halálát és puszta kézzel nekem támad. Ostoba barom! Mar félhomály van o alig láthat valamit ember szemei miatt, míg én sötétben is tökéletesen látok. Eldobom a tort az ellenkező irányba és puszta kézzel támadok vagyis inkább csak varok, a srác elol felre ugrok így o elfut mellettem és én a hajat fogom meg és rántom oda magamhoz. Közel húzom magamhoz, igen alig lehet húsz eves, talán erősebb is nálam, de nem tud szabadulni tekintetemtől és emiatt tőlem sem. Egy csókot lehelek a szájára latom, hogy azt hiszi megkímélem, de hatalmasat csalódik. A következő pillanatban kitöröm a nyakát. Hangtalanul esik a lábiamhoz és én azonnal elindulok a homályba veszve a Zöld Sárkányhoz, de persze hatalmas kerülővel. Út közben veszem csak észre, hogy ruháimon fegyver okozta vágások vannak és némelyek az én bőrömet is felsértettek emiatt veresek a ruháim.
A Zöld Sárkányban kissé furcsán néznek ram veres és szakadt ruháim miatt, de amilyen gyorsan csak tudok rohanok fel a szobámba ahol mar ott vart Harsen. Szúrós szemmel néz ram és ez következtetni engedi, hogy tudja miféle bajba keveredtem mar megint. De nekem nincs kedvem erről beszelni, mert nem az én hibám, erre Riana a tanúm, azok a suhancok voltak akik mar meghaltak és Unqualë elott várakoznak igazságszolgáltatásra, remélem súlyos büntetést kapnak amiért engem sodortak bajba, de majd én milyen büntetést kapok. De ebbe nincs kedvem belegondolni.
- Láttam mit csináltál - mondja teljesen komolyan és bánatosan - miért tetted? Tudom nem tetetsz róla, de igazan küzdhetnél ellen.
- Rám akartak kenni egy lopást amiért meg akartak ölni és utána kint az utcán a suhancok meg belem is kötöttek. Nem akartam megölni oket, de elkapott a düh. Nem tudok ellene semmit sem tenni, amúgy is ok támadtak először én csak védekeztem, és nem tehetek róla, hogy meghaltak. - mondom és megmutatom védekezésül a sérüléseimet amik így elnézve nem tul súlyosak, nem fogok belehalni.
Az elfeket nem tul könnyű megölni, mert hihetetlenül gyorsan gyógyulnak és nehéz oket megsebezni az emberfeletti gyorsaságuk és ügyességük miatt. Szerencsére nálam is ez a helyzet áll fent, emiatt élek meg mindig. Nagyon sokszor köszönhettem mar ennek az életemet. És remélem, hogy még sokszor is sikerül így megmenekülnöm. Nem tudom a lovag mennyit hisz abból amit elmondtam neki, de az az igazság, ez ellen nem lehet mit tenni. Félve nézek fel rá, de ő csak bánatosan néz rám, majd közelebb jön és megáll előttem, megsimogatja az arcomat és kedvesen átölel. Nem nagyon tetszik a közeledése és kibújok a kezei alól.
- Kérlek bocsáss meg - suttogom, de nem fogalmam sincs, hogy miért, nem volt joga átölelni, de ha valamit akar tőlem azt kimutathatna máshogy is és nem csak úgy, hogy előtte megbánt mikor nem is tudja, hogy milyen nehéz nekem az a valami ellen küzdenem.
Vagy csak talán felek egy kapcsolattól, csak egyszer voltam szerelmes a klánnál mintegy hét evvel ezelőtt. A srác velem egykorú volt és ő volt az egyetlen azonos korú aki rendesen bánt velem. Többször csak szórakozásból elmentünk lopkodni. Egyszer egy nagyon szép aranyláncot lopott és nem adta oda a klán vezetőknek hanem nekem ajándékozta. Mondanom sem kell teljesen oda voltam azelőtt soha sem kaptam senkitől sem semmilyen ajándékot. Aztán mikor mar három hónapja hivatalosan is együtt jártunk megtörtént a dolog a varos mellett egy kis réten. Egy héttel később eltűnt a srác majd csak a holttestet láttam viszont, egy ellenséges klán tagjai fogták el és fojtották bele a varos csatorna hálózatába. Azóta egy férfi sem tudta megdobogtatni komolyabban a szívemet, és nagyon remélem, hogy nem most fog megint megtörténni és főleg nem Harsenbe leszek szerelmes.
- Semmi baj - mondja kedvesen - Fürödj meg és öltözz fel, itt vannak az új ruháid és menjünk le, hogy indulhassunk, az ügyemet mar elintéztem és szerintem nem lenne szerencsés ha itt tálalna a városőrség téged.
És milyen igaza van, nekem sincs nagy kedvem találkozni a helyi igazságszolgáltatás embereivel. Negyed óra alatt elkészülök és leosonok Harsen után az istállóba. A lovak már fel szerszámozva készen várnak és én nagyon gyorsan felpattanok Vihar hátára és indulunk is. Fél óra alatt magunk mögött hagyjuk a várost és vár ránk megint a vadon. Nem titkolom, hogy a vadonban jobban szeretek tartózkodni mint a városokban és településeken, ez is elf vérem miatt van így.
- Mond Harsen, milyen ügyet kellett elintézned? - kérdezem nagy sokára megtörve a kellemetlen és feszült csöndet
- Nem hiszem, hogy érdekelne téged - próbálja ennyivel lezárni az ügyet, de én hajthatatlan vagyok
- Na kérlek, nagyon érdekelne - mosolygok is hozzá, végül a pasas beadja a derekát
- Na jó - sóhajt fel fáradtan és szomorúan - Egy levélről volt szó amit még régebben küldtek nekem, de sehol sem tudtak utolérni és azt kellett átvennem, de jobban örültem volna ha soha sem tudom meg mi van abban az átkozott levélben.
- Szabad tudnom mi volt benne? - kérdezem immár sokkal komolyabban, és engem is meglep amit mondok - Nyugodtan oszd meg velem és ha tudok akkor segítek megoldani.
- Nem hiszem, hogy tudnál erre a bajra csak az idő a megoldás - mondja és egy könnycseppet veszek észre a szeménél - Az öcsémről van szó, emiatt kell haza mennem, mert megölték. A szomszédos hercegség feje, mert titkon szerelmi kapcsolat fűzte a lányához, de a lányát is megölette és én ki fogom hívni a herceget és megbosszulom az öcsém halálát.
- Nagyon sajnálom - suttogom, és teljesen átérzem a lovag bánatát és fájdalmát - De a bosszú nem megoldás
Erre a mondatomra kissé furcsán néz ram, tőlem nem vart ilyen mondatot, de magam sem tudom, hogy mi a fenéért mondtam ilyet, hiszen ezt a szabályt tartom be a legkevésbé. Lassan besötétedik körülöttünk és tábort verünk, közel egy kis forráshoz. Az éjszaka teljes nyugalomban telik és semmi sem zavarja meg szebbnél szebb álmaimat és végre egyszer kipihenten ébredek fel hajnalban. A következő két hetet ugyan így tesszük meg kint a vadonban minden települést elhagyva és szerencsére már kiérünk a hideg övezetből, erre már egyáltalán nincsen hó és az idő is megenyhül végre valahára.
Megtudom, hogy Harsen 2809. Ramor 18-an született itt Víniában, volt egy öccse aki ot évvel volt fiatalabb mint ő. Korán már három évesen bekerült anyja révén az Arany Sárkány rendbe, majd hat evvel később az öccse is. Apja és elsőszüllöttsége révén lovagnak kezdtek képezni odahaza és anyja miatt pedig a Rendben papnak, de mivel egy idő után keresztezte egymást a két nevelés emiatt a vezetők inkább a paplovag mellett döntöttek. Miután felszenteltek Tadron paplovagjának több kisebb feladatot kapott végrehajtásra és miután elvegezte oket akkor kapta meg ezt amiről nem hajlandó nekem beszelni. Annyira gonosz, de tetszik a titkolózása.
A lovaggal elég jól összeismerkedtünk és megdicsérem magamat, hogy jól döntöttem mikor vele jöttem. Mostanra eléggé megkedvelem és már eszem ágában sincs őt megölnöm és nagyon örülök, hogy ilyen társaságom van. Eredeti munkámról egy szót sem szóltam így nem tudja, hogy tolvaj vagy csaló vagyok maradjon csak abban a hitben, hogy kalandor. Most már tudom, hogy nagyon rendes fickó és örülök, hogy Riana összehozott vele. De ne értsen senki félre nem vagyok szerelmes, annyira azért nem bírom a pasast.
Még eltelik a vadonban két nap mire elérjük a következő várost. Mivel erre már melegebb az éghajlat a városok nagysága is nő. Ez ahova most érünk a hallomások és a becsléseim alapján gazdag kereskedő város lehet és mintegy húsz-ezer lakost számlálhat. Csak sajnos lovagomat nem lehet rávenni arra, hogy jöjjön el velem rabolni. Még csak meg kéne említenem emiatt is tuti, hogy kicsapná a balhét. Ilyenkor még nekem is elegem lesz belőle, de Riana a tudója, hogy nagyon bírom a társam stílusát.
Bent a városban megint az előkelő negyed felé vesszük az irányt, hogy készleteinket feltöltsük, de én sokkal inkább díjaznám a nyomor negyedet vagy az effélét, mert azokban sokkal inkább megtalálom az irányt és az előkelők meg nem tartoznak e téren a kedvelt egyedeim közé. Kirabolni jó őket, de ez más téma. Próbálom győzködni Harsent, hogy most az egyszer tegye félre a jó modorát és szállásoljuk el magunkat az átlagos vagyoni polgárok számára jelzett fogadóban és most az egyszer sikerül is meggyőznöm.
Mindenhol tehát itt is ugyan olyan szabály rend szerint vannak felépítve ezek a körzetek vagy akinek úgy tetszik negyedek, így nagyon gyorsan eltalálunk egy fogadóhoz. Lovagomnak nem túlzottan nyeri el tetszését, de hát ez van, ma én szabom a szabályokat. Lepakolunk bent a szobáikban, én a szokásaimhoz híven csak ledobálom a holmimat és már megyek is át Harsen szomszédos szobájához és kirángatom onnan, hogy ideje vásárolni mennünk. Gondolom pihenni akart, mert ellentétben velem neki szüksége van rá, nekem nem sokra napi 5 óra alvással tökéletesen meg vagyok.
Amúgy van egy olyan rossz sejtesem, hogy pont a meditációja alatt zavartam meg, de sebaj jön velem és ez a lényeg. Csak pár utcányit haladunk mikor elérjük végre a hatalmas piacot. Ezek olyan piacok, hogy itt mindent meg lehet venni amit csak akar az ember vagy más szabad népi faj. A tolvajok általában itt adják el a lopott holmiijaikat és a legjobb pletykákat is az ilyen helyeke lehet hallani. Onnan tudom, hogy én is nagyon sokat fordultam meg városunk ugyanilyen jellegű piacán.
Fél óra alatt mindent megveszünk amire szükségünk lehet az elkövetkező időkben. Késő délutánra jár az idő így vissza megyünk a fogadóba és mind a ketten fürdőt kérünk majd számomra jó hosszú fürdőzés után jókedvűen lemegyek vacsorázni. Lent találom Harsent, egyértelmű, hogy oda megyek hozzá és békésen lehuppanok az asztalához. Kirendeljük a vacsoránkat és egy-egy kupa bort is majd jó kedvűen elkezdünk beszélgetni. Az én jó kedvem sajnos nem tart sokáig ugyanis régi ismerősök jönnek be a kocsmába és azonnal felénk jönnek. A régen lerázott üldözőim azok, már szerencsére olyan régen nem találkoztunk, miért pont ezt a fantasztikusan jó napot kell elrontaniuk.
- Büdös ribanc, te átkozott felver tolvaj, most meghalsz, mar Lináriától kezdve üldözünk és végre most leszámolhatunk veled! - kiálltja a vezérük és mar ő is és a többiek is veszik elő fegyvereiket.
Lovagom azonnal reagál rögtön nyúl lovagi kardjához és én is kezembe csúsztatom a tőrömet, a kardomat meghagyom a hátamon, arra úgy sem lesz szükségem, mert anélkül is megölöm őket. A régóta nem érzett gyilkos düh amiben az élni akarás ösztöne is van újra fellángolt bennem, de eddig soha sem érzett erővel. Amennyire eddig kontrolálni tudtam - ez sosem volt az erősségem, de egy kicsit tudtam - az ebben a pillanatban teljesen szertefoszlott és az ereje magával ragadott. Ragadozó módjára ugrok a hattagú társaság kellős közepére és lovagom is támadásnak indul ebben a minutumban és mire én végezek az első kettővel lovagom is kettőt elintéz, de azt nem tudom, hogy azok meghaltak e, de nem nagyon hiszem, hogy ő ölne csak úgy szórakozásból. Ő nem olyan, mint én.
A másik két ellenfél sem húzza olyan sokáig, mint szeretnék, mert tíz másodperc sem kell és holtan fekszenek körülöttünk. Hat ennyit a mára tervezett esti programomról, elegem van, hogy mindig bajba kerülök. Akkor ha mar így alakul ez az este ideje menekülőre fogni megint a dolgot, szerencsére Harsen is így vélekedik és mar húz is magával fel a szobákhoz. Nem akarom engedni, mert meg mindig ölhetnékem van, de meg így is sokkal erősebb mint én. Könnyedén felkap a határa és elindul a lépcsőkön felfele. Bele akarom mélyeszteni a körmeimet a hátába, de a páncélja miatt nem sikerül.
Mire lerak a szobám ajtaja elott mar semmi sincs meg bennem az elozo dührohamomból és immár teljesen nyugodtan sétálok be a szobámba. Sietve összepakolok majd kilepek az ajtón, Harsen mar kint var és sietve indulunk le a lépcsőn, lent fizet majd az istállóban összeszedjük a lovakat. Engem hibáztat, de miért én ilyen vagyok úgysem fog tudni megváltoztatni, eddig senkinek sem sikerült.
Nagyon gyorsan hagyjuk el a varost, láthatólag elege van mar belőlem és nekem is abból, hogy atyáskodik felettem. Nincsen joga ehhez egyáltalán, lehet, hogy lenyúlom Vihart és folyatom a magányos utamat, de valami mégis visszatart ami miatt nem tudom megtenni. A varos elhagyása után folytatjuk az utunkat északra.
- Mit akartak tőled? Mit loptál el tőlük, hogy meg akartak ölni? - kérdezi szinte felháborodva, és teljesen meg is értem őt, igaza van nem kellett volna bele kevernem.
- Tőlük semmit sem loptam el, de igaz, hogy régi foglalkozásom tolvaj volt és emiatt száműztek Lináriából - mondom bűnbánóan - És amiatt akartak megölni, mert felver vagyok
- Tudod ugye, hogy fel kéne adjalak valahol - mondja keményen
- Tudom, de úgy sem fogod megtenni - sziszegem majd ránézek és latom, hogy igazat mondtam
Lassan elhagyjuk a hideg övezetet és erre mar egyáltalán nincsen hó és az idő is kezd nagyon kellemes lenni, de meg mindig nem az igazi. Ötnapi utazás után elértünk egy újabb varosba. Kezdenek nagyon idegesíteni varos falak, csak azért mert olyan zárt hellyé teszik az amúgy normálisnak tűnő városokat, de hat mit lehet tenni ha túlságosan sok bandita van erre fele, de szerencsére meg nem találkoztam velük egyszer sem és biztos vagyok benne, hogy lovagom nem védene meg amiatt amilyen vagyok, de nem tehetek én róla. Én ilyen vagyok.
Bar az elmúlt két faluban semmilyen ostobaságot sem csináltam, ennek ellenre érzem, hogy mar nem vagyok egyáltalán szimpatikus neki és örülne ha itt hagyhatna ahol vagyok. Tegye meg, nem szorulok a segítségére hiszen eddig is megvoltam tökéletesen egyedül. A városkáról jaj, ez is olyan mint a többi, Harsen megint a gazdagabbak fogadói fele veszi az irányt és én meg mit tehetek kelletlenül, de követem.
De most mégsem oda megyünk hanem egy kirendeltségre ami az Arany Sárkányé. A látványtól elakad a lélegzetem: Hatalmas többszintes épület körülötte hatalmas park és egy kisebb erdő a varos központjában, a kertben több szökőkút és meg kisebb mágiával fenntartott patakocskák - ezt Harsen magyarázza - és gyönyörű tavak. Olyan állatok és növények amiket meg soha életemben nem láttam. Lovagom észreveszi a meglepődésemet és kedvesen rám mosolyog.
Lassan odaérünk a kirendeltség bejáratához ahol mar varnak ránk. Hallottam mar a mágia használok telepatikus képességéről, de elgondolni sem tudom, hogyan működhet ez a dolog. Sebaj, majd megértem egyszer ugyanis holtáig tanulhat mindenki. A lovainkat azonnal elvezetik az istállófiúk. Annyira örülök hiszen megkaptam örülök Vihart. Egy vörös köpenyes nő vezet be minket a házba aki mely tisztelettel köszönti Harsent viszont rám nézni sem mert. Hosszú derekáig erő haja hófehér volt, tehát Taoari vagy csak olyas valaki aki mágiát használ.
A ház belülről minden képzeletemet felül múlja, hatalmas belso tér, a padlókon vastag szőnyegek a falak és a mennyezet gazdagon díszítve arannyal, ezüsttel és meg mithrillel is. A lelegeztem teljesen elakad nem tudom visszatartani csodálatomat, csak egy is darab a mithrillből és egész életem egy csapásra megoldódna, de nem, nem hozhatok szegyent társamra, nem lophatok el semmit. Nehéz próba lesz, de valahogy csak ki fogom bírni.
Be vezetnek minket egy váróba ahol elválasztanak Harsentől, nem akarom engedni, kitépem magam a szobalányok kezéből odafutok társamhoz és szorosan hozzábújok.
- Nem akarok egyedül lenni ebben a házban - suttogom, hogy csak ő hallja - felek itt külön lenni tőled ez nem az én világom és ha nem lehetek veled inkább elmegyek.
- Arana nyugodj meg kérlek, itt semmi bajod sem eshet - súgja a fülembe - de sajnos nem lehetek most itt veled és könyörgök csak pár órát bírj ki nélkülem és utána újra itt leszek én is csak el kell intéznem pár dolgot és jelentést is kell tennem a Rend itt elő öreg papjának.
Semmi kedvem sincs annyit rá várni, de valami furcsa érzés kap el amit eddig meg soha sem ereztem és hiába akarok elmenni nem tudok. Hirtelen felébredt a felismerés bennem ami részben kétségbeeséssel tölt el, hogy beleszerettem és tőle akarok függeni, de sajnos érzem, hogy az esetek legnagyobb részében én fogom drága lovagomat megvédeni, mert engem szinte lehetetlen megölni..
- Rendben van, de nagyon siess kérlek - mondom húzódnék el tőle, de visszatart még és megpuszil az arcomon
Az érintése nagyon kellemes és forró, utána meg megcirógatja az arcomat majd elhagyja a fogadószobát, egy apród követi aki fegyverét cipeli majd mind a ketten eltűnnek a látómezőmből és egyedül maradok a szobalányokkal. Akik most így mar elkísérnek szobámba ahol már kész fürdővíz var ram.. Több mint egy órát maradok a vízben majd kiszállok és felöltözök, de az udvarhölgyek - ezt az idióta kifejezést, az egyik igazit ki - nem túl lelkesek, hogy nem az általuk kitett hosszú elegáns ruhát veszem fel hanem saját gönceimből inget és nadrágot.
Soha eletemben nem viseltem meg ruhát nem voltak és ma sincsenek meg hozza az anyagi dolgaim, igaz a fürdéshez sem, de ezt a luxust ahányszor csak tudtam mindig megengedtem magamnak. A ruhákra visszatérve mindig is tul csicsásnak és rondának találtam oket és soha sem nyertek el tetszésemet, egyszer volt csak rajtam hasonló mikor éppen ilyet loptam el valahonnan és akkor úgy találtam, hogy felpróbálom, megláttam magamat egy tükörben és inkább letettem róla. Azóta sem és nincs az az isten vagy személy akinek a kedvéért felvennék még egyszer, na jó talán ha Harsen kérne, de mivel o most nincs itt ezért nem.
Miután felöltözök sietve lerohanok és megkeresem gyönyörű lovamat, gyerekekkel is találkozok útközben akik elkísérnek és elvezetnek a lovardához ahol szinte azonnal megtálalom Vihart mellette Kincsest Harsen barna lovat. Itt is elidőzök mintegy fel órát majd a kinti kertben keresek egy eldugott kisebb helyet és ott egy padon leülök és figyelem a környezetemet. Gyerekek játszanak feltehetőleg Taoari szülőktől származnak, diákokat és tanárokat is egyaránt látni. Nagyon nehéz megkülönböztetni a rangokat és korokat, mert mar sokan a velem egykorúak közül már őszek a mágia használata miatt, és az öregeknek is teljesen fiatal az arcuk. Ez hihetetlen és szörnyen rossz érzéssel tölt el.
Lassan elkezd lemenni a nap és Harsen meg mindig nincs itt. Eltöprengek valamin és csak akkor zökkenek vissza a valóságba mikor hátulról valaki átölel. Felnézek és latom, hogy drága lovagom az. Felállok hozza és szembe állok vele, mire o magához húz átölel és megcsókol. Végetlenül rövidnek tűnik sajnos az az egy perc amíg csókolózunk. Különös érzéssel tölt el, ilyet még soha sem éreztem azelőtt. Most már tudom, hogy szerelmes vagyok igazán életemben először. Csak azt nem tudom, hogy miért pont ő, de már ezt sem bánom. Szeretem és ez a lényeg.
Miután elengedett amilyen gyorsan csak tudok elhúzódok tőle és ránézek. Arca csodálatosan szép és ahogy néz ott helyben elolvadok tőle. Érzem és tudom is, hogy a szemem kivételesen a félelemtől csillog és amiatt remegek is. Harsen magához húz és szorosan átölel, ölelésében még inkább reszketek. Soha nem voltam azelőtt ilyen. Rájövök, hogy igazából attól tartok, hogy elveszíthetem. Túlságosan szeretem ahhoz, hogy ártsak neki, de a bennem élő vadállat nem tudja ezt és emiatt féltem is magamtól.
- Szeretlek kicsim – suttogja és újra megcsókol
Kellemes légyottunknak egy apród vet véget azzal, hogy idejön és elhívja kedvesemet, de Harsen nem hagy itt hanem visz magával. Megfogja a kezemet és így indulunk vissza az épületbe. Bent mint kiderül, hogy vacsorához várnak miket és emiatt kell bejönnünk.
Vacsora után kimegyünk és a Holdfényben sétálunk. Ennyire boldog soha sem voltam azelőtt. A csillagok fényesen ragyognak felettünk és szerencsére senkivel sem találkozunk, bár van egy olyan rossz érzésem, hogy bent a házban mindenki pontosan tudja, hogy éppen hol vagyunk és esetleg azt is, hogy mit teszünk. Találunk az erdőben egy eldugott kisebb tisztást ahol letelepszünk a földre. Harsen lefekszik és az eget kémleli, én amilyen szorosan csak tudok oda bújok hozzá. Fejemet a mellkasára hajtom és onnan nézek az arcára. Nagyon jól néz ki, nyugtázom magamban. Lassan odahajtja a fejét hozzám és megcsókol.
Milyen lenne az én formám ha nem zavarna meg minket valami, pár perccel később hatalmas robbanás zavar meg minket és én reagálok gyorsabban ezért még látom, hogy egy óriási tűzgolyó csapódik bele az épületbe ami azonnal berobban és kigyullad. Lovagom is hihetetlen gyorsasággal ugrik fel mellém a földről és azonnal futásnak is indul az égő épület felé, de valami miatt visszarántom. Értetlenül néz rám mikor egy újabb csóva csapódik bele a Rendházba és már az egész nagy lánggal ég.
- Miért nem engedtél? – fakad ki – Talán megakadályozhattam volna.
- Persze, csak az életedet áldoztad volna – kiáltom idegesen majd suttogva folytatom – Szeretlek és nem akarlak elveszíteni – erre átölel
A fényben észreveszek gyorsan és kecsesen mozgó alakokat a fák között majd hirtelen teljesen megfeszülnek az izmaim és feszülten figyelek. Elfek azok és íjaikat felaljazva ránk szegezik.
- Ne mozduljatok! – kiáltja valamelyik közös nyelven – Még ne lőjetek – mondja elfül a társainak
- Meddig ne? – kérdezem vissza elfül és látom, hogy kissé meglepődik az alak
Közelebb jön az alak és meglepődve és megrettenve látom, hogy haja hófehér és a bőre barna. Egy sivatagi elf, az én fajtámból. Ez lehetetlen! Most először tölt el igazi félelem az életemben. Fogalmam sincs mit tegyek, mert szerintem meg fog ölni, de hatalmasat csalódok szerencsére. Arc már most ismerős, de fogalmam sincs, hogy honnan.
- Üdv félvér! – köszönt – Már régóta keresünk téged Arana
- Miért, hogy megöljetek? – kérdezem félve mire az elf felnevet
- Dehogyis – mondja majd átölel – végre megtaláltalak drága húgom
Mi van? Ez lehetetlen, nem lehet a testvérem, de ha mégis akkor akár több ezer év is lehet köztünk. És mi a fenét akarhat tőlem? Harsen ugyanolyan értetlen képpel néz mint feltehetőleg én is. Gyorsan kibújok testvérem(?) öleléséből és egészen szerelmemig hátrálok vissza. Most már minden félelmem elveszett amit eddig éreztem.
- Nem lehetsz a testvérem – sziszegem, mert apám emlékeiből nem igazán emlékszem rá –Hogyan találtál rám és ki vagy te?
- A bátyád – sóhajtja – Arlem vagyok. Születésed óta kereslek először apánkkal majd miután ő tíz éve meghalt egyedül. Nagyon nehéz volt téged megtalálni, de végre sikerült. Most velünk kell jönnöd a Sivatagba.
- Nem megyek – sziszegem tovább és oda bújok Harsenhez aki átölel
- Pedig muszáj lesz, mert hercegnő vagy – mondja hátulról valaki
Most már tényleg elegem van belőlük. Miért nem hagynak végre békén? Mi van ha igazat mondanak? Nem lehet, hogy másfél hónap alatt egy senkiből egy sivatagi elf hercegnő legyen. Túlságosan is hihetetlen. Bárcsak ébrednék fel ebből a rémálomból, de ez nem az ezt kedvesesem érintéséből tudom. Miért én vagyok pont ilyen? Miért nem mással történik ugyanez?


folyt.köv.

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security
Comodo SSL Certificate

Vissza a lap tetejére