Reggel a nap első sugarával ébredt Deli. Odarohant fia ágyához, mert azt remélte, hogy csak álmodta az éjjel történteket. De amikor meglátta, hogy az ágy üres és hideg, keserűen mart szívébe a felismerés: Etét valóban elrabolták.
Kivágtatott a sátorból. A lovaknak hűlt helye. A kutyák mind agyonütve, szétszórva hevertek a sátrak körül. Az őrtüzeknél csak most ébredeztek az emberek.
Deli őrjöngve szaladt a legközelebbi őrhöz:
- Hol a fiam? Nem láttad Etét?
Az őr azt sem tudta, hogy hol van. Csak tántorgott. Félig még eszméletlen volt.
- Mi történt itt? - kérdezte kétségbeesetten, mintegy magától Deli.
A kör alakban felvert jurtákból előjövő emberek elhűlve nézték a sátorkör közepén felállított üres karámot. A lovakat elhajtották, de ők az éj folyamán nem hallottak semmit. A két őr még mindig eszméletlenül feküdt a karám mellett: egyik az északi oldalon, másik a délin.
Hamarosan előkerült a táltos is. Csendben elsétált egyik őrtűztől a másikig. Megérintette a kábult embereket, a fülükbe súgott valamit, mire azok felébredtek. Utoljára felélesztette a karám őreit is. Végül megállt Deli előtt.
- Keled, táltosom, mondd, mit történt itt? - kérdezte a vezér.
- Bagrot járt itt, az ork királynő hűséges varázslója. - szólt a táltos - Olyan hirtelen jött, hogy sajnos én sem tudtam védekezni ellene. Mély álmot bocsátott az emberekre, így nem csoda, hogy nem hallottunk semmit.
- De igen! - vágott közbe Deli - Én hallottam mindent, és láttam, hogy Bagrot elviszi a fiamat. És Ete is ébren volt.
- Akkor mért nem siettél a segítségére? - kérdezte a táltos.
- Mert nem tudtam. Ébren voltam, de valahogy mégsem. Láttam és hallottam mindent, de nem segíthettem. Olyan volt, mintha álmodtam volna, pedig nem aludtam
A táltos figyelmesen végighallgatta Deli szavait, majd bement a sátrába, előhozott egy kerek, lapos, bőrrel bevont dobot, és elkezdte ütemesen vetni.
Idő közben Csenge is felébredt, és kétségbeesve rohant a férjéhez:
- Deli, hol van Ete? Mi történt az éjjel?
- Csenge, nyugodj meg, kérlek. - szólt Deli az asszonyhoz - Keled most próbálja kideríteni, hogy mi volt itt.
A táltos táncolni kezdett, majd énekelni:
Én mondom énekem - a táltos.
Jöjjetek szellemek, segítsetek.
Atyácska, mondd, Deli mért bánatos?
Kérlek szellemek, segítsetek,
Mondom én, a táltos!
Egyszerre összeesett Keled. Szemei fölakadtak, és feküdt, akár egy darab kő.