Arwen imája

egy tünde lány
énekel a sötétben
ragyogva gyúlnak
ki a csillagok
karcsú ő, s karját
az égre tárja
szerelmeséért énekel
ki a távoli rónákat járja
lovagol csak tőle egyre el
harcok várják s dicsőség
ő ebből még mit sem sejt
a tünde lány arcán
könnycsepp csillan
szép mint a hajnal
halhatatlan léte
elválasztja őket
nyakában az esticsillag
fénye utolsót lobban