Az a nap is a szokásos módon indult. Reggel bement az egyetemre és tartott egy előadást az északi mitológiákról, amit ismét nem sikerült befejeznie. Ugyanazon az útvonalon sétált haza, mint az elmúlt évek során mindig is tette. Otthon a kései ebéd után az érettségi dolgozatok kijavításával foglalatoskodott. Még nem készült el velük, amikor felesége egy levelet vitt be neki. Ez önmagában még nem lett volna különös, de az már igen, hogy a posta reggelre már kikézbesített minden levelet.
Egy régi barátja írt, akit már több éve nem látott, és aki az egyetem melletti parkba hívta el találkozóra. Csodálkozott ugyan, de látva, hogy úgyis már csak egy dol-gozat van hátra, és az is csak féloldalas, felöltözött, és elment.
A barátját még nem találta a parkban, ám ezt csak késésnek vélte. Pár perces ácsorgás után leült egy padra. A pad ekkor lassan körbefordult a tengelye körül, és ő a parkhoz nagyon hasonló, mégis, számára teljesen idegen helyen találta magát.
Ezüstös törzsű, aranyló lombú fák vették körül, és bár idekerülésének módja megrémítette, a táj látványa leírhatatlan békével és nyugalommal töltötte el. Már-már úgy döntött, elindul valamelyik irányba, amikor a fák között egy férfi bukkant fel. Hosszú, fehér ruhát viselt; vállára omló, szinte fehér haján megcsillantak a napsugarak. Nem tűnt öregnek, de azért látszott, hogy sok mindent megélt már. Egyenesen felé tartott, ezért nem mozdult, várta, mi történik. A férfi odalépett hozzá, és megszólította.
Tőle tudta meg, hogy ez egy másik világ, amely nagyon hasonló ahhoz, ahonnan őt idehozta. Erre azért volt szükség, hogy legyen, aki leírja majd a történetet, amit a férfi elmond neki, és amelyet senkinek sem szabadna elfelejtenie.
Sokáig mesélt, talán órákig, talán napokig. Amikor befejezte, még egyszer figyelmezette a feladatára, és ekkor újból a parkban találta magát.
Szédelegve ért haza, gondolatai szinte örvénylettek. Még latolgatta magában, hogy ébren volt-e vagy álmodott, főként, mert mindössze húsz perc telt el elindulása óta.
Meglátta az utolsó, mindössze fél oldalt kitöltő dolgozatot, és már tudta mit kell tennie.
A dolgozat alá mintegy öt sorral elkezdte írni:

’In a hole in the ground there lived a hobbit…’ *

Fölé pedig:

J.R.R. Tolkien: The Hobbit & The Lord of the Rings






*: “Volt egyszer egy földbe vájt lyuk, abban élt egy babó…”