Gollam nem értette, mi történt: pár pillanattal ezelőtt még táncolt örömében, hogy végre, annyi megpróbáltatás után ismét a kezében tarthatja drágaságát, most meg a Végzet hegyének mélye felé zuhan, gyűrű nélkül.
Kétségbeesetten kiáltozott, majd mikor szeme elől eltűnt a perem, ahonnan lezuhant, úgy igyekezett forogni a levegőben, hogy lássa a kürtő alját. Nemsokára maga alá is látott, de még csak félúton járhatott lefelé. Érezte, hogy neki vége. Önkéntelenül elképzelte, ahogy beleesik a forró lávába.... és úgy érezte, inkább másra kéne koncentrálnia. Mivel látta, hogy van még egy kis ideje, elkezdett az életéről elmélkedni. Eszébe jutott, amikor még voltak barátai, aztán az a szép nap, mikor hozzájutott a „születésnapi ajándékához”. Felrémlett előtte sötét barlangja, ahol csónakjával evezgetett, és néha manó vadászatra indult a gyűrűvel.
Aztán egyszerre csak megjelent előtte Bilbó, amint kardjával a kezében felteszi neki az utolsó kérdést: „ - Mi van a zsebemben?”, és ő még három lehetőségből sem tudta kitalálni. Ezután feltűnt az, amikor kivallatták a gyűrű hollétéről. Ezt gyorsan átugrotta, még emlékezni is fájt erre.
Most hirtelen elözönlötték a képek, ahogy a szövetséget követte, majd gondolatai ott állapodtak meg, ahol a lápon vezette Frodóékat. Mikor arra gondolt, hogy hogyan verte őket át, a Banyapók odújában, elkezdett magában nevetgélni.
Mikor gondolataiban idáig ért, már érezni kezdte az egyre kibírhatatlanabb hőséget, és átfutott rajta a szörnyű felismerés, hogy most már tényleg pillanatokon belül kimúlik. Látta, amint az ujj a gyűrűvel beleesik a lávába, és sisteregve feloldódik benne. A helyén nagy buborék kezdett nőni, egy hatalmas buborék, mely mikor kipukkadt, erőteljes széláramlatot küldött Gollam felé. Gollam teste megpördült a lökettől, és ekkor megpillantott egy kiszögellést a vulkán egyik falán.
Kétségbeesetten kapálózni kezdett, hogy elérje. Az egyik kezével meg is ragadta, görcsösen megmarkolta, ám lendülete vitte tovább. Óriási erő húzta lefelé, ő pedig megpróbálta ujjait belevájni a sziklába. Ennek az lett az eredménye, hogy a kapaszkodó karja a vállánál kettétört, s a lendület tőből ki is szakította.
Gollam még látta, hogy karja még ott lóg nem messze fölötte, majd vérfagyasztó halálsikolyt hallatva belezuhant a lávába.