Aznap este nem voltak csillagok az égen. Sötét volt. Fújt a szél és az eső csendesen esett.
Ő ott ült a küszöbön – a nyitott ajtóban -, és félt, mert nem volt vele senki. Egymaga volt.

Mi is történt két éve? Egy száz éves öregember bekopogott. Ő ajtót nyitott és a látogató belépett a kényelmes babó barlangba. Nevet nem mondott, csak nevetett. Majd így szólt:

- Én vagyok, jól látod! Személyesen jöttem el, ahogy akkor megigértem. – A babó meg csak nézett kerek szemekkel és izzadni kezdett a talpa. Idegességében kettőt lépett balra és neki nyomódott a falra szerelt kapcsolónak. Ekkor kinyílt egy ajtó és mögötte feltárult egy éléskamra. „ Úristen! – gondolta magában a babó -, ez a Végrehajtó! Nem fogom átengedni az élelmiszereim negyven százalékát a trollok királyának!” De még mielött saját vagyonát féltve védelmi lépéseket tehetett volna, az öreg ember így folytatta:
- Ne félj! Te szerény emlékezőtehetséggel megáldott lélek, hát semmire sem emlékszel? Valaha réges régen, amikor a szakállam még nem volt ennyire ősz, én védtelek meg téged a Nagy Barlangban a támadó trolloktól…
- Oh, - szólt a babó -, hát akkor Te vagy Gandalf? – és a szerencsétlen vendéglátó elalélt a nyitott előszobában.

A vendég nem akadályozta meg, hogy a babó leessen a földre. A test felett átlépve bement a nagyterembe. Leült egy kényelmes fotelbe és szivarra gyújtott. Ugyanis a szivarozás kedvelt tevékenységei közé tartozott. Nagy füstöket eregetett a barlanglakás minden része felé. Átgondolta, hogy mihez is kezdjen ezzel a szerencsétlen babóval. Egy – két órácskát elücsörgött a kék fotelben és közben nyugodtan elolvasta a reggeli újságot. Megivott egy kupica szíverősítőt, majd odament a babóhoz. Az már mélyen aludt. Horkolt a nyitott éléskamra elött. A Vendég elgondolkozott, majd megcsikizte a babó talpát egy lúdtollal. Az felébredt és kávét kért.

- Honnan adjak én neked kávét, ha Te vagy a vendéglátó? – kérdezte a szakállas öregúr.
- A konyhából. – felelte a babó.
- Nem, nem. Te egy önálló személyiség vagy. Neked kell megfőznöd a kávédat.
- Álmos vagyok! A kávémat kérem.
- A vendég nem főzhet kávét. – csóválta meg fejét az öreg úr a babó kérdő szemébe nézve -. Ez nem lenne szép tőlem. Nem vehetem el Tőled annak lehetőségét, hogy híres babó vendégszereteted nélkülözve egyek – igyak házadban…
- De, kérlek legalább segíts fel. – Kérte a házigazda a magas varázslót. Gandalf ekkor segédkezet nyújtott a babónak, de ugyanakkor tovább fojtatta eszme futtatását.
- Bilbo, maholnap ötven éves leszel és még mindég nem találtál magadnak való asszonyt…

Sajnos, Bilbo nem válaszolhatott, mert ekkor megjelent egy kék ruhát viselő, szőke hajú tüneményes babó hölgy a barlang nyitva hagyott ajtajában. A kedvesen mosolygó látogató kék szemű volt és magasabb, mint a házigazda. Vékony testalkata és formás csípője magára vonta a babók figyelmét. Pár pillanatig állt a bejáratban és végül így szólt:
- Jónapot, Bilbo Baggins! Farina Gabbins vagyok. Kérlek, hogy végy feleségül tíz percen belül, mert ellenkező esetben Gandalf átváltozik gonosz varázslóvá, amint a Nagy Könyvben meg van írva…
- Oh, uzsonna elött? A kávémat sem főzte meg még senki! Hány óra van? Mióta van nyitva a kamra ajtaja? Miért érzem, hogy valami rossz van készülődőben? Én nem ilyen napot akartam… - hisztizett a házigazda.
- Ez a nagy lehetőségek napja. Te kalandra születtél Bilbo! – Kiáltotta Gandalf. – Én vagyok az utolsó nagy varázsló. Nélkülem semmi sem jöhet létre. De a nagy könyvben leírtakkal én sem vehetem fel a versenyt…
- ….És, ha átírnánk a Nagy Könyvet? – kérdezte Bilbo.
- Arra még nem volt példa…- mondta Farina.
- Valaki jön. – Mondta a varázsló.
- Honnan tudod? – kérdezte Bilbo.
- Mert varázsló vagyok.
- Ja… - nyögte ki az éhes babó.

Ekkor a barlang ajtajában nagy fekete palástot viselő alak jelent meg. Mély hangja félelmet ébresztett Farinában és a megrémült hölgy Bilbo nyakába akart ugrani. Baggins urat váratlanul érte az események ilyetén alakulása és gyorsan a kamra nyitott ajtaja elé lépett. Szerencsétlenség történt volna, ha nincs ott Gandalf! Azonban a hős varázsló egy színes párnát hozott létre a semmiből és a szépséges babó kisasszony nem az előszoba kövezetére esett, hanem a pihe – puha bútordarabra.

- Én vagyok Santiago, a Végrehajtó! A Törvények Könyvében leírtak alapján jogosult vagyok erre a barlanglakásra. Most tértem vissza a Nyugaton – Túli Tájakról. A troll király, Partamartaka döntése megmásíthatatlan! Bilbo Baggins, az élelmiszereid hatvan százalékát elviheted. – Mondta a zord lelkű látogató. – De, Őt nem… - Mialatt ezt említette a fekete ruhás egyén, közben megragadta Farina kezét és így folytatta tovább: - Kiskegyed elragadó szépségű babó hölgy, de ezek a borotválatlan lábak nem illenek egy spanyol származású nemes ember leendőbelijéhez. – Mire a Gabbinsék lánya egyet szólt volna, Santiago elővett zsebeinek egyikéből egy picinyke ékszeres dobozt és abból kivett két arany gyűrűt. Az egyiket a félig ájult hölgy ujjára húzta, a másikat pedig a magáéra. Közben pedig kedvesen beszélt.
- Óh, drága szerelmem, egyetlen Farinám. Mihez is kezdenék nélküled ebben a házban egyedül. – Ekkor Bilbo felé fordult, majd így szólt Baggins úrhoz: - Lassan kezdjél csomagolni pajtikám! Sohasem leszel képes önállóvá válni, ha mindig csak Gandalfra vársz.
- Bilbo, főzz egy kávét, kérlek. – Kérte a százéves ember, majd így folytatta: - Addig én csomagolok. – ’S elővette varázstudományát, amelynek segítségével hipp – hopp, pillanatok alatt Bilbo minden ruhája belekerült egy nagy kofferbe.
- Bilbo, ha nem veszel el, akkor Gandalf gonosszá változik… - sírdogált Farina.
- És, az Téged miért zavar? Amikor ma még csak uzsizni sem tudtam… - ezzel a nem éppen kedves gondolatmenettel értésére adta minden vendégének, hogy Ő most kimegy a konyhába.
- Bilbo! – kiáltott utána Santiago -, azért nem csupán csak az élelmiszered negyven százalékát tulajdonítom el, mert ez a lakás biztos, hogy nagyon sokat ér… - Aztán halkabban folytatta -, Itt, a Domb szomszédságában manapság rendkívül kiemelkedő beruházások fognak megvalósulni. Gőzfürdő, vásárcsarnok, fiákerállomás, szálloda és vívóterem építését tervezi Partamartaka, hogy a leigázott babók életminősége javuljon.
- Érzem, hogy elkezdek átváltozni! – Kiáltott fel Gandalf.
- Úristen, Apám! – Sikította Farina.
- Ő? – Kérdezte Santiago.
- Igen. – Felelte az ifjú Gabbins hölgy.
- Ez családi titok! Kifecsegted! – Jajveszékelt a varázsló. – Mi lesz most? Jaj, jaj, jaj… - sírva fakadt az általa varázsolt bútordarab mellett.
- Összeadsz minket, hiszen még jó varázsló vagy. Tehát még rendelkezel anyakönyvvezetői jogokkal. Aztán gonosszá változol, és Partamartaka királyi udvarában fővarázsló leszel. Hatalmas karriert fogsz majd befutni. Szép életút áll majd elötted… A lányod pedig emberré változik majd.
- És Bilbo? – Kérdezte nyafogva Farina.
- Nem számottevő személyiség. Csak egy szőrös lábú babó. Majd eszik – iszik és alszik valahol máshol. Ez a lakás hamarosan tele lesz gyerek zsivallyal. Mindenfelé rohangászni fognak majd a csemetéink. Én négyet szeretnék. – Tervezgette a jövőt Santiago.
- Kész a kávé! Hozom már! Készítettem hozzá szendvicseket is! – Jelent meg a konyha ajtóban Bilbo. Kezében porcelán tálca volt, amelyen porcelán csészékbe kiöntött kávé gőzölgött. Egy tányéron pedig négy szendvics díszelgett. Gandalf nézegette a kávé gőzkarikákat és így szólt:
- Menjünk be a nappaliba. Tudom a megoldást.

Betértek a nappaliba. Leültek és kávézgattak. Bilbo elkeseredésében szivarra is gyújtott. Santiago Farina mellett foglalt helyet és Gandalf belekezdett ötletének elmesélésébe.

- Farinát elveszi Bilbo. Most. Aztán elválnak két perc múlva, és egy perccel később Farina feleségül megy Santiagóhoz. Ezzel a megoldással nem változom gonosz varázslóvá. Santiago viszont megszerzi lányom kezét. Így Farina – aki szerelemgyerekként született, és Belladonna volt az anyja, tehát Bilbo húga -, szépséges szép emberré változik át. Méltó felesége lesz az új királynak. Feltéve, ha Bilbo feje fölül nem veszed el a barlanglakást…
- Hogy? Áruljam el Partamartaka királyt? – Döbbent meg a lehetőségtől Santiago.
- Amennyiben feleségül akarod venni a leányom, kérlek, mondd, hogy igen. – Kérlelte Santiagót a varázsló.
- Igen, de… - próbált értetlenkedni a nagyra nőtt spanyol dalia.

Ebben a pillanatban babók és törpék százai, mit százai, ezrei érkeztek a Dombhoz. A négy lény – Farina, Santiago, Gandalf és Bilbo -, a boldog tömeg élére került egy egyszerű varázslat segítségével. A közönség éljenzése közepette Farina és Santiago kimondta a boldogító igent. A tömeg ebben a pillanatban átalakult hadsereggé, amelyet a tábornokká előléptetett Hős Bilbo Baggins vezetett diadalra. A Partamartaka király által vezetett sereg megfutamodott és a megbukott uralkodót száműzték Setéterdőbe. Azóta is ott él a pókok által őrizve… ( Hmhahaha! )

Santiago király és Farina királyné pedig békében él családjával a kastélyban. Az öreg Gandalf varázslóiskolát alapított. Hős Bilbo Baggins pedig nem fél mástól, csak az esős őszi estéktől, mert ilyenkor gyermekkori emlékei térnek vissza. Azok az idők, amikor még csak álmodni sem mert olyat, hogy valaha is egy hadsereg élén álljon. ( Amikor háborúsdit játszott osztálytársaival, akkor Belladonna estére mindig kizárta a házból egy – két órácskára. )

Partamartaka megbuktatása óta két év telt el. Bilbo élete mostanra visszazökkent a békés semmittevésbe és a pipázásba. Alkalmanként vendégeket fogad, máskor pedig Ő keresi fel egy – egy kedves rokonát, ismerősét. Ilyen az élet és ilyen Bilbo Baggins, a nyugdíjas tábornok világa.