Miután véget értek a harcok, s Mordor hatalma megdőlt, mindenki a békét ünnepelte. Legolas és Gimli elindultak hazafelé, a tünde a Bakacsinerdőbe igyekezett, a törp pedig a Magányos Hegyhez, a Hosszú tó partjára. Mivel útjuk egy irányba vitt, együtt mentek.
Mialatt hőseink megvívták a végső csatát, a Banyapók szörnyű kínok közt szenvedett barlangjában. A seb, amit Samu ejtett rajta, nem volt halálos, de legyengítette a pókot. Napokig vívódott, míg végre rászánta magát, hogy előbújjon rejtekéből. Bakacsinerdő felé indult, hogy megkeresse rokonait, és segítségüket kérje. Kihasználta a harc utáni zűrzavart és a Holtlápon át vonszolta bűzlő potrohát, majd Emyn Muil kőrengetegén át végül Bakacsinerdő fái közé érkezett. Útja hosszú ideig tartott és nagyon keserves volt.
Legolas és Gimli útja a Csillogó Barlangokba vezetett, majd az Enterdő mélyére. Mindketten betartották egymásnak tett ígéretüket. Lórient is útba ejtették, így érték el végül ők is a Bakacsinerdőt. Vándorútjuk békés és nyugodt volt, hiszen az orkok már nem mertek előmerészkedni.
Hosszú idő telt el, mialatt mindez megtörtént, és ezalatt a Banyapók gyógyírt talált sebére.
Vérre szomjazott és az erdőben barangolva elérte Bakacsinerdő hegyeit, ahol az erdőtündék éltek. A hegyek lábánál vezető Ó út magányos vándoraira vadászott.
Ezen az úton közeledett Legolas és Gimli is, mit sem sejtve a rájuk leselkedő veszélyről.
A Banyapók a fák sűrűjéből rontott elő, egyenesen Gimlire vetve magát. Legolas nyilakat lőtt a pókra, de az meg sem érezte. Vastag bőrén még a tünde vesszők sem tudtak áthatolni. Ám törpünket sem kellett félteni. Bárdjával kaszabolni kezdte a szörny lábait.
A kiáltásokra felfigyeltek az erdőtündék is, s a bajbajutottak segítségére siettek. A Banyapók, látva a túlerőt, elmenekült.




A tündék örömmel látták, hogy a király fia, Legolas, hazatért. Azonnal Thranduil elé vezették az utazókat. Legolas elbeszélte a Gyűrű Szövetségének történetét, s bemutatta barátját, Gimlit is.
Néhány boldog napot töltöttek a királyi udvarban, de Gimli már nagyon vágyott haza.
Thranduil méltó kíséretet adott mellé, így a törp hamarosan hazaért.
Legolas újabb küldetést vállalt. Úgy döntött, elfogja és megöli a Banyapókot. Kiválasztotta a legjobb tündeharcosokat, s apja kincstárában megkereste a Végzet Nyilát, amit még Durin készíttetett. A nyíl vége mithrilből készült, mely olyan kemény, hogy még a Banyapók vastag bőrén is áthatol. E híres fegyver még azokban az időkben került a tündékhez, amikor harcban álltak a törpökkel.
A tündecsapat az erdőbe indult. A Bakacsin hegyei között rátaláltak a szörnyű pókra. Iszonyú volt a harc, a Banyapók érezte, hogy közel a vég, s elkeseredetten küzdött, sok tündét megsebesített mérgező fullánkjával. Legolas végül felajzotta íját, s a Végzet Nyilát a Banyapók szívébe lőtte. A szörny haláltusája irtózatos volt, hiszen hatalmas erővel rendelkezett. Végül mégiscsak kimúlt, és halálsikolyát hallva a többi pók is eltakarodott az erdőből.
A tündék hazavitték sebesültjeiket, s varázserejű gyógyfüvekkel meggyógyították őket.
Thranduil király nagy ünnepséget rendezett, ahová meghívta Celebornt is, Lórien urát.
S mivel az erdőből eltűnt a gonosz, s a sötétség, Bakacsinerdőt ezután Zöld lombok erdejének nevezték. A pók tetemét elégették, s azon a helyen többé nem nőtt sem fű, sem fa.