Én már nagyon sokat álmodtam. Egy álmomat soha nem fogom elfelejteni, ami egy egyszerű álomnak indult, de mégis hős voltam benne.
Egy nagyon nyugalmas este elaludtam, azt álmodtam, hogy előttem áll egy kis manó, aki nem más, mint az álmok őrzője. Azt mondta nekem, hogy én vagyok a kiválasztott, aki megmenti a világot egy nagy katasztrófától. Még pedig attól, hogy mindegyik ezredfordulón az Álomvölgyben, ahol az álmok keletkeznek, egy gömbből kikel egy szörny, aki megfertőzi az emberiséget. A jó és szép álmok helyett, hátborzongató, félelmetes rossz álmokat rak be a fejekbe, és azokat álmodjuk. A manó még azt is kiderítette, hogy egy szellemnek az álmába akar beköltözni még pedig Sauronéba, aki egykoron míg meg nem változott a világ majdnem sötétségbe borította a Földet, ám legyőzték és most tehetetlenül lebeg a semmiségben és régi sötét csatáiról álmodik.
Az ő csatáinak rettenetes képeit akarja az emberek álmaiba beletenni. Én azt mondtam ahhoz, hogy elpusztítsam a szörnyet, akinek a neve Fantasztik, nagyon sok fegyverre lenne szükségem. Erre ezt válaszolta a kisember:
-Adok én neked akárhány fegyvert, de azokkal nem tudod legyőzni, csak egyetlen egy valamivel a saját tudatoddal, hogy az emberek csak szépeket álmodhatnak. S egy olyan tudattal, hogy ő nem létezik, hiszen ő csak egy álomfigura.
Ennek ellenére én nem voltam bölcs, kértem a manótól egy halom fegyvert: a dárdától a nyílig, a bombától a pisztolyig. Majd az Álom Manó megnyitott előttem egy nagy kaput s azzal bementem Fantasztik birodalmába, amely elvezetett Sauron álmába, ami rettenetesebb volt, mint a valódi csatái. Használtam a fegyvereket, de Sauron olyan gyorsan mozgott, hogy még a golyók sem találták el. Hirtelen hatalmas ork sereg lepte el a végtelen teret, azt hittem már nincs is esélyem diadalt aratni felettük. Az orkok úgy elleptek engem, mint dagály idején a víz a sziklát. Ekkor eszembe jutott a manó mondása és ez visszhangzott a fejemben: ez csak egy álom, ez csak álom, mindenki csak szépet álmodhat, ő csak egy álomfigura, ő csak egy álomfigura... Használtam a tudatomat, hogy ő nincs is ott. Így Sauront is legyőztem, és Fantasztik is köddé vált, valószínűleg visszatért a gömbbe.
Sikerült megmentenem a világot, és a Gyűrűk Ura is most már örökre eltűnt a homályba, s az emberek is nyugodtan aludhatnak.
Végül felébredtem.