A Tó

Egy tó terül el elottem.
Szótlanul közelek felé.
A Hold fénye tükrözodik rajta.
Meglátom könnyes arcom,
Félek - megijedek.
Majd elalélva belezuhanok..

A tóban arcok.
Rajtuk félelem.
Önmagamat látom.
Csak zuhanok,
érzem - meghalok.
Az alján szunnyadok.

Felnyitom szemem.
Körülöttem testek.
Bomladozó, úszkáló részek.
A Hold rám tekint,
kiemel - fuldoklom.
Élek[-e] még? - nem tudom..


[Mégis] Mit kívánsz?

Megesküdnél, gyarló hitedre
e földi létben meggyötörve,
hogy bűnösen, beszennyezve
tiszta, s felemelkedett lehess?

Megígérnéd, hitvány szellem
álnok illúziókat dédelgetve,
hogy az út végén tehertől összesve
nem kérnéd a megváltó kegyelmet?

Könyörögnél, rút lelkedben
szőtt csúf álmok erdejében,
hogy ez utolsó pillanat teljében
hadd bánd meg s tedd jóvá életed?

Megértenéd, zavart elmédben
felkavart tó vizének mélyében,
hogy minden mi egy volt, elvész,
s testetlen elhullsz könnyedén?

Mint ében Éjben fogant csillag,
harmatcseppet megszült hajnal,
oly magányosan, némán csillan
csend-töredékben, valahonnan..