Az ajándék

Születtem – de nem
Szánt a végzet
Végtelen éveket
Sem örömöt nekem

Meghalok – mikor
E kiszolgáltatott
Lényt megtépázott
Már eléggé a kor
Fáklyát!
Valaki jő, száll a por

Királynak neveltek
Győznöm kellett
Önmagam felett
De ím mivé lettek

Akik nyílt tekintettel
Figyeltek, felnéztem
Rájuk, most emlékem
Mégis mind porlad el
Fáklyát!
Dobban a híd, itt jár közel

A termek árnyai
Ugrásra készek
A kutak mélyek:
Holt vágyak százai

Magasan szállnak
Hallom őket: a vércsék
Miért, hogy soha nem elég
És sehol se’ várnak
Fáklyát!
Döng az ajtó, kapuja a várnak

Nyílt szempár
Eleven ikon
Évszázadokon
Átöntő ár

Mi van a homályon túl –
Élet a halálon át
A félelem minden galád
Igéje rengve megfordul
Eljött!
És valamit hozott ajándékul