Vizsgakérdések haladó Tolkien-rajongók számára
(prózavers változat)

Érdemes-e hősökről írni, ha
A hősök esélye a győzelemre
Elenyésző?
Annál nagyobb a dicsőség,
Minél kisebb az esély a diadlara?
Igen, de vajh dicső-e a mai ember szemében
A hős, aki sorsába beletörődve
Felvállalja a kihívásokat:
Nem érvényesülni, megfelelni akar?

Érdemes-e szerelemről írni, ha a szerelem
Nem teljesedhet be azzal, akit szeretünk?
Miért nem írunk ma olyat, hogy a Vándor
Nem feddhetetlen jellemű
És pásztorkutya hűségű?
Izgulunk azon, hogy szerelmünk valóra válik-e
A kiszemelt „áldozattal”
Miközben valaki más felfigyel ránk,
S búslakodik, mikor ráeszmél az igazságra
Mindnyájan Éowynok, Arwenek és Aragornok is vagyunk
Egyszerre, folyamatosan és visszatérően

Érdemes-e olyan világról írni, ahol a Gonosz
Ereje egyre nő, s míg Ő élő, hatalmas
És nyughatatlan Lélek,
Addig a Jó csak a Gonosz ellen harcoló katonák
Eszméiből kibontakozó haldokló idea?
Ma is: A templom bejárata fölött vigyázó
Angyalok aggódó tekintettel pillantanak ki márványfejükből
Mocsokkal, mammonimádattal és érdekemberekkel megtelt
Világunkra, melynek hús-vér gyermeke vagyok én

Érdemes volna-e elindulni
Maroknyi, kétségeik között vívódó katonával
Morannon szörnyű falai ellen?
Melyik Gyűrűt kellene bedobni
A Végzet Hegyének mindent fölemésztő lángjai közé
Hogy megmaradt kilenc ujjunkkal végre békében élhessünk?
Ráérünk-e balladákat tanítani az apróknak,
S ezáltal megtanítani őket hagyományainkra?
És ha nem is érdekli őket?

Inkább hajtsuk fel kámzsánkat és bandukoljunk tovább
Valamelyik úton, s még véletlenül se bánkódjunk
Hogy nincs időnk írni
Úgysincs, akinek volna ideje elolvasni