Haldír o Lórien

Ezüstszőke hajában
Mallorn fák virága
Csillog,
Szürkéskék szemében
Az éjszakai csillagfény
Ragyog.
Dallamos hangjában
A lórieni nyarat
Hallom,
Büszke termetében
A Quendek dicsőségét
Látom.


Fangorn

Mindent belep a múlt árnyéka
A fojtogató levegőben rezzenéstelen
Árnyak remegnek a bokrok között.
Szárnyak surrognak a messzeségben…
Éles rikoltások hallatszanak a távolban…
A hajnali hűs fuvallatban meghajlanak már
A fűszállak megrezzenek a falevelek.
Halk suttogás járja át az erdőt.
A fák beszélnek a homályban.
Az erdő öreg, nagyon öreg.


Holtláp

Sűrű, gomolygó pára lebeg
A Holtláp felett.
A szürke homályban lidércfények ezrei,
A vízfelszínén remegnek szerteszét.
Tündék, emberek s orkok testei fekszenek
A víz alatt mozdulatlan, mereven.
Szemükben az izzó gyűlölet lángja ég
Miközben ajkuk hangtalan sikolyra nyílik feléd.