A Gyuru Szovetsége

Réges régen Hobbitfalva gyonyoru volt és furge,
Még be nem állított a nagy varázslo,Gandalf a szurke.
Azon az estén tunt el szuletésnapjárol az unnepelt,
Igy jár az,kit a hatalmas Gyuru erejével rabul ejt

A hobbitlakban osszepakolva elindult volna utjára,
De a nagy varázslo rátette kezét a vállára.
-Hová Bilbo ily sebesen,az elkoszonés hol marad?
Elmentél volna szo nélkul?A barátság tán megszakadt?

Nem szakadt meg semmi sem,csak a Gyuru hatalma volt felette,
Az egy Gyuru,mely zsebében volt,ezt tiszta szivbol szerette.
Végul elindult a Gyuru nélkul,messze járhatott már,
Mire Zsákos Frodo megtudta:a végzetes feladat rá vár.

Barátjával Samuval elindultak hosszu utjukra,
A félelem nagy betukkel volt ráírva az arcukra.
Csatlakozott még hozzájuk Pippin és Trufa,
S szép lassan elkezdodott a félelmetes moka.

Este lett már,mire egy fogadohoz értek,
Ejszakára fejuk folé szállást kétrek.
Az emberek kozott elvegyulve jol mulattak,
S egy kis botlás miatt egy vándorra akadtak.

Aragorn volt az,a legnagyobb kosza,
Gandalf jobarátja,Arathorn fia.
Jokat ittak,sokat ettek,
A végso cél felé egyutt mentek.

Elottuk az ut,mely tele volt veszellyel,
Nem tudták,hogy a holnap kecsegtet-e még reménnyel.
De sajnos még a mában sem volt semmi jo,
Mikor feltunt elottuk egy fekete lo.

Aragorn harcolt a négy kis hobbitért,
Félretéve bánatát,félretéve életét.
De a lovasok csak az egy Gyurut akarták,
Atszurták kardjukkal Frodo gyenge vállát.

Másnapra elértek a csodálatos Volgyzugolyba,
Hol véletlenul belebotlottak a jo oreg Bilboba.
Az ido jobb lett,a nap megszépult,
Frodo pedig hamarosan fel is épult.

Elrond,a tunde harcosokat hivatott,
Hogy elpusztítsák a sotét,gonosz Szauront.
Kilencek kozott megkottetett az egyeszség,
S Kodhegységben megalakult a Szent szovetség.

Elindult a társaság a sotétség utján,
Céljuk keresztulvezetett Moria bányáján.
Gonoszság honolt mindenutt,nem kellett azt keresni,
Fájdalmas volt a varázslot,Gandalfot elveszíteni.

Nem volt szabad megállni,tovább kellett menni,
A hoval teli hegyeket tul kellett élni.
Surgetett az ido,sok volt a tennivalo,
S egyre fáradtabb lett a Gyuruhordozo.

Elérték a Nagy folyot,mely sebesen folyt,
Mindegyikuk fáradt és kimerult volt.
Pihenni szerettek volna,de sajnos nem tudtak
Az ellenséges erok egy perc nyugalmat sem adtak.

Találkoztak,osszecsaptak,melyre mind a két fél várakozott,
Kozben a két hobbit csendesen eltávozott.
Kezdetét vette a háboru,mely már így is sok vért ontott,
Az egyeszség is szétszakadt,a szovetség felbomlott.