Tolkien Emlékére (vers mellékverssel) – A Gyűrűk Ura

A mikor Tolkien elgondolkodott, a
Gy űrűk Uráról álmodozott…
Ű zte az álmot, amit csak ő látott, s
R ögvest tollat ragadott, s dolgozott.
Ű rről, földről és hegyekről álmodott,
Sz árnyalt, miközben gondolkodott, s
Ö nerőből egy új világot alkotott…
V ilágában sokféle szerzet helyet kapott:
E mberek, Tündék, Hobbitok, Törpök és Mágusok…
T öbbféle csapat született meg ott.
S írtak is, nevettek is a sokféle kalandorok.
É rdekes volt a világ, mit Tolkien alkotott…
G onosz és Jó egyaránt fontos szerepet kapott.
É ltek és harcoltak, és nemcsak a nagyok, a
N épek csatája mindenkit megfogott…
E rdő, hegy vagy tenger – őserők –
K icsit is, nagyot is próbára tett ezerszer.
R émek és szellemek járták a tájat
Ö rdögi volt a sötétség, mit Mordor áraszt.
V égeláthatatlan volt a kiszabott út, de
I tt ugyan senki meg nem fordult!
D últak csaták, s folyt a bátor vér,
T ünde, törp, hobbit, mágus és ember
Ö sszefogva harcolt a jó ügyért.
R ohan lovasai hívásra érkeztek, hogy
T isztelettel a királynak segítsenek…
É gig ért a csata zaja,
N em menekülhetett az orkok hada.
E gyütt végsőkig harcolt mindenki,
T olkien meséjében csak így lehetett élni.
E zért most olvasd soraimat, mi a történteket idézi:

Egyszer, régen, Frodó, a kis hobbit nagy útra indult a Megyéből.
Samu, a veszélyt vállalva kísérte Frodót, ki hű barátja Bakföldről.
Tufa és Pipin, pajkos hobbitok. Nem sejtvén a bajt, mit a kaland hoz,
Titkon szöktek a Megyéből, s csellel csatlakoztak a két-fős csapathoz.
Tündeföldre érve mindannyian megtudták, hogy a kaland sok bajt hoz -
De csatlakoztak páran még segítségül a rettenthetetlen kalandorokhoz:
Egy apró, morcos törp -Gimli, ki fejszéjével a bajban csak úgy pörölt,
A szép, és bátor Legolas Bakacsinerdőből ki a csapat élén tündökölt,
E tünde félelmetes nyilaitól az összes ellenség okkal reszketett, s ledőlt.
Ott volt Gandalf, a nagy varázsló, ki a fehér mágiával sokszor segített.
Volt két bátor ember is: Boromir, a harcos, - sajnos idő előtt vége lett -
És Aragorn, a vándor – ki nagy király fia volt, végig hű csapattag lett.
Így lett teljes a Szövetség, s kilencen együtt indultak Mordor tüze felé,
Hol Szauron és bábja –Szorumán – titkon az Ork-csapatot teremté…
S így az Uruk-Hai banda a Szövetséget folyton akadályozta,
Hogy Frodó a hatalom gyűrűjét ott a pusztító lángokba dobhassa…
Útjuk során megvívtak pár csatát, akadt ellenség, s jónéhány barát.
A harcok a csapatot sokszor szétszedték, de ők végig egymást segítették.
A feladatot egyik sem feledte soha, bár kalandjuk sokszor volt mostoha.
A Szövetség idején a Két Torony, s Szauron nagyúr végül elbukott,
Ám a Vasudvar-i csatában az Ent-eknek is nagy szerep jutott.
A Király Visszatért, s a szövetség végleg feloszlott…
Így történt, hogy tündék, törpök és emberek s mindenféle szerzetek
Együtt harcoltak, s ellenségük volt a sokféle gonosz szörnyeteg.
Végül Itália partvidékén valahol készült egy nagy szürke hajó,
Mely elvitte Nyugatra a szereplőket, s mindent, ami jó.
Most is ott élnek egy gyönyörű világban, - Álomországban -
A gonosz többé senkinek sem árthat abban a hazában.
Te is láthatod őket, ha hiszel a csodákban
Álmaidban járhatsz abban a gyönyörű országban,
Hol törpök, tündék, félszerzetek élnek örök barátságban,
Ott, messze Nyugaton, az Álmok és a Béke honában…
Mert egyszer, régen megszületett e történet Tolkien agyában.