Rosszkor születni


Te azt mondtad, rosszkor születtél.
A béke, az otthon, mit szerettél
Eltűnt a csillagtalan éjben,
Emlékké dermedt a télben
Sötét felhők takarták a kék eget
S a végzet szele havat hozott, véreset.
S mi annyi könnyt szült és halált,
A Kincs végül rádtalált.
Alig szörnyűbb és szebb, ha van.
Egy csepp arany.
Hajnalfényű, ősi tűz
Mit haláltszórva egyre űz
Az izzószemű Sötétség.
A félelem, a bú s a kétség
Lassan megfojtják a fényt
De te még őrzöd a reményt
Bár tudod, mily törékeny életed
S Ő figyeli minden léptedet.


Tudom, alkony volt s hajnalt nem remélt
Tán senki sem, ki veled egykor élt
És mégis azt mondom most: félek
Mert én sokkal szörnyűbb kort élek.
Hisz téged akkor egy szent cél
Új utakra hívott, s te mentél
És bár a rádboruló árnyak alatt
Ezer halált és borzalmakat
Rejtett az ismeretlen sötét,
Az út szélét s a fák tövét
Virág borította, drága
Fényes kis szirmait tárva
A bátorság, barátság, hűség,
Igazság s tisztaszívűség.
Mert ha otthagyod az életed
És jó és igaz cél vezet,
Egy varázslatos új világot
És néhány tündöklő virágot
Találsz, ha vándorolsz soká.
Én indulnék, de nincs hová.


De ti, acélszívű hősök
Nagy csatákban harcoltok s győztök
Kezetekben a halál s az élet
A Szent Vas lángol és feléled
Csontig hatol az ősi rosszban
A fertelmesben, a gonoszban,
A romlás testét tépve szét
Gyógyítja a Föld sebét
És áldott minden harcos szív
Mely igaz s nemes harcot vív.
De körbenézek, s itt nem találok
Sem gonoszt, sem jóbarátot.
Ti tudtátok, hogy ki a jó
Ki a rossz s az áruló
Fény voltatok a sötétben
Bátrak ezer veszélyben
És hittetek, mert hinni kell.
Én harcolnék, de nincs kivel.


És tudtátok mind, az élet
Egy pillanattal véget érhet
És többé nem segít soha
Sem a fegyver, sem csoda.
Még egy utolsó gondolat
”Nem veszthetünk, nem szabad”
És kialszik a tűz, mely belül
A szívben lángolt szüntelenül.
De minden áldozat, ha kérte
A világ, megérte.
Mert volt egy hely, hol lehetett
Még béke és szeretet,
Az otthon, s az ismerős tájak
Minden élőt visszavártak
S a holtak nevét kiáltva
Hirdették, hogy nem hiába
Ontottak annyi hősi vért.
Én meghalnék, de nincs miért.