Árnyékban sutyorgó

Iszamos sötét zugban rád is les,
Ujja megnyúlt, koszos, kérges,
Jeges vízben lesi étkét,
A halak utolsó percét,
Néha várja Nagy Manónak,
Küldötteit másik jónak,
Ízletesek zamatosak,
Egyszerre csak párat fojthat,
Két kidülledt sápadt szeme,
S abban lobogó zöld tüze,
A szívek szorongása,
Mint léleknek fojtása,
Régi-régi csónakjában,
Úszkál iszapos tavában,
Lábával oly csöndesen evez,
Ily mozgást senki fel nem fedez,
Sziszeg, halkan sutyorog,
Keskeny arca vigyorog,
Ő az, kinek több a neve,
Gollam, Gollum, Nyelem féle,
Igaza nevét, mit anyja adott,
Smeagolként hallhatott,
Már csak magának morog,
„Szívemnek szottya” motyog,
Drága kincs csalárd gyűrű,
Csodálatos mestermívű,
Láthatatlan lesz a teste,
Észrevétlen gonosz terve,
Ujjára húzza drágaságát,
S csak palástolja lépte zaját…

2003-06-30

Galadriel tincse

A törp Gimli nagy kincse,
Biz Galadriel tincse,
Aranyszínű hajszálak,
Édes tánca csodáknak,
Benne nyárnak illata,
Friss tavasznak dallama,
Kérges kéznek selymes érzés,
Törpe szívnek drága féltés,
Lelkek újabb frissülése,
Minden jónak édes íze,
Galadriel mosolya,
Benne elfeknek bája,
Miként is kerülhet,
Elf haja törpéhez?
Galadriel megkérdezte,
Tőle egy törp mit kérhetne,
Gimli nézte áhitattal,
És válaszolt ámulattal,
Elszégyellte rögtön magát,
De utána kapott csodát,
Megkapta a szíve vágyát,
Az elf asszony pár hajszálát.

2003.07.01.


Smaug

Középfölde népe,
Egek, földek terére,
Kinyújtózott világban,
Nagy égi pompában,

Erős, fenséges fajok,
Különböző sárkányok,
Mik égen-földön élnek,
Ékszerek közt henyélnek,

Volt egyszer egy vörös-arany,
De már csak regei alany,
Smaug volt a tisztes neve,
Kegyetlen és ravasz esze,

Hegy mélyének vöröslő izzása,
Teste a csoda forrása,
Ékes szavak ámították,
Drága kincsek csábították,

Elnyúlt biz a kincs-hegyeken,
Csak bal melle maradt fedetlen,
Gyémántpáncél, arany mellvéd,
Igaza van, mindent kivéd,

Midőn nyugalmat mutatván,
Alszik nagy kincshalmán,
Barlangi zúgást ő hortyog,
Orrlyukából gőz bugyog,

Haragja pusztító arany lángolás,
A dühe puszta halálosztás,
Drágaköves vetett ágya,
Hogy ha csökken, nagyon bántja,

Fölszítja a vörös tüzet,
Az már nem hagy el élőket,
Halálhozó tüze éget,
Szablya-foga csak húst tépked,

Aranykancsó, ezüstserleg,
Megtölti a sárkánytermet,
Gyémánt nyakék, smaragd gyűrű,
Egyenes kard, finom ívű,

De elhunyt a világcsoda,
Törpéké már Smaug hona,
A sárkány ma már legenda,
Gyermekriogató monda.

2003-06-30