Tündérhon

Éji vándor megpihen majd,
ha eléri e falakat.
Megérkezve s megpillantva
a tündérhoni csodákat.

Karcsú tornyú, vidám kastély,
messze-messze fényesen.
Itt, hol folytonos vidámság
uralja a kék eget.

Zöld mezők és szelíd tájak,
kergetőző, pajkos árnyak
mosolyognak egymás között,
s repdesnek a tündér szárnyak.

A falak közt járva látni
aranyhajú tündék hadát.
Így telik itt az élet, és
e falak közt reményt találsz.

Vidám szellő elviszi az
elsuttogott szavakat,
e hangok közt meglelheted
az igazat, s a múltat.

A múlt, mint egy csodás tükör
fel-felbukkan előtted,
s láthatod azt, mit a jelen
a jövődből még rejteget.

2003. február


Holdfény

Messze-messze fent az égben
ragyog az ezüstös hold.
Itt a földön, tükörképben,
holdnak fénye csillogott.

Ragyogó fény, öröm s derű,
miként megérkezett,
s minden feledésbe merült,
mi előtte létezett.

Holdsugárnak tündöklése
messze s távol ragyogott,
a hullámzó tó tükrében
egy szép angyal arca volt.

Az angyal a hold fényében
csodálatos táncot járt,
aranyléptű lépésével
édes-csengő dallam szállt.

Keringőt járt, pörgött-forgott,
a szél reptette haját.
Szép kezével ritmust tapsolt,
és mindenki táncot járt.

A boldogság az, mit hozott,
a holdfénynek oldalán.
Szép szemével csak mosolygott,
és a lába egyre járt.

S jött az éjfél, elrepült ő,
messze, messze, messze el;
holdfény hozta, s vitte el őt
a csillagos égbe fel.


2003. január 13.


Hajnal

Hajnal jött sötét éj után,
árnyak serege eloszlott.
Bánat már nem volt ezután,
s ami rossz volt, eltávozott.

Öröm váltotta fel a bú helyét,
s fényesség a sötét eget;
tündöklő napfény a sötétséget,
amely mindent megszépített.

Az álomvilág hatalma kiterjedt,
s a pusztító tüzet kioltotta.
A tündérek védő szárnya lebegett
a földön, s a múltat ostorozta.

Szabad volt most már az öröm,
nem is volt fontosabb az életben.
Béke csillaga tündökölt
a holdvilágos messzeségben, fent.

A távolban tündék kis csapata
táncolta szépséges, kecses táncát,
hajuk repdesett, aranysugarat szórva;
mindenki csodájukra járt már.

Így tettek ők is, egy kis csapat,
akik elfeledték már a múltat;
nem volt már több rossz gondolat.
Vidáman keresték az új utat.

S mikor meglelték, tudták ők,
most már nyugodtan megpihenhetnek,
nem lesz bizonytalan a jövő,
és sokáig boldogan élhetnek.


Mernye, 2003-01-02