Álmodjunk egy életet



Álmodni kellene egy másik életet.
Valami újat és kedveset,
olyat ami egykor létezett.
Fényeket, mi átjár
s körűl őlel, fel az egekig
majd onnan a csillagos éjig emel.
képeket miket már nem felejtek el.
és te ugysem hiszel nekem el.


Oly hegyeket és lankás bérceket
a bércek között megbúvó apró réteket.
A réteken sétáló tűndérforma lényeket,
hogy ha nézed csak azt kérdezed.
Miért?
Ugyan én miért nem itt élhetek?



Képzeld el a rétet metsző kis patakot.
A patak partján játszó két alakot.
Láttod már a víz csillogását?
A nap sugarán áttűndöklő
a patakban fűrdöző
Angyalom kacagását?
Szeretnék itt az lenni,
mint fű a rétnek
vagy a kék az égnek.
Lenni, mint hó a télnek.
lenék egy fűrge hal a tóban
egy csepp éríntés az első csókban.
Egy halk sóhaj
az egekbe szálló szerelmes ohaj.


Szeretnék lenni a réted kettészellő kis patakod,
hogy messzíre ragadjam szíved kínzó bánatod.
Napd s hajnalod,
estí útolsó mondatod.
Szerelmes gondolatod



Teremtő Istenem,
oly tőkéletes lenne igy az élet,
hogy fáj mikor álom útán ébredek
és semmivé lesz amit képzelek.



__________________________________________________________________________________________________________________________


Erdő állott itt, hüvös árnyat ado
mindent fedő áldott lombtakaró.
Voltak itt rókák s mindenféle vadak,
de már a nyoma sem maradt.
Volt, hogy izzott a parázs a lombok alatt
s elpusztultt minden egy pillanat alatt.

Itt, hol angyalok laktak
nincsenek mar csak egyéji vadak,
mert izzott a világ a lombok alatt
s hát igy lett vége mindennek percek alatt.
Egykoron itt erdő állott-enyhet adó,
most csak mindent fedő
űszkös könnytakaró.


Ringtak a sudár lombok,
mint kivillanó kacér combok.
Voltak földek, fák s virágok
mind megannyi meg nem álmodott álmok.
Még sosem láttál gyönyőrübb világot,
mert álmuk volt az élet
s ez mind a semmivé lett.
Volt, hogy parázs izzott a kertek alatt
hát, igy vált hamúvá minden álom
percek alatt.....