Tuor


Előhang

Fehér hattyúszárnyak szántják
Forlindonnak párás egét;
A Nagy Tenger morajlása
Játszik földöntúli zenét.

Nyugat felé az óceán
Végtelen, míg a szem ellát,
Sötét színén nem hajóznak
Többé már a nemes eldák.

A parttalan Belegaer
Rég elnyelte Hithlum földjét,
Legendává lett már mindaz,
Mi az Első korban történt.

Wethrin hófödte bércei
Elmerültek a habokban,
De a Hador-ház emléke
Ma is él még a dalokban.


1

Ninraeth évének tavaszán
Szabad volt még Beleriand,
Mikor Galdor fia, Huor
Asszonyául vette Ríant.

Kürt harsogott, s az edánok
Elvágtattak a csatába,
De ottvesztek, s vitéz Huort
Rían többé sosem látta.

Mithrim vad vidékére ment,
Fia, Tuor ott született.
De Rían meghalt, s gyermeke
Tündék között nevelkedett.

Évek múltán, egy nap Tuor
Elhagyta ősei honát:
Végzete dél felé űzte,
S vándorolt hónapokon át.


2

A Sirion szép völgyében
Sötét lények kóboroltak.
Észak jeges lehelete
Behártyázta a folyókat.

Tuorban kihunyni készült
A reménység apró lángja,
Mert Melkor gyilkos hidege
Társát s őt csontig átjárta.

Nevrast romjától indulva,
Hosszú, hideg heteken át,
Fáradalmat nem ismerve
Keresték Turgon városát.

És mikor megérintette
Tuort a halálnak árnya,
Ulmo köpenye megóvta, s
Suhogott a sasok szárnya.


3

Gondolin, a Rejtett Város
Hetedik kapujában állt
Tuor, kék-ezüst páncélban,
S bámulta Turgon otthonát.

Átadván Ulmo intelmét
Küldetése nem ért véget.
Gondolinban megszerette
Idrilt és a tünde-népet.

Mikor Tumladen völgyére
Angband roppant hada támadt,
Tuor a túlélők élén
Elhagyta a tünde-várat.

A Sirion-torkolatnál
Leltek végül menedékre.
Tuor fia, Erendil lett
Ott a tündék új vezére.


Utóhang

A vágy a tengerek után
Tuor szívében mindig élt,
És fehér hajót épített,
Mikor élte őszébe ért.

Mondják, sorsa elvált atyja
Nemzetségének sorsától,
Mert hajóján asszonyával
Eltávozott e világból.

Amanba szállt vitorlása,
Nem tért vissza soha onnan -
Tuor s Idril Celebrindal
Ma is élnek Tírionban.


Szeged, 2003. november 28.