Ballada a hobbitok fiáról


Sötét az éj, jócskán napszállta
a fellegekből sárkány száll alája.
Fekete, szörnyűséges a kincsem,
vérvörös szemében kegyelem nincsen.

Zord fenyők magas lombján,
hegynyi mágia kavargó ormán
fogant a tűzokádó sárkány,
ki szólt ellent, hallt máglyán

Volt sok, ki bírta lomhán
szétterülő szárnyán a halálban
fogant mindent-ölő orkánt,
de egy sem tudhatta minden titkát…

Kicsi hobbit, szíve nagy
röpke lelkét, tartja nagy
hatalom, hisz útra lépni tilalom,
de oly csöppnyi az uradalom…

Lába viszi tova, el
Zsáklak marad messze el
tűnik a tovaszálló láthatáron,
kicsi hobbit, ó barátom…

Ezer veszély les terád
Hidd el nekem: mondd jóbarát
S a szívek zárt kapuját
jó érzés járja át.

Kitárul a lelkek mélye,
kincs csillan lent a mélyen
elterülő láthatatlan sötétben,
de láthat szemed: szíved erős fényében!

Tudd meg, hisz ez való,
mert nem mind jó, mi
megfogant e világon,
kicsi hobbit, ó barátom…

Gonosz sárkány őriz kincset
hegymély gyomrán, a nincset
találod meg hétpitvarú szívében,
varázserő perzsel feketeszín vérében.

Hited legyen erős önmagadban,
eszed visz győzelemre majdan,
mire napod befordul
a rendre beste estbe.

Kicsi hobbit, szíve nagy
röpke lelkét, tartja nagy
hatalom, fekete sárkánykarom
szertefoszlik rajta akaratom

Szívedmélyén tenger bátorságod,
találj utat! s meglátod,
karod ereje legyen áldott
s pengéd a sárkány szívében találod…

Kimúlik a fenséges teremtmény,
kapzsi gonoszsága, s egy kicsi
hobbit bátorsága okozta a vesztét;
vére elfolyt, már erejét veszté.

Megtetted, mit szíved súgott,
hazatérhetsz ép erődben,
egészségben; jutalmad marad egészen,
a benned őrzött örök emlékben.

Kicsi hobbit, szíve nagy
röpke lelke szárnyal nagy
boldogságban, a győzelem mámorában
nem marad többé homályban

tettének mesés híre.
Halld meg Te is, ember fia
Róla vegyél hősi példát,
Okítsd rajra jövődnek fiát!

Kicsi hobbit, ó barátom…


2003. november 27.