Haudh-en-Ndengin

Sivár némaság kiált a tájon
Bomló tetemek utolsó sóhaja
Angband bűzét ontó Ard-galen síkságán
Egymagában áll a Mészárlás Dombja.

Testek ezrei egyetlen halomban
Emberek apjai s eldák büszke népe
A gyász nem felejt… örökké itt kísért
Elveszett harcotok szomorú emléke.

Merre vagy Fingon, noldáknak királya?
Hős halálod hírét síró szellő hozta
Az elbukott csata feltépett mezején
Kék-ezüst zászlód a véredbe taposva.

Hol vagy, ó Huor, tündéknek barátja?
Ki Turgon életéért sajátod áldoztad
Otthonod pusztaság, néped szolgasorban
Hador bátor fiai veled együtt holtak.

S te merre jársz, Azaghâl, Belegost törp ura?
Tőröd a Féregbe lásd, hiába szúrtad
Utolsó szövetség volt ez elda s törp közt
Szétvert harci maszkod sírboltodban nyughat.

Ai! Ai! Haudh-en-Nirnaeth!
Hantodat a bánat öleli szelíden
Az elesett harcosok álmának őrzője
a Morgoth pusztította haldokló vidéken.