ELVEN WAR SONG

Silver leaves upon a birch-tree
Crystal-clean the depth of stream
Emerald the grass we lye on
There we dream

Calm the air and leaf-strained sunshine
Silk of cloak like shine of moon
Glorious shelter, home of dreams, we'll
Leave you soon

Here, the wood of dreams undying
Binds the life that never ends
May our death be an alliance
With these lands

All we heard were songs and laughter
Breeze of wind and hymn of earth
Now the song of death to be heard
Not of birth

Precious dreams of home in Mithlond!
Worthy place of our kind!
Unhopeful the crying for what
We won't find

Should our strength and our beauty
Fade away with dread of war?
Won't we brighten life in the world
Any more?

Vainly kept we those for Mithlond
The Grey Havens we may not see
What we waive for Middle Earth is
Eternity

Away from woods of Lothlorien
The land of fighting is not ours
Tears of silver, mourn of power
Gravestone swords

Set your spirit, fetch your armour
Fight, hoping that we will leave.
Will you bring us life or grim death,
Mournful eve?

Orcish blades are sharp as hatred
Cruelty is what we fret
Straight our arrows come from the skies
Heart they get

Brighten all the arms, the helmets
For they our body save
Be hard, like the metal that the
Mountains gave

Guffaw of the orcs can be heard
Dark lights of their fires glow
We can almost see our lives
Away they flow

We, guardians of the virtues
Only made swords feather-light
Now we have to kill, and now we
Have to fight

Strong are we in mind and body
Quick and certain, like an arrow
In death we may only feel pride
Never sorrow

Gather all for one last blessing
For all of us may be gone
Remember all the songs and laughter
Setting sun

Feel the shine of golden sunset
Feel the breeze of dreams for last
But only live for times of future
Not for past

Let there be no clouds over the
Dark, but shining starry sky
Let our sisters: moon and stars see
How we die

Wear your mail with pride and honour
Stretch the cords and hold your shield
It may cover lifeless bodies
O'er the field

Arrows sharpened, put in quiver
Muscles strained and minds awake
Blood and death or victory be
Our fate

With our faces motionless, and
Our figure like a deer
We wait. Our faces must not
Show the fear

There they falter! There they stumble
Heavily upon the ground
Frightening faces, wish for killing
All around

Let our song fill all the valleys
Let it echo by the hills
Let its beauty be the last that
Rough orc hears

Let our souls be filled and raised by
Love of home, the shelter one
Home of wonders, old Eressea,
Here we come!


TÜNDE HARCI ÉNEK

Hűs a lég az erdő sátrán
Tiszta tükrű víz üdít
Lépted nyomán selymes zöldű
Fű virít

Beborít a hold ezüstje
Szelíd fénnyel gyúl napunk
Fáj a szépség: álmok hona,
Elhagyunk!

Halhatatlan álmok földje!
Nem enged a félhomály
Öröklétünk hozzád köti
A halál

Dúdolt a szél, zengett a föld
Nevetésünk víg zene
Ily dal után zord a halál
Éneke

Álmok, melyek Tündehonról
Szőttetek hamis gyönyört...
Hogy hagyjunk el s tagadjunk meg,
Tünde föld?

Erőnk s ritka bölcsességünk
Harc emészti sorra fel
Szépségünk e gyilkos éjen
Sorvad el

Gyűlölettől izzó harcban
Öröklétünk áldozat
S erényünkért jutalom a
Kárhozat

Nekünk többé nincs itt honunk
Nem hazánk a harcmező
Kardod sírkő, szőtt köntösöd
Szemfedő

Készítsd lelked, őrizd hited:
Szörnyű harcban így remélj.
Életet vagy zord halált adsz,
Gyászos éj?

Orkok kardját járja méreg
Kegyetlen a gyűlölet
Nem kínoz a tünde nyíl, ha
Ér szívet

Fényes páncél védi tested
Bátorságod oly kemény,
Mint a hűsen ragyogó, hegy-
Adta fém

Sötét fényű tüzek égnek
Ork hörgését hordja szél
Éltünk örök hajója most
Partot ér

Az erények őrzőinek
Kardja eddig dísze volt
Fájó bélyeg most, hogy rajta
Vér a folt

Karod biztos, elméd sebes
Nyilad mindig célhoz ér
A tünde büszke akkor is, ha
Nem remél

Jöjj, az áldás sugarával
Még ezegyszer telni el!
Dalunk gyász lesz, ha már torkod
Nem felel

Idézd föl a naplementén
Dal- s mosollyal múltadat
S hidd: a végzet más jövőnek
Tartogat

Hold nővérünk, virrassz velünk
Nem lesz többé hajnalunk
Ezüstödnél, csillagfénynél
Meghalunk

Láncing csillog méltósággal
Íjad feszítsd, próbálj húrt
Küzdj tovább, ha oldaladon
Társad hullt

Nyilad hegyes, kardod éles
Izmod rántja gondolat
Győzelem vagy vér pecsétli
Sorsodat

Arcod feszül, ellen jöttét
Várja mozdulatlanul
Mint a szarvas: inad addig
Nem lazul

Ölés-vágytól forr az éjjel.
Mitől zúg a rengeteg?
Arra döng a torz, hatalmas
Ork-sereg

Hegyek hátán, völgyek ölén
Reményt hirdet bús dalunk
Ork-szívekbe végső döfést
Így adunk

Lelkünk töltse vágy és hűség:
Rejtekadó otthonunk,
Csodák földje, Eresszea,
Itt vagyunk!