A kürtvári csata

A vörös nap eltűnt a hegyek mögött,
A dombok között egy nagy sereg özönlött.
Zászlajukra fehér kéz volt ráfestve,
Rohamosan közeledett az este.

Közeledett a vész a Helm-szurdok felé,
S az orkhad megérkezett Kürtvár elé.
A vár védői kiálltak a falakra,
S ott vártak az ellenséges hadakra.

Az uruk-orkok voltak vagy tízezren,
Rohan tehát túlerővel állt szemben.
Az emberszívekben kihunyt a remény,
Így kezdődött hát a híres esemény.

Borús volt a sötét ég, az eső esett,
S mindkét oldalon sok volt az elesett.
Az orkok már a falakon hadakoztak,
S egyre a vár belsejébe nyomultak.

A támadók kirobbantották a falat,
És nagy iramban rohamozták a várat.
Régóta tartott már a nehéz éjszaka,
Az emberek érezték, hogy a vár oda.

De pirkadatkor az egyik domboldalban,
Gandalf, a mágus jött fehér ruhában.
A völgy szájában látszott egy hatalmas erdő,
Pedig régebben nem nőtt ott fa, csak kő.

Hajnalban megjött az emberek reménye,
Kiverték ellenségüket a váron kívülre.
Majd a lovas urak Helm kürtszavára,
A csatatéren küzdöttek életre-halálra.

Az orkok a kürt szavára megfutamodtak,
De a visszaúton még sokan elhulltak.
Akiket meg nem ért el a lovasok haragja,
Az az erdőbe ment, de onnan nem tért vissza.

Így ért véget a híres kürtvári ütközet,
Ahol Rohan Orthanc felett győzedelmeskedett.