Frodó (vagy én) I.


Ez a vég.
Nincs bennem éltető erő.
Minden mi volt, kifakult.
A vikág szürke lett,
s minden mire rátekintek,
mély bánatot ébreszt.

De azthiszem,
maradt még
egy kis fény.

Valahol ott,
ahol az eget és a földet
összemossa a tisztaság.
Ott ahol a szív fáradhatatlanul mosolyog.

Távolba merengő szemem,
bánattal s könnyel telik meg.
S ott csüng a nyugvó egen.

Ne sírj!
Ha felnézel a csillagokra,
nem felejtesz el.
Szeretem ott él
benned,
s mindenkiben,
aki emlékszik,
s aki nem.