Hős voltam. Mivégre?
Meghaltam. Miért?
Emberekért. Halandókért.
Nem parancsért.
Én vállaltam.
Tudtam, láttam,
előre láttam, hogy nincs irgalom,
Halálvirág termett a várfokon.
Sok szép, bölcs társam ottveszett,
ne sirassatok, emberek,
ti ezt meg nem érthetitek.
A halál nektek nyugovás.
Úgy fáj szívem, mert mennek a hajók
messzi Nyugatra távoznak örökre,
nem vágyunk már e földi rögre,
búcsúzunk most, pihenni térünk.
Én is ezt akartam.
Mért nem lett így?
Rosszul küzdöttem? Ügyetlenül?
Talán...
Most Mandos csarnokában élek,
oly nyomorú árnyékvilág!
Ez nem hazám!
Magam vagyok,
S lelkem sír Valinor fénye után!