Lángba borult Kelet, hajnal hasad
Tovatűnt éji félsz; Nyergeld lovad!
Indulj, vágtass, fiú; ne állj, ne várj!
Messzi mező, tágas határ
sebes szárnyú sólyommadár
Gonosz lopózik át folyón-hegyen,
Kémek szeme pásztáz a kék egen.
Árva vagy magad is; ne fuss, ha fáj!
Ha más fut is, te szembeszállj!
sebes szárnyú sólyommadár
Füstöt, tüzet okád a láthatár.
Zöld rétre gyűlölet homálya száll.
Hatalom nincs, nem védi semmi már
a népet. Hát kalitka vár,
sebes szárnyú sólyommadár?
Lándzsák sora környezte sírhalom
Ily sok vitéz halála fájdalom.
De van reményed most, egy csöppnyi tán:
vezér, ki új csatába száll
sebes szárnyú sólyommadár.
Délről Sötétség árnya fojtogat,
Gyűjtsd össze néped, mert eljött a nap!
Ifjúi erődre próba vár -
sötét utak, éhes halál
sebes szárnyú sólyommadár.
Vérázta sík felett kigyúlt a Nap,
A Sötétség egy percre felszakadt
De gyászt hozott a fény, és új utat:
szabad vezér, szabad király
sebes szárnyú sólyommadár.
Pusztulásra ítélt minden remény
Az égen ismét elborult a fény
Emeld fel a fejed; élen te járj!
A végsőkig hogy ellenállj,
sebes szárnyú sólyommadár!
S mit alig hittünk, beteljesült
A Sötét Árny örökre elrepült.
Bizony bő rendet vágott a halál;
maroknyi nép szavadra vár
sebes szárnyú sólyommadár.
Indulj útnak, gyűjtsd össze ménesed,
Orvosold a fájó sebhelyeket!
Ki sorsa elé mindig bátran állt:
Rólad mondtam együgyű éneket,
Éomer Éadig, zengem neved,
aranyhajú rohír király,
sebes szárnyú sólyommadár.